Az Éhezők Viadalából nekem valóban hiányzott ez a párbeszéd, a könyvben nagyon szerettem. :)
– Előbb feküdj mellém egy percre – suttogja. – Mondanom kell valamit. – Fölé hajolok, és az ép fülemet a szája felé fordítom. Csiklandoz, ahogy suttog. – Ne felejtsd el, hogy őrülten egymásba vagyunk zúgva, szóval bármikor nyugodtan megcsókolhatsz, ha kedved van.
Hirtelen felkapom a fejemet, de aztán felnevetek. – Kösz, majd észben tartom.
Forrás: Unicorn Feelings Tumblr
A részlet Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala című regényéből származik.
Haha, ez jó! :) Úgy szerettem a könyvben a barlangos részeket és párbeszédeiket. Kár, hogy a filmben olyan rövidre szabták.
VálaszTörlésÉn is nagyon szerettem ezt a részt! Kár, hogy kihagyták!
VálaszTörlés