Eltart még egy darabig, amíg feldolgozok minden anyagot, amivel elmaradtam a Kiválasztott promójának pörgős időszaka, majd a karácsonyi fic fordítása miatt, de legalább jó darabig lesz még olvasnivalónk. :) Ez is egy ilyen anyag, bár decemberi, szerintem sokan örömmel fogadjátok.
Nem tudnék megnevezni egy konkrét áttörést jelentő szerepet. Szeretem azt gondolni, hogy ezek mind az én részeim. Szívem egy része Anne Boleyn-é, akit a Tudorokban alakítottam. Ugyanígy kicsit mindig is Margaery Tyrell maradok a Trónok harcából vagy Júlia kisasszony, akit az After Miss Julie című darabban alakítottam a Young Vic Színházban.
Egy játékot játszom, amikor egy rajongó közelít hozzám egy reptéren vagy a metróban. Amikor elindul felém, megpróbálok rájönni, hogy az illető Trónok Harca rajongó, a színházból ismer vagy a Tudorokból.
Fontos számomra a magánéletem. Ez nem csak arról szól, hogy azt mondom, senkinek semmi köze a dolgaimhoz. Ez egy művészi választás. Szerintem minden színésznek meg kell győznie a közönségét arról, hogy az, hogy teljes mértékben beleélje magát egy karakter helyébe az egy bizonyos fokú anonimitást igényel. A világ olyan gyorsan változik, a színészeknek pedig olyan hatalmas online tér áll rendelkezésükre, hogy kapcsolatba kerüljenek rajongóikkal, én azonban úgy döntöttem, nem hagyom ott ujjlenyomatomat a szociális médiában. Ilyen szempontból nagyon régimódi vagyok.
Katniss Everdeen csodát tett a nők számára. Csodálatos, hogy egy ilyen erős, összetett női karakter – akinek személyisége nem mindig kellemes – ekkora mozis nézettséget tudhat magáénak, mint ő. Nincs elég sok hozzá hasonló példakép. Lehet vitatkozni, hogy a TV tele van olyan sokoldalú női karaktereket felvonultató sorozatokkal, mint az Alelnök, az Amerikai Horror Story, a Csajok vagy az Orange Is the New Black. De ilyen filmekkel is van. Nézzük csak a Hitchcock thrillereket. Egyszerűen szükségünk van egy kis megújulásra.
Higgyetek a Jennifer Lawrence körüli felhajtásban! Ő generációjának fáklyája, és megvan benne minden, amit hallani róla - dögös, vidám, tele van energiával, és ez tetőtől talpig elárasztja. Ugyanez a helyzet David Benioff-fal és DB Weiss-szel, a Trónok Harca vezető producereivel. Ha az embernek erős főszereplői vannak egy izgalmas környezetben, az működni fog.
A maratoni futás olyan volt, mintha egy titkos családhoz tartoznék. Ha az ember egy sofőrrel, egy ételfutárral vagy egy újságíróval beszélget, aki már maga is csinált ilyet, akkor tudat alatt is közel kerül a másikhoz és pillanatokon belül edzésterveket osztunk meg egymással. Én idén lefutottam és bebizonyosodott, hogy amikor a Kiválasztott kedvéért nehéz katonai szerelésben szaladgáltam, az mind felbecsülhetetlen edzésnek minősült. Tudjátok kicsoda Liam Hemsworth, igaz? Na, vele kellett lépést tartanom!
A színészek szívvel rendelkező cirkuszi artisták. Olyanok vagyunk, mint a középkori dalnokok, ha ez nem hangzik túl durván. Nagyon hamar összebarátkozunk, mert hihetetlenül sokat dolgozunk, sokszor nagyon hidegben, melegben, koszban, sárban, így az ember a másik mellett áll. A szereplők és a stábtagok olyanok, mintha családtagok volnának. A Trónok harca negyedik évadára visszatérve már úgy éreztem, mintha a suliba mennék vissza nyári szünet után.
Engem ki inspirál? Lehetetlen lenne egyvalakit választani. Az első munkámat Jeremy Irons-szal csináltam. Aztán ott volt Ridley Scott, Ron Howard, Phillip Seymour Hoffman, Woody Harrleson - akkor forgattam vele, amikor a Törvény Nevébent néztem és vissza kellett fognom magamat, hogy ne tegyek fel neki kérdéseket ezzel kapcsolatban. Ó, és Julianne Moore is - olyan tehetséges színésznő. Olyan vagyok, mint egy kis szarka, mindenkitől összecsipegetek ezt-azt.
Legrégebbi barátom segít, hogy megőrizzem épelméjűségemet. Nagyon szerencsés vagyok, amiért még mindig ugyanazok a barátaim, akik azelőtt is voltak, mielőtt színésznő lettem. Kórházban dolgoznak vagy a városban, egyikük női vezérigazgató, ő nagyban inspirál. Soha nem beszélünk a munkáról, és segítenek abban, hogy a fontos dolgokkal kapcsolatban mindent a megfelelő perspektívából lássak. Szeretek színészkedni, de azért ez mégsem egy rákgyógyítás.
Forrás: MarieClaire
Nem tudnék megnevezni egy konkrét áttörést jelentő szerepet. Szeretem azt gondolni, hogy ezek mind az én részeim. Szívem egy része Anne Boleyn-é, akit a Tudorokban alakítottam. Ugyanígy kicsit mindig is Margaery Tyrell maradok a Trónok harcából vagy Júlia kisasszony, akit az After Miss Julie című darabban alakítottam a Young Vic Színházban.
Egy játékot játszom, amikor egy rajongó közelít hozzám egy reptéren vagy a metróban. Amikor elindul felém, megpróbálok rájönni, hogy az illető Trónok Harca rajongó, a színházból ismer vagy a Tudorokból.
Fontos számomra a magánéletem. Ez nem csak arról szól, hogy azt mondom, senkinek semmi köze a dolgaimhoz. Ez egy művészi választás. Szerintem minden színésznek meg kell győznie a közönségét arról, hogy az, hogy teljes mértékben beleélje magát egy karakter helyébe az egy bizonyos fokú anonimitást igényel. A világ olyan gyorsan változik, a színészeknek pedig olyan hatalmas online tér áll rendelkezésükre, hogy kapcsolatba kerüljenek rajongóikkal, én azonban úgy döntöttem, nem hagyom ott ujjlenyomatomat a szociális médiában. Ilyen szempontból nagyon régimódi vagyok.
Katniss Everdeen csodát tett a nők számára. Csodálatos, hogy egy ilyen erős, összetett női karakter – akinek személyisége nem mindig kellemes – ekkora mozis nézettséget tudhat magáénak, mint ő. Nincs elég sok hozzá hasonló példakép. Lehet vitatkozni, hogy a TV tele van olyan sokoldalú női karaktereket felvonultató sorozatokkal, mint az Alelnök, az Amerikai Horror Story, a Csajok vagy az Orange Is the New Black. De ilyen filmekkel is van. Nézzük csak a Hitchcock thrillereket. Egyszerűen szükségünk van egy kis megújulásra.
Higgyetek a Jennifer Lawrence körüli felhajtásban! Ő generációjának fáklyája, és megvan benne minden, amit hallani róla - dögös, vidám, tele van energiával, és ez tetőtől talpig elárasztja. Ugyanez a helyzet David Benioff-fal és DB Weiss-szel, a Trónok Harca vezető producereivel. Ha az embernek erős főszereplői vannak egy izgalmas környezetben, az működni fog.
A maratoni futás olyan volt, mintha egy titkos családhoz tartoznék. Ha az ember egy sofőrrel, egy ételfutárral vagy egy újságíróval beszélget, aki már maga is csinált ilyet, akkor tudat alatt is közel kerül a másikhoz és pillanatokon belül edzésterveket osztunk meg egymással. Én idén lefutottam és bebizonyosodott, hogy amikor a Kiválasztott kedvéért nehéz katonai szerelésben szaladgáltam, az mind felbecsülhetetlen edzésnek minősült. Tudjátok kicsoda Liam Hemsworth, igaz? Na, vele kellett lépést tartanom!
A színészek szívvel rendelkező cirkuszi artisták. Olyanok vagyunk, mint a középkori dalnokok, ha ez nem hangzik túl durván. Nagyon hamar összebarátkozunk, mert hihetetlenül sokat dolgozunk, sokszor nagyon hidegben, melegben, koszban, sárban, így az ember a másik mellett áll. A szereplők és a stábtagok olyanok, mintha családtagok volnának. A Trónok harca negyedik évadára visszatérve már úgy éreztem, mintha a suliba mennék vissza nyári szünet után.
Engem ki inspirál? Lehetetlen lenne egyvalakit választani. Az első munkámat Jeremy Irons-szal csináltam. Aztán ott volt Ridley Scott, Ron Howard, Phillip Seymour Hoffman, Woody Harrleson - akkor forgattam vele, amikor a Törvény Nevébent néztem és vissza kellett fognom magamat, hogy ne tegyek fel neki kérdéseket ezzel kapcsolatban. Ó, és Julianne Moore is - olyan tehetséges színésznő. Olyan vagyok, mint egy kis szarka, mindenkitől összecsipegetek ezt-azt.
Legrégebbi barátom segít, hogy megőrizzem épelméjűségemet. Nagyon szerencsés vagyok, amiért még mindig ugyanazok a barátaim, akik azelőtt is voltak, mielőtt színésznő lettem. Kórházban dolgoznak vagy a városban, egyikük női vezérigazgató, ő nagyban inspirál. Soha nem beszélünk a munkáról, és segítenek abban, hogy a fontos dolgokkal kapcsolatban mindent a megfelelő perspektívából lássak. Szeretek színészkedni, de azért ez mégsem egy rákgyógyítás.
Forrás: MarieClaire
Köszi a fordítást, jó kis cikk volt! Natalie mindig is szimpatikus volt, szerettem a cikket!:))
VálaszTörlés