Egy még sokkal korábbi, 2009-es videó interjúsorozatra találtam rá nemrégiben az interneten, amit úgy éreztem, mindenképpen izgalmas lenne megosztani még itt az utolsó filmhez vezető úton, amikor egyre többet nosztalgiázunk. Nem tudom, nekem lett-e volna - és ha igen, mikor - kapacitásom még a film előtt lefordítani ezeket a kis videókat, Bori azonban segítségemre sietett, így ezt a bejegyzést nagyrészt neki köszönhetitek. Érdekes dolgokat hallhatunk benne!
A sorozat 10 videóból áll, ezt valószínűleg 4 bejegyzésben hozom majd. Most az első három gyorsinterjút láthatjátok, amelyben az írónő a sorozat születésének körülményeiről mesél.
1. rész: Klasszikus inspiráció
Az Éhezők Viadalát mindenekelőtt valószínűleg a Thészeuszról és a Minótauroszról szóló görög monda inspirálta. Gyerekként hatalmas rajongója voltam a görög mítoszoknak, és ez az egyik kedvencem volt. Ebben Mínósznak, aki Kréta királya, problémája támad az athéniakkal, pedig egykor egy nagyon erős országot hozott létre. A büntetés részeként, minden évben Athénnak 7 ifjat és 7 hajadont kell küldenie Krétába, ahol a Labürinthoszba küldik őket, hogy egy gonosz szörny felfalja őket, akit Minótaszaurusznak hívnak. És már akkor kisgyerekként megragadott, mert ez annyira gonosz volt. Ez volt a leggonoszabb dolog, amit tehetett az athéni emberekkel, mert ahelyett, hogy őket ölte volna meg, inkább a gyerekeiket gyilkolta le.
A klasszikus hátteret megtartva, úgy döntöttem, hogy az Éhezők Viadalának a természete olyan lesz, mint a római gladiátor játékoké. Szerintem három elemre van szükséged ahhoz, hogy egy jó gladiátor viadalt kapj: szükséged van egy könyörtelen, nagyon erős kormányra, emberekre, akik készek életre menő harcot vívni, és az kell, hogy ez egy népszerű szórakoztatási forma legyen. És ez a három elem mind kombinálva van az Éhezők Viadalában.
2. rész: Jelenkori inspiráció
Van egy másik szintje az Éhezők Viadalának, ami jelenkori. És az a valóságshow-kkal, és a televízióval kapcolstos. És ennek nagyon sok aspektusát látod, egyrészt azért, mert a viadalt Panem egész területén vetítik, másrészt kötelezően nézni kell. Mert a viadalokat nem csak szórakoztatás céljából szervezik, hanem évi emlékeztetők a körzeteknek arra, hogy többet ne lázadjanak a Kapitólium ellen, mert meg lesznek büntetve. Egy este feküdtem az ágyamban, nagyon fáradt voltam, és folyamatosan váltogattam a csatornákat a tévén. Valóságshow-k mentek, ahol fiatalok versenyeztek valamilyen nyereményért. Aztán tovább kapcsolgattam, és különböző képeket láttam az iraki háborúról. És ezek szépen-lassan egyfajta nyugtalanító módon kezdtek egy képpé válni a fejemben. És azt hiszem az volt a pillanat, amikor megszületett bennem Katniss történetének ötlete.
3. rész: Erőszak és érzéketlenség
Amikor kicsi voltam, az apukám harcolt a vietnámi háborúban, a légierő tagja volt. És emlékszem, hogy nagyon fiatal voltam, és az anyukám nagyon keményen próbált megvédeni bennünket, de néha a délutáni mesék után, a TV bekapcsolva maradt, és jöttek az esti hírek, és láttam képeket a háborús övezetről. És hallottam a "Vietnám" szót, és csak annyit tudtam, hogy az apukám ott van, és ez egy meglehetősen ijesztő tapasztalat volt a számomra. Biztos vagyok abban, hogy azoknak az embereknek, akiknek a szerettei Irakban vannak, vagy másképpen tapasztalták meg azt, hogy egy szerettük háborúban van, vagy személyes tapasztalatuk van, azok hasonlóképpen reagálnak, mikor a híradóban látják a helyzetet. De eszembe jutott, hogy talán egy csomó ember nem is tudja milyen ez. Rengeteg képpel bombáz minket a TV, és aggódom, hogy mindannyian egy kicsit el vagyunk érzéktelenedve. Túl sok minden történik az életünkben ahhoz, hogy még a TV-vel is foglalkozzunk. Úgy gondolom nincs azzal probléma, ha egy kicsit érzéketlenek vagyunk.
De amikor igazi képeket lát az ember, mikor igazi tragédia mutatkozik meg előtted, az más. Az a valós élet, és nem lesz vége attól, hogy jön a reklám.
3. rész: Erőszak és érzéketlenség
Amikor kicsi voltam, az apukám harcolt a vietnámi háborúban, a légierő tagja volt. És emlékszem, hogy nagyon fiatal voltam, és az anyukám nagyon keményen próbált megvédeni bennünket, de néha a délutáni mesék után, a TV bekapcsolva maradt, és jöttek az esti hírek, és láttam képeket a háborús övezetről. És hallottam a "Vietnám" szót, és csak annyit tudtam, hogy az apukám ott van, és ez egy meglehetősen ijesztő tapasztalat volt a számomra. Biztos vagyok abban, hogy azoknak az embereknek, akiknek a szerettei Irakban vannak, vagy másképpen tapasztalták meg azt, hogy egy szerettük háborúban van, vagy személyes tapasztalatuk van, azok hasonlóképpen reagálnak, mikor a híradóban látják a helyzetet. De eszembe jutott, hogy talán egy csomó ember nem is tudja milyen ez. Rengeteg képpel bombáz minket a TV, és aggódom, hogy mindannyian egy kicsit el vagyunk érzéktelenedve. Túl sok minden történik az életünkben ahhoz, hogy még a TV-vel is foglalkozzunk. Úgy gondolom nincs azzal probléma, ha egy kicsit érzéketlenek vagyunk.
De amikor igazi képeket lát az ember, mikor igazi tragédia mutatkozik meg előtted, az más. Az a valós élet, és nem lesz vége attól, hogy jön a reklám.
Klassz volt. Jó volt egy kicsit a könyvrõl is olvasni, nem csak a filmekrõl. Köszi Ancsi és Bori.
VálaszTörlésHihetetlen, hogy ennyi különböző, mégis egymásra visszavezethető szálból, egy egységes történetet tudott megalkotni a fejében! És valóban, minden gondolata helytálló! :)
VálaszTörlésEz a nő zseniális!
VálaszTörlés