A lista - 3. fejezet: Darazsak

"A lista, amelyet Dr. Aurélius-szal állítottunk össze, lyukat éget a zsebembe. A rohamokat kiváltó okok listája. Azon dolgoké, amelyeket igyekeznem kellene elkerülni." - Peeta hazatér a 12. körzetbe. A 12. körzet hamvai sorozat első kötete. - Peeta szemszögéből

Haymitch búcsúszavai arról az éjszakáról napokig kerengtek a fejemben. Miért jöttem vissza? Pontosan mire számítok, mi fog történni most, hogy itt vagyok? Vissza kellett, hogy jöjjek a 12. körzetbe, hogy gyógyuljak, hogy szembenézzek a dolgokkal, amelyek kiváltják a rohamaimat, de igazából a listámon lévő dolgok nagy része bárhol máshol megtalálható. Az igazság az, hogy túlságosan is vonz a 12. körzet.

De mi húzott ide vissza? Tény, hogy gyakorlatilag folyamatosan Katnissre gondolok és ezt nehéz lebecsülni, de számtalan alkalommal történt olyan a Kapitóliumban, hogy olyan okokból hiányzott a 12. körzet, amelyeknek semmi köze Katnisshez. Hiányoztak dimbes-dombos hegyeink. Hiányoztak az emberek. A körzettársaim. A tudat, hogy lerombolták az otthonomat és hogy milyen sok segítségre van szükség az újjáépítéshez, miközben én csak ülök a Kapitóliumban és csak magammal foglalkozok, nagyon szívettépő volt. Én tényleg szeretem az otthonom és van egy szakmám, amely igazán hasznos lehet azon bátor emberek számára, akik úgy döntöttek, hogy visszajönnek.

A tény azonban tény maradt, hogy nem tudtam volna meg mondani teljes bizonyossággal, hogy visszajöttem-e volna a 12. körzetbe, ha Katniss valahova máshova ment volna. És ezt még most sem tudom.

Minden ettől a lehető legutálatosabb szótól bűzlött: megszállottság. A régi Peeta, az új Peeta, de még a mániákus-gyilkos Peeta is gyűlölte ezt hallani, de ez nem jelentette azt, hogy az emberek ne hozták volna fel, különösen az orvosok a 13. körzetben. Mindegy, mit is érzek Katniss iránt, amint kimondják, hogy megszállott voltam, az minden iránta érzett érzésemet megtagadta. Eléggé szerettem őt ahhoz, hogy meghaljak érte? Eléggé gyűlöltem, hogy megöltem volna? Nem, csak megszállott voltam. Más még zavarosabb érzések, amit magam is alig tudok megmagyarázni? Nem. Ez a vád pedig rosszabb volt, mint amikor rájöttem, hogy eltérítettek. Az eltérítésem legalább teljességgel akaratom ellenére történt. Amikor azt mondták, megszállott vagyok, az hallgatólagosan azt jelentette, hogy valamit én magam hagytam megtörténni, vagy még inkább én idéztem elő. Miután ez felmerült, nem tudtam előrelépést felmutatni semmilyen irányban. Csak ültem és folyamatosan ezen kattogott az agyam.

Szerencsére Dr. Aurélius soha még csak ki sem mondta a szót. Amikor egyszer említettem neki, összevonta a szemöldökét és azt mondta, hogy azoknak, akik ilyet mondanak talán ki kellett volna próbálni, milyen egy erőszakos anya mellett felnőni, aztán bedobni őket egy két halálos küzdelembe, ahol olyanokkal kellett élet-halál harcot vívniuk, akit szerettek, majd kitenni egy sorozatnyi lelki  és fizika kínzásnak, majd mindezt egy olyan égési sérüléssel tetézni, amely a testük 70%-át érintette.
- És elveszíteni egy lábat - tettem hozzá.
Erre elmosolyodott.



Így aztán a megszállottság témája mellőzve lett, többé nem beszéltünk róla, ehelyett abban lettem megerősítve, hogy az élet, az érzelmek és a döntések sokszor önmagukban is elég összetettek, ám fokozottabban így van ez, ha mindezt megfűszerezzük egy kevés kínzással és háborúval. A 12. körzetbe akartam menni, most pedig a 12. körzetben vagyok. Ennyi.

Ez azonban nem adott választ a kérdésemre, miszerint hogyan lépjek kapcsolatba Katniss Everdeennel a belátható jövőben. Ha más nem is, hát szomszédok voltunk. Őt a büntetése kötelezte arra, hogy itt legyen, én pedig nem tudtam elképzelni, hogy bárhol máshol éljek. Azelőtt a nap előtt, amikor elfogta a szarvast, nem igazán volt alkalmam elgondolkodni azon, hogyan kezeljük kettőnk kapcsolatát. A régi Peeta valószínűleg fontolóra vett volna ilyen dolgokat, de a régi Peeta nem ébredt fel némely reggeleken úgy, hogy zavarba jöjjön saját fogkeféjétől. A néma reggelik rendben voltak, de mi lett volna, ha Katniss egyszer eltöri a vizespoharát és megvágja magát? Mi van, ha kifelé az ajtón rohamom lesz és kiüt a fájdalom?

Haymitchnek igaza volt. Katniss megérdemli, hogy tudjon a listáról. Sőt, mi több, őszintének kell lennem magammal szemben azzal kapcsolatban, hogy mire számítok ettől az egész helyzettől?
Elvárhatom, hogy Katniss belém szeressen?
Ez igazságtalan lett volna, azok után, amin Katniss keresztülment, egyszer csak megjelenek és ilyesmit várok el, különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy milyen volt kapcsolatunk korábban nagyrészt, ha nem is teljesen megrendezett, de úgy sodródtunk az árral, hogy mindig a közönséget akartuk meggyőzni. Még ha Katnissnek sikerült is keresztül vergődnie magát az előtte tornyosuló fájdalom hegyeken, és a másik oldalon kiérkezve megpillantva engem... nos, a listának volt egy utolsó eleme is, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni: hogy mi történt, amikor megengedtem magamnak, hogy úgy gondoljak rá, ahogyan bármelyik tizennyolc éves tenné, függetlenül attól, milyen nemes és tiszteletteljes módon is reménykedik, folyamatosan az általa imádott nőre gondol.

Akkor talán legyünk barátok?

Ez már megvalósíthatóbbnak tűnt. Katniss végülis vacsorát készített nekem, ami azt jelezte számomra, hogy nem kerül engem teljesen. Persze mire annyi bátorságot gyűjtöttem, hogy kisomfordáljak a konyhába és egyek belőle, Katniss a hátsó ajtón keresztül addigra már elhagyta a házat. Az ennivaló egy tányéron volt, mellett egy kis cetlivel, amelyen a következő üzenet állt: "Edd meg!"
Azóta szerintem vagy kétszázszor olvastam el ezt a két szócskát.
Barátoknak kell lennünk - másra nem igazán van esély - ez azonban igényel némi erőfeszítést részemről. A probléma része volt, hogy mióta visszatértem, nem igazán tettem semmit az ügy érdekében. Dr. Aurélius azt mondta, hogy fontos, hogy elég időt adjak magamnak, hogy visszarázódjak a dolgokba, de hangsúlyozta a napi rutin fontosságát is. Ehhez képest mostanra az volt az egyetlen rutin az életemben az volt, hogy reggeli előtt sütöttem, még akkor is, ha az csak Katnissnek, Sae-nek és magamnak volt elég. De vannak más dolgok is, amit kezdeni szeretnék az életemmel.

Így talán eljött az ideje, hogy belekezdjek.
Beteszem a reggeli kenyeret a sütőbe és úgy döntök, a mai napon belefogok.
Katniss már halkan beszélget Sae-vel a földszinten, amikor odaérek. Úgy tűnik, arról faggatja Sae-t, milyen zsákmányra vadásszon. Láthatóan eljutott arra a pontra, amikor már elég önbizalma van a vadászat terén ahhoz, hogy maga válassza ki, mire is célozzon. Ettől a gondolattól magamban elmosolyodom.

- Elnézést, hogy késtem ma reggel - mondom csendesen, mert nem szeretném megbontani a békét, ami átjárja a szobát. Leteszem a kenyeret egy asztalra, Sae pedig kihoz két tányér tojást.
Sae elmosolyodik jöttömre, kimenti magát, elmondja, hogy van néhány dolog, amiről gondoskodnia kell és hogy holnap találkozunk. Katniss nem mond semmit, de ez már megszokott. Reggelinél összeszedett, kemény határozottsággal lapátolja a szájába az ételt. Úgy vélem, ez azért van így, mert egyáltalán nem is akar enni, de elhatározta, hogy mégis így tesz. Evés közben soha nem mond semmit, és mivel a reggeli az egyetlen alkalom, amikor rendszeresen látom, amit a rohamom alkalmával mondott - és amire kellemetlen módon egyáltalán nem is emlékszem - volt a legtöbb, amit hazaérkezésem óta beszélt velem.
De ez a ma reggel valahogy más, és miután Sae távozik, Katniss beszélni kezd.

- Találtam egy korai fekete áfonya bokrot. Hozhatok neked estére egy adagot belőle. Holnap esetleg beleteheted valamibe.
Megpróbálom - és nagyjából sikerrel - palástolni döbbenetemet, hogy nem csupán megtörte a csendet, de gyakorlatilag egyúttal Katniss meg is ígérte, hogy ma még újra találkozunk. Már persze mindezt a maga módján tette. Valószínűleg Katniss is olyan gyerek volt, aki két éves kora előtt nem szólalt meg, amikor azonban elkezdett beszélni, azt összetett mondatokban tette.
- Az nagyszerű lenne valami muffinhoz - mondom.
Bólint.

Tudom, hogy nem kellene, egyelőre legalábbis még nem, de a szavak kibuknak az ajkamon, mielőtt megállíthatnám őket.
- Szerettem volna beszélni veled - persze, amit kiejtek a számon az egyfajta kinyilatkoztatás, ahonnan már nincs visszaút, úgyhogy inkább gyorsan folytatom is - úgy értem, a rohamomról.
Katniss szemei óvatosan kikerekednek, látható, hogy bizonytalan, mi több, ideges, de azért csak folytatom, annak ellenére, hogy hirtelen én magam is borzasztóan aggódni kezdek amiatt, hogy hogyan is beszéljek neki a listáról anélkül, hogy úgy hangozna, mintha a rohamom az ő hibája lett volna.
- Először is nagyon kedves volt tőled, hogy vacsorát készítettél nekem. Az volt a legfinomabb, amit az elmúlt nagyjából egy évben ettem.
Ettől kicsit megnyugszik, nekem pedig időt nyer. Tudom, hogy ezúttal mindent könnyedén elmagyarázhatnék, most azonban mégis zavarban vagyok. Várhattam volna egy másik alkalomra, amikor legalább tudnám, mit is szeretnék mondani, de minél tovább várok, annál igazságtalanabb Katniss-szel szemben ez az egész. Végülis bármikor rámtörhet a következő roham.

Katniss megrázza a fejét.
- Emiatt ne zavartasd magad. Éhesek voltunk, nekem meg volt ennivalóm. Ráadásul minden nap te adsz nekem enni. - mondja, mintha tényleg ennyire egyszerű volna. Mintha valahogy kettőnk között ilyen egyszerűek lehetnének a dolgok. Így aztán nem térhetek mellékvágányra, bele kell vágnom.
Úgy döntök, hogy rögtön a lényegre török.
- Amikor Dr. Aurélius kezelt, sok mindenen átrágtuk magunkat. Rájöttünk, hogy a rohamaim nem a semmiből jönnek. Azok a dolgok, amelyek kiváltják...
- A vér volt az, ugye? - szakít félbe, nyilvánvalóvá téve, hogy ő máris sokkal konkrétabb, mint én valaha is leszek.
Bólintok.
Katniss rendezi vonásait, látható, hogy védekezni készül. Ami engem illet, teljességgel elveszítettem az irányítást a helyzet felett.
- Nem tudtam. Ha tudtam volna...
- Tudom. Az én hibám, Katniss. - most először mondom ki a nevét érkezésem óta. - Rögtön el kellett volna mondanom, de nem tettem. Sajnálom. De nem csak a vér volt az oka egyébként. Ha nagyon erős érzelmeket élek át, akkor fogékonyabb vagyok a kiváltó okokra. Én pedig nagyon... boldog voltam, amikor megláttalak azzal a szarvassal.
Ez olyasmi, amit úgy terveztem, megtartok magamnak, de most már nem tudtam visszaszívni.
Úgy tűnik, Katniss meglepődik ezen.
- Boldog voltál?
- Igen - Nem szeretném, ha még kényelmetlenebbül érezné magát, mint ahogyan már most is érzi, de nem akarok neki hazudni sem. - Először is Delly nagyszerű levelét olvastam. Aztán megláttalak és ettől még boldogabb lettem.
- Miért? - Katniss nem tágít. Mondjuk ez nem is túl meglepő. Sosem hitt az emberek szeretetében, mintha valamiféle csapda lenne, aminek az a szerepe, hogy elvonja éberségét.
- Láttalak azzal a szarvassal, úgy értem, büszke voltam rád, de több volt ez annál: olyan érzésem volt, mintha az élet haladna előre. Hogy egyszer majd túl lehetünk ezen. Olyan... reményteli volt. - Nem hazudtam és még az igazságot sem ferdítettem el. Tényleg reményteli volt. Még mindig az.
Világos, hogy csak jót mondhattam, mert Katniss lágyabban elmosolyodik, mint amire vissza tudok emlékezni. Persze lehet van még néhány ilyen mosoly eltemetve az emlékezetemben. Remélem legalábbis. Megígérem magamnak, hogy mindent megteszek érte, hogy eszembe jussanak.
- Szerencsés lövés volt - mondja, arcán halvány rózsaszín pír jelenik meg.
- Kétlem - válaszolom, bár lehet, nem kellett volna, mert erre még jobban elpirul.

- Akkor nincs vér - vált témát Katniss.
- Nos, az a cél, hogy eljussak odáig, hogy se a vér, se a többi dolog ne készítsen ki. Expozíciós terápia, ez a neve. De először tudnom kell, hogy számíthatok rá, különben elég nehéz irányításom alatt tartanom az eseményeket.
Katniss bólint, szemében olyan elszántság csillog, amiből látható, ez fontos számára.
- Akkor mihez kezdünk velük?
Erre nem számítottam. Azt vártam, hogy elrohan az erdőbe vagy esetleg betrappol a szobájába, bevágja az ajtót vagy legalábbis... csúnyán néz majd rám. Legvadabb, na jó, mérsékelten vad álmaimban sem gondoltam volna, hogy kicsit is meg szeretne próbálni segíteni.
- Én... nos... van egy listám. - kihúzok egy papírlapot a zsebemből, átcsúsztatom az asztal másik végére, odaadom neki. Ez nem az a lista. Ezen kettővel kevesebb elem szerepel. De azok közül az egyikre ő sincs hatással, a másikat pedig nem áll szándékomban elkerülni, szóval ezekről nem kell tudnia. - Ezek a kiváltó okok.
- Hogy jöttél rá ezekre konkrétan?
Elfintorodom. - Rengeteg munkával.
Katniss szemei még nagyobb elszántságot tükröznek, én pedig szeretném leállítani, mert így annyira megnehezíti számomra, hogy csak a barátja akarjak lenni. Én azonban olyan ember vagyok, aki több mindenen keresztül ment, mint más egész életében, és ha egyedül a szavaimmal képes voltam elérni, hogy az önelégült, hedonista Kapitólium fellázadjon, akkor arra is képes leszek, hogy visszatartsam magam tőle, mert Katniss sokkal inkább olyasvalakit érdemel, aki tiszteletben tartja az ő határait.
Katniss végigfutja a listát.
- Akkor ezektől távol kell tartanod magad? Vagy legalábbis, hogy ne érjenek meglepetésként?
- Igen, alapvetően erről van szó.
Katniss szeme felvillan, én pedig látom, hogy máris tervet forral, de ezt nem akarja elárulni.
- Rendben.
- Rendben?
- Igen. Most el kell mennem vadászni. Este találkozunk.
Azzal kitolja maga alatt a széket, feláll és távozik.

***

Tervezgetéssel töltöm a délelőttöt a konyhámban. A 12. körzetnek nincs infrastruktúrája, hogy finoman fogalmazzunk. Nincs ennivalója sem, kivéve az időről időre vonaton érkező (borzalmas) segélyszállítmány adagokat és azt, amit Katniss és még néhányan szereznek a földekről és a környező erdőkből. Tudom, hogy Gale és Beetee a katonaságnál dolgoznak (ami azt illeti, véleményem szerint Gale maga a katonaság), hogy létrehozzanak körzeteken belüli és körzeteket összekötő infrastruktúrát, de ez nem fog egyik napról a másikra létrejönni. Alapvetően ennek a helynek rengeteg ennivalóra lenne szüksége és ez az, amiben én segíteni tudok. Tudom, hogy ha megkérem, Effie elintézi, hogy a 11. körzetből megtöltsenek egy vasúti kocsit fél évre elegendő liszttel. Ezzel fogom kezdeni. Egyelőre a házamban fogok dolgozni. De ezt nem tudom az örökkévalóságig csinálni.
Az elmúlt néhány héten, mióta megérkeztem, megpróbáltam elkerülni, de most be kell mennem a városba.
Viszem a jegyzetfüzetemet, hogy felvázolhassam az eseményeket. Felmerül bennem, hogy megkérem Haymitch-et, hogy jöjjön velem, de bizonyos utakat maga kell, hogy megtegyen az ember.

Kora este érek haza, teljesen kimerülten, de célokkal telve. Délután összefutottam Thommal, aki azelőtt Gale bányásztársa volt, most viszont ő vezeti a város rendbetételét. Megmutatta, hogy a tűzbombák által végzett pusztítás nagy részét már felszámolták, a körzet mostanra nagyjából készen áll az újjáépítésre.
Persze nem az egész egyelőre.
Apám egykori pékségének elülső része teljesen megsemmisült. Úgy gondolják, az volt az első bomba célpontja. A családomnak esélye sem volt. Túlságosan fájó belegondolni abba, kinek a hibája is volt mindez. Mindenkié és közben senkié sem.
- Nem akartuk lerombolni az egészet, ha csak te magad nem akarod. - mondta Thom, ahogy a romok előtt álltunk. - Ez most már a tiéd és a föld is, amin rajta áll. A legtöbben, akiknek boltjuk volt... nos, majdnem mind meghaltak.
- Volt benn valaki? - kérdeztem elcsukló hangon.
Thom szótlanul vezetett a Perem romjaitól a Rét felé. A Rétet hatalmas tömegsírrá alakították. Valahol egy kupac hamu alatt ott voltak apám, anyám és bátyáim csontjai, másoké közé keveredve.
- A Békeőrök, akiket a Kapitóliumból küldtek kitakarítottak mindent, mielőtt megállíthattam volna őket. Mindenkit ide temettek. Őszintén sajnálom, Peeta. Szerettünk volna neked valami különlegeset a számukra.
Valahogy minden várakozás ellenére nem lett rohamom, pedig a kegyetlen fájdalom átjárta szívemet és lelkemet.
- Köszönöm, Thom. Semmi gond. - mondtam hosszú hallgatás után.

Aztán követtem Thom-ot az útján, megtudakolva, hogy jelenleg mire van szükség a körzetben. Hány család van itt, honnan szerzik a tejet és a tojást (már ha van egyáltalán) és hogy hogyan láthatnám el őket kenyérrel. Nagy munka lesz ez és sokba kerül, de történetesen sok félretett pénzem volt és egy széfem, teli arannyal.
- Thom! - kiáltottam, ahogyan otthonom romjai felé sétáltunk.
- Igen?
- Romboljátok le nyugodtan! Majd holnap visszajövök a tervekkel.

Most, hogy visszaértem a faluba, olyan kimerült voltam, hogy egy hétig tudtam volna aludni. Egy kicsit szerettem volna összegömbölyödni az ágyamban. Katniss azonban a tornácán ült, amikor megérkeztem. Felállt és nyújtózni kezdett, mint egy macska, mielőtt felém indult volna. Mezítláb volt, nadrágja a lábszára közepéig felhajtva.
- Helló. - mondja. Arca, álla és nyaka feldagadva, mintha valami többször is megcsípte volna. Kezembe nyom egy tálat, én pedig lenézek kezére és karjára. Azon is különböző méretű és színű duzzanatok láthatóak. Fájdalmasnak tűnik. Rápillantok a másik karjára. Dettó. 

- Mi történt veled? Jól vagy?
- Ó, semmiség. - Ezzel a kezembe nyomja a tálat és megfordul, hogy távozzon.
- Katniss, ez nem tűnik semmiségnek - Nem hagyom, hogy így elmenjen.
Katniss megfordul és némi bosszúsággal rám néz.
- Ez csak néhány csípés, ennyi. Semmi okod aggódni miatta.
- De Katniss, ez nem csak néhánynak tűnik. És még csak nem is egyfajta csípés. Az erdőben jól meg szoktál lenni. Nem szoktál ilyen csípéseket összeszedni. Jól vagy?
De persze, hogy jó vagy, már maga is mondta és láthatóan nem gyötri kínzó fájdalom.
- Sok... sok van még ezekből a környéken?
Katniss elvigyorodik:
- Már nincs.
- Micsoda?
- Levertem őket.
- Hogy mit csináltál?
- Levertem a darázsfészkeket. A Győztesek Falujában. Elég sok volt belőle, ami azt illeti. A te házadon kettő. És gondoltam, hogy sokat jársz majd be a városba, úgyhogy átnéztem az út menti fákat is. Bárhol vannak, de tényleg. Vissza fognak jönni, mert a darazsak már csak ilyenek, de most egy darabig nem lesznek.
Erre elmosolyodom és teljes döbbenetemben nevetni kezdek.
- És hány csípésed van pontosan?
- Ó, csak vagy... talán tizenöt? Vagy húsz? De ezek nem olyanok voltak, mint a vadászdarazsak.

Olyan szívesen átölelném. Egyáltalán átölelhetem? Nem tudom, de mielőtt rájönnék, mit is teszek, előrelépek és megteszem, lelkesedésemben felemelve Katnisst a talajról, mire az összes áfonya széthull a földön.
Meglepetésében halk hangot hallat, mire olyan gyorsan elengedem, ahogyan felkaptam. Katniss hátralép, hogy visszaszerezze egyensúlyát, finoman a meztelen talpán landol.
- Köszönöm - mondom, majd leguggolok, hogy összeszedjem az áfonyaszemeket, amelyekre nem lépett rá.
- Akkor remélem, finom lesz az a muffin, Peeta - mondja, majd megfordul és elindul a háza felé.
Most először mondta ki a nevemet, mióta hazajöttem.

Folytatás: vasárnaponként

Forrás: Fanfiction.net