Olvassuk újra a Kiválasztottat - 16. fejezet

Ha eddig sokszor is éreztük úgy a könyv olvastán, hogy lassan haladnak az események, ennek immáron vége. Ebben az fejezetben úgy felpörögnek a történések, hogy alig győzzük azokat követni.

Ekkortájt kezdődik Johanna és Katniss barátsága, ami az egyik legklasszabb momentuma volt szerintem a kötetnek. Na, nem mintha én így szeretnék barátkozni valakivel :)

"– Élek – nyögöm ki rekedten.
– Ne szívass, zsenikém – mondja Johanna, aztán odalép hozzám, leül az ágyamra. Fájdalom nyilall a mellkasomba. Johanna elvigyorodik, szemmel láthatólag tetszik neki, hogy ilyen ramaty állapotban lát. Rögtön vágom, hogy ez itt nem egy kellemes hangulatú baráti összejövetel lesz. – Még fájdogál kicsit? – Gyakorlott kézzel kirántja a morflingadagoló tűt a karomból, és belenyomja a könyökhajlatába erősített kis kanülbe. – Pár napja csökkenteni kezdték az adagomat. Kicsit parázom, nehogy én is olyan legyek, mint azok a morflingjunkie-k a Hatodikból. Amikor tiszta volt a levegő, nyúltam tőled egy kis cuccot. Gondoltam, nem fogsz haragudni."

Az egyik legjobb rész, amikor Johanna szembesíti Katnisst azzal amilyen. Vagy mondhatjuk úgy, hogy a karakter hibáival. Vagy talán épp ettől életszerű Katniss karaktere? Nem tudom, írjátok meg nyugodtan, Ti mit gondoltok, mindenesetre bírom, ahogyan Johanna megnyílik.

"– Ezért gyűlölsz ennyire? – kérdezem.
– Részben – ismeri el Johanna. – A féltékenység valóban szerepet játszik abban, hogy utállak. De az sokkal jobban irritál, hogy nagy kamu, amit művelsz. Ez a nyálas romantikázás meg drámázás, meg hogy az elesettek védelmezőjének szerepében tetszelegsz. Nem hiteles az alakításod. Persze tudom, hogy nem játszod meg magad, viszont ettől még elviselhetetlenebb az egész. És ezt most nyugodtan veheted személyes sértésnek."

És az itt következő incselkedést is szeretem. Talán ezért is tartom szerethetőnek a Gale-Johanna fanficeket... :)


"– Megbíztak benned. Rád bízták, hogy kihozz az arénából – emlékeztetem. – És tartanak is tőled.
– Itt talán igen. De a Kapitóliumban tőled retteg mindenki. – Ekkor Gale lép be az ajtón, mire Johanna kirántja a karjából a morflingadagoló tűt, és gyorsan visszadugja a karomba. – Még szerencse, hogy az unokatesód nem fél tőlem – kacsint rám bizalmaskodva, aztán leugrik az ágyamról, és az ajtó felé indul. Amikor elmegy Gale mellett, a csípőjével meglöki a lábát. – Ugye, szépfiú, te nem félsz tőlem? – A folyosóról még halljuk távolodó nevetését.
Gale megfogja a kezem, mire én a homlokomat ráncolva rápillantok.
– Szétparázom magam – tátogja."

Katniss és Gale civódására most nem térnék ki, sokszor olvashattunk már hasonló részleteket. Furcsa dolog ez, mert miközben maximálisan Katniss-szel értek egyet, megdöbbent, hogy hasonlók történtek, történnek és még történni is fognak a világban. Mert a háború ilyen. És ez a könyv épp ezt hivatott megmutatni. Oké, egy rövidke részlet mégis.

"– Kegyetlennek tartasz, ugye?
– Tudom, hogy nem vagy az. De akkor sem fogom azt mondani, hogy egyetértek azzal, amit csináltál."

Katniss-szel propagandafilmet is készítenek, hogy megmutassák - még mindig életben van és Plutarch is meglátogatja, akivel komoly dolgokról beszélgetnek.

"A Panem et Circenses az jelenti, kenyeret és cirkuszt, és egy Juvenalis nevű szatíraírótól származik, aki szerint, ha az embereknek van mivel megtömniük a hasukat, és gondoskodnak a szórakoztatásukról, feladják politikai nézeteiket, így könnyű féken tartani és irányítani őket.
Egyből a Kapitólium ugrik be. A rengeteg kaja. Meg a szórakoztatásukra kitalált legfontosabb esemény, az Éhezők Viadala.
– Szóval erre kellenek a körzetek. Hogy ellássák a Kapitóliumot kenyérrel és cirkusszal."

Plutarch ekkor mondja el Katniss-nek azt is, hogy Finnick és Annie összeházasodnak, ami a könyv egyik csúcspontja lesz. Lelkes már a készülődés is, amelyből Katniss is kiveszi a részét, amikor elkíséri Annie-t a 12. körzetbe, hogy menyasszonyi ruhát válasszanak a Győzelmi Körúton hordott ruhái közül. Érdekes, hogy annak ellenére, mekkora felhajtás övezi a karaktert, mindeddig nem sok szó esett róla. Tudtuk, hogy Mags helyette jelentkezett önként, hogy a Kapitólium Peetával együtt fogva tartotta és hogy mekkora boldogság közepette látták viszont egymást Finnick-kel. Katniss is itt ismeri meg jobban.

"Beszélgetés közben néha minden ok nélkül felnevet, máskor meg elveszíti a fonalat, és úgy tűnik, azt sem tudja, hol van. Zöld szemét olyan elszántan tudja egy pontra szegezni, hogy többször azon kapom magam, hogy megpróbálom kivenni, vajon mit néz az üres levegőben. Néha minden előzmény nélkül a fülére tapasztja a kezét, mintha ki akarna zárni a tudatából valami kínzó hangot. Rendben van, elismerem, elég fura a csaj, de Finnick odavan érte, és nekem ennyi elég."

Aztán elérkezik az esküvő, amely reméljük, a filmnek is szép pillanata lesz.

"Annie-n az a zöld bársonyruha van, amelyet az Ötödik Körzetben viseltem, Finnick pedig Peeta egyik öltönyében feszít –, bár meg kell hagyni, a cuccok elég dögösek. A két főszereplő valószínűleg álmában sem gondolta, hogy egyszer elérkezik ez a nap. Boldogságtól sugárzó arcuk minden mást háttérbe szorít. [...]
Nem, nincs szükség rá, hogy tettessem, milyen boldog vagyok."

Forrás

A hivatalos részek után hatalmas mulatság keződik:

"– Ugye, nem akarod kihagyni ezt a remek alkalmat, hogy megmutasd Snow-nak, milyen jól táncolsz? – Igaza van. Mi bizonyítaná ékesebben a győzelmünket, mint egy boldog Fecsegőposzáta, aki a zene ritmusára ropja? Megtalálom Primet a tömegben. Mivel a hosszú, téli estéken rengeteget gyakoroltunk együtt, összeszokott páros benyomását keltjük. Miután megnyugtatom, hogy nem kell aggódnia a bordáim miatt, gyorsan elfoglaljuk a helyünket a sorban. Ugyan az oldalam fáj még, de a gondolat, hogy Snow látja, amint a húgommal táncolok, minden kellemetlenséget feledtet velem. A tánc valósággal átváltoztat bennünket. Megtanítjuk a vendégeknek a lépéseket."

Az estét egy váratlan esemény zárja:

"Négy ember egy hatalmas esküvői tortát gurít be a terembe az egyik oldalsó ajtón. A vendégsereg utat enged a káprázatos kreálmánynak: a cukormázból készült kékeszöld tarajos hullámok közt halak, vitorlások, fókák és tengeri növények serege úszik."

Katniss azonnal rájön, hogy a tortának jelentősége van:

"a tortát díszítő, cukormázzal bevont virágokat pedig egészen biztos, hogy Peeta készítette."

Forrás

Haymitch tudja, hogy ez az a pillanat, amikor el kell árulnia Katniss-nek, hogy javulás történt Peeta állapotában:

"– Mi történik vele?
Haymitch a fejét rázza.
– Nem tudom. Senki sem tudja. Időnként mintha teljesen magánál lenne, máskor meg – látszólag minden különösebb ok nélkül – teljesen elborul az agya. A tortakészítés afféle terápia volt számára. Napokig dolgozott a díszeken, közben teljesen normálisnak tűnt... Majdnem olyan volt, mint régen."

Kiderül, hogy Peeta szeretne találkozni Katniss-szel, az állapotára való tekintettel azonban ez még nem történhet meg négyszemközt. Emiatt viszont Katniss ideges lesz. Mert a találkozó alkalmával kiderül, Peeta hogy látja őt most.

"– Elég alacsony vagy. És nem vagy különösebben csinos sem.
[...]
– Hát, régebben te is jobban néztél ki.
[...]
– A kedvességet pedig hírből sem ismered. Hogy mondhatsz nekem ilyet azok után, amint keresztülmentem?
– Mindenki sokat szenvedett. Különben meg te voltál híres a kedvességedről. Nem én. – Mindent elcseszek. Nem tudom, miért érzem úgy, hogy meg kell védenem magam. Hiszen Peetát megkínozták. Eltérítették. Mi baj van velem? Elfog az indulat, és attól félek, mindjárt leüvöltöm a fejét – még azt sem tudom, miért –, ezért úgy döntök, inkább lelépek. – Nem érzem jól magam. Majd holnap benézek.
Már az ajtónál állok, amikor utánam szól.
– Katniss. Emlékszem a kenyérre."

Ez egy fontos dolog lenne, a nézőközönség miatt mégsem lesz megfelelő hatása. És más miatt sem.

"– Nagyon szerettél. – A hangom elakad, úgy teszek, mintha köhögnöm kellene.
– És te? Te is szerettél engem? – kérdezi.
A tekintetemet a járólappal borított padlóra szegezem.
– Mindenki azt mondja, hogy igen. Mindenki azt állítja, hogy Snow ezért kínoztatott meg téged. Hogy megtörjön engem.
– Ez nem válasz – mondja Peeta. – [...] – Aztán később egy csomót smároltunk. Nem tűntél valami meggyőzőnek.
Szerettél csókolózni velem? – kérdezi.
– Néha igen – ismerem el. – Ugye, tudod, hogy figyelnek bennünket? 
– Persze hogy tudom. Mi a helyzet Gale-lel? – folytatja Peeta.
[...]
– Ő is elég jól csókol – felelem kurtán.
– És szerinted ez rendben volt így? Hogy mindkettőnkkel csókolóztál? – kérdezi.
– Nem. Egyáltalán nem volt rendben, hogy csókolóztam veletek. [...]
Peeta megint felnevet, ridegen, elutasítóan.
– Kiállhatatlan egy csaj vagy.
[...]
Sokáig tart, mire rájövök, miért húztam fel magam ennyire. És amikor leesik, valósággal megsemmisülök. Az elmúlt hónapokban magától értetődőnek vettem, hogy Peeta csodálatosnak tart, de ennek egyszer s mindenkorra vége. Peeta most már olyannak lát, amilyen valójában vagyok. Erőszakosnak. Gyanakvónak. Manipulatívnak. Kegyetlennek."

Én pedig ezért az egyért tudom elfogadni, hogy a történet végén Katniss és Peeta egy pár lesznek. Mert az eltérítése előtt Peeta nem Katnissbe volt szerelmes. Hanem egy eszményképbe. Ahogyan megannyi kamasz. De aztán - és bár nem jó, hogy egy ilyen kegyetlen dolog által, de - Peeta megismeri Katniss igazi énjét. Hogy a lány nem tökéletes. És mégis beleszeret újra. Így is. Így már hiteles. De mindeddig nem az.