Útmutató Jennifer Lawrence filmjeihez

Nem biztos, hogy sokaknak mond újat ez a cikk, mégis kiteszem, mert remekül foglalja össze Jennifer Lawrence filmes munkásságát. Akik később kapcsolódtak be és nem ismerik Jen összes filmjét, most akár kedvet is kaphatnak valamelyikhez. Természetesen nem én volnék, ha nem tenném hozzá saját véleményemet is :)

Meg kell nézni: A Hallgatás Törvénye

A Hallgatás Törvénye Jennifer Lawremce első főszerepe, amely pontos definícióját adja az ismeretlenségből való kitörést meghatározó teljesítménynek. Voltak ugyan Jennifernek korábban kisebb szerepei, nagyrészt TV-műsorokban, bár ezekben azért még nem tudta bemutatni tehetségét. Ám ebben a kis költségvetésű drámában - amelyben Lawrence egy kamaszlányt alakít, aki foggal-körömmel védi meg családját, miközben a hatóságok apját üldözik - Hollywood végre felfigyelt rá. Így aztán a színésznő már 20 évesen megszerezte első Oscar jelölését. Az eredeti kritikánkban, amely alkalmával 5 csillagot adtunk a filmre, úgy fogalmaztunk, Lawrence előadása "rettenthetetlen", és "igazán kiemelkedő". Érdemes megnézni a filmet, ha más nem, azért, hogy lássuk, hogy született meg egy igazi csillag.
[Láttam a filmet és bár jó benne Jen, de szerintem iszonyú nyomasztó a film hangulata. Én erre a filmre mondanám, hogy csak rajongóknak. Ők nem fognak csalódni.]



Meg kell nézni: Az Éhezők Viadala

Most már vicces belegondolni, hogy kezdetben nem hittek sokan ebben a sorozatban. 2012-ben még az ifjúsági könyvadaptációk még nem jelentettek olyan biztos bevételt, mint azóta. Az Éhezők Viadala mindent megváltoztatott ezen a téren, és miközben Lawrence a forradalmat vezette, fokozatosan elismert színésznővé nőtte ki magát. Az első filmet három folytatás követte, ám az első az, amely - egy sci-fihez méltó izgalmakat kamaszkori drámával elegyítve - vitathatatlanul az egyik legerősebb indulásnak számít. Az Empire úgy gondolta, Lawrence "tökéletes Katniss" volt, és ezzel háromujjas tisztelgéssel jelezve a rajongók is egyetértettek.
[No, komment, aki itt jár, annak nem kell ezt magyarázni. Annyi hozzátartozik az igazsághoz, hogy én nem hittem benne, hogy Jen jó Katniss lesz. Az Aratási jelenettől kezdve azonban nem voltak kétségeim.]

Érdemes megnézni: Napos Oldal

A Napos Oldal furcsa jelenség: sem nem különösen vicces, sem nem túl romantikus; egy korábban bipoláris zavarban szenvedő férfi szemel ki egy szex-függő fiatal özvegyet, akik beneveznek egy táncversenyre, amelyből végül vesztesen kerülnek ki. Az egész vállalkozás nem úgy hangzik, mint az Oscar-díj tuti receptje, az Oscar mégis eljött. David O. Russel filmje üdítően őszintén közelíti meg a mentális betegségeket, és csak úgy szikrázik a feszültség Jennifer Lawrence és Bradley Cooper között, akik azóta további három filmben szerepeltek együtt. Az Empire akkori kritikája szerint Lawrence "továbbra is érett alakítást mutat és meglepően jó főszereplő". Igen, így volt - ezzel végül a Filmakadémia is egyetértett.
[Én kifejezetten szerettem ezt a filmet, bár a hangulata ennek sem túl pozitív, a végkicsengése jó és az alakítások is maradandóak.]

Érdemes megnézni: X-Men - Elsők

Mielőtt önkéntesnek jelentkezett volna, Lawrence először az X-Men filmek előzményfilmje kapcsán kóstolt bele a nagy költségvetésű franchise-ok világába. Lawrence Mystique szerepét alakította, amelyet eredetileg Rebecca Romijn játszott, és amelyhez hatalmas türelem és erős fenék kellett, hiszen mutáns jelmezének megfestéséhez Lawrence-nek alkalmanként nyolc órákat kellett a sminkes székben töltenie. Ám a kék festék mögött a karakter korábban nem ismert emberségét fedezhették fel a nézők, miközben Raven beleszeretett Charles Xavier-be és elfoglalta helyét az X-univerzumban. A mi kritikusunk így fogalmazott: "... minden megvan benne, amit elvárunk egy X-Men filmtől, de azért ennél kicsit többen reménykedtünk."

Csak rajongóknak: Joy

David O. Russel Lawrence legtermékenyebb alkotói munkatársa, (Jennifer nemrégiben azt nyilatkozta egy interjúban, hogy reméli, haláláig együtt dolgozhat majd Russellel). Legutóbbi közös munkájuk minden valószínűség szerint az eddigi leggyengébb közös munkájuk, ám az elszánt J-Law rajongók, ebben is örömüket lelhetik majd. A filmben Lawrence a címadó Joy Mangano szerepét alakítja, aki egy nem túl működőképes család női családfője, aki gyermekei, elvált szülei és exférje mellett arra is szakít időt, hogy feltalálja a Mágikus Felmosót. Ha nem is feltétlenül magáért a történetét, de az alakításokért érdemes megnézni a filmet. Az Empire kritikája olyanokat tartalmaz, mint "újabb káprázatos Lawrence-alakítás" illetve, hogy a filmben néhány "igazán inspiráló momentum", ám a film "nem áll össze teljesen".
[Végül nem néztem meg a filmet, rá kellett jönnöm, nem vagyok elvakult Jen-rajongó és kicsit unom is a David Russel-Jennifer Lawrence-Bradley Cooper együttműködéseket, nekem már az előzetesek alapján is nagyon egy kaptafa.]

Ezt az egyet kerüld el: Ház Az Utca Végén

Az elmúlt idők egyik legagresszívabb, bájosnak tűnő filmje (aminek a címe akár Kétszobás Ikerház is lehetne), és a helyzet nem javul, ha túllépünk a film poszterén. A film egy gyorsan felejthető horror, amelyben Lawrence egy egykori gyilkosság és lelki bántalmazás színhelyén sikítozik órákon keresztül. "Néhány jól bevált eszköz, mint például egy elhasznált fáklya és egy valószínűleg nem-túl-halott mániákus gyilkos." - írta az Empire kritikusa a film megjelenésekor, "Ám a kezdeti ígéretek giccsbe fordulnak a végére." Ami Lawrence-t illeti, ez a film egy szégyenfolt az egyébként lenyűgöző filmográfiájában.
[Na, ez a giccs felkeltette az érdeklődesemet :) Talán DVD-n be is szerezhető nálunk valahol.]
Forrás: Empire

Kicsit hiányolom a felsorolásból a Serenát és az Amerikai Botrányt. Mondjuk azokat sem láttam, bár a Serena érdekel, a Botrány nem.
És Ti mit gondoltok? Ki az, aki elvakult Jen-rajongó és minden filmjét látta? Vagy egyáltalán Ti melyiket láttátok, melyiket ajánlanátok egymásnak?