Bármilyen döbbenetes, most nem Sam Calflin, hanem, mint a címből is olvashatjátok, Wes Bentley interjút olvashattuk. Igazából rég is volt ilyen - nem véletlen, hisz Senecát már az első film végén elvesztettük egy igen drámai jelenetben - de most hamarosan új filmje látható a mozikban, nálunk április 17-től Halálos mélység címmel. Én most a film részleteibe csak annyira mennék bele, amennyire Wes maga is belemegy az interjúban, de jövő csütörtökök olvashatjátok majd a film ajánlóját a már megszokott módon. Viszont az interjú érint Éhezők Viadala témát ezért sem szerettem volna elmenni mellette.
Úgy tűnik, Wes Bentley jó úton halad. Miután 1999-ben hírnevet szerzett az igazán elképesztő Amerikai szépségben való szereplésével, kis időre eltűnt szemünk elől - mint később kiderült, ennek hátterében drogproblémák álltak, ám az utóbbi időben nagyon sok filmben láthattuk. Ő alakította az Éhezők Viadalában Seneca Crane Főjátékmester szerepét, hamarosan látható lesz Christian Bale mellett lesz látható a Knight of Cups-ban, és a Csillagok közöttben is jutott neki egy szerep.
Wes Bentley mindig is arról volt híres, hogy szokatlan szerepeket vállal, az a film pedig, amelyet jelenleg promotál, teljesen váratlan darab: a Halálos mélység egy összeesküvést feldolgozó, az 1980-as évek Norvégiájában játszódó thriller, amelyben a norvégok egy olajvezetéket építenek az Északi-tenger alatt. A filmben Bentley egy arrogáns amerikai búvárt alakít, aki konfliktusba kerül Aksel Hennie karakterével, aki szintén részt vesz az olajkitermelésben. Bentley szerepe elég kis szerep, de azért érdekes.
Mivel nagy rajongója vagyok Bentley-nek és elég sok filmben láttam, ezért nagyon örültem a lehetőségnek, hogy elbeszélgethetek vele új filmjéről, karrierje csúcsáról és a hírnév változó természetéről. [Én viszont az új filmmel és az Éhezők Viadalával kapcsolatos részleteket fordítom az interjúból. - Ancsi]
Helló, Wes! Beszélgessünk egy kicsit a Halálos mélységről. Azt hiszem, leginkább arra jöttem rá a filmből, hogy a mélytengeri búvárkodás igencsak veszélyes dolog.
Az hát! Azt hiszem, akkoriban rengetegen odavesztek. Nem igazán ügyeltek azoknak a srácoknak a biztonságára.
Mit tetszett a szerepben? Hogy kerültél bele a filmbe?
Nos, két dolog volt, ami határozottan tetszett: Nem igazán ismertem Norvégia történetének azt a fejezetét, hogy hogyan tettek szert az olajmezőikre. Nem voltam tudatában annak, hogy ez csak a közelmúltban történt, és hogy mennyire megváltoztatta az országot, és ezt politikai szempontból nagyon izgalmasnak találom. Amerikaiként mi pontosan tudjuk, hogy a vagyonnak milyen hatása lehet egy országra, és miképpen változhat meg tőle, szóval érdekelt, hogy még többet megtudjak erről, és szerintem az amerikaiak kíváncsiak erre.
A másik, hogy nagyon szerettem az Álmatlanságot és izgatott, milyen lehet Erik Skjoldbjærg-gel, a rendezővel együtt dolgozni. Úgy általában is érdekel, hogyan készülnek a külföldi filmek. A skandináv filmeknek teljesen más a stílusuk, ezért is akartam szerepelni a filmben.
Mennyiben volt másabb egy norvég szereplőgárdával és stábbal dolgozni, mint Hollywood-ban?
Voltak apró dolgok, amikben különbözött attól, mint amilyen itt egy független filmben való munka. Egy hollywoodi nagy költségvetésű film forgatásától határozottan különbözött, de attól minden különbözik. Itt nagyobb a ... nem bajtársiasságnak mondanám, hanem összefogásnak, valahogy jobban megosztják az emberek egymás között a munkát, azt hiszem. Sokkal egységesebb képet mutatnak az odaát készült filmek, még a független filmek is, bár ott kicsit elmosódnak a határok a kettő között, hogy segítsenek kicsit jobban összedolgozni az embereknek, és így az elkészült filmet kicsit mindenki jobban sajátjáénak érzi.
A Halálos mélységben látható karaktered - legyünk őszinték - nem a legkedvelhetőbb fickó. Hogyan közelítetted meg a karaktert?
Ő olyan fickó volt, mint a szakértők a forgatáson, norvég fickók néhány amerikai búvár társaságában, szóval erre alapoztam. Ők igen arrogánsan fordultak a norvég búvárok felé, akiknek nem volt olyan technikai felszerelésük, mint az amerikaiaknak, akik nem is igazán nyújtottak segítséget a norvégoknak. Volt egyfajta széthúzás a két csoport között, és úgy éreztem ez nagyon fontos a film szempontjából, hisz ez egy norvég film volt, az volt a cél, hogy bemutassák, ők hogyan éreznek eziránt, szóval ezért is volt, hogy kifejezetten unszimpatikus a fickó, akit alakítok.
Utánanéztél, milyen kiképzésen vesznek részt ezek a búvárok?
Igen, egy kicsit. Nem voltam képes arra, hogy jelentős mélységbe szimulációs merülést végezzek, de medencés felkészítésen részt vettem, itt öt méter mély volt a víz. Azért csinálják ezt a fajta felkészítést, mert igazából az 5-15 méter mélységben való búvárkodás a legveszélyesebb, ez alatt már minden ugyanolyan - vagy legalábbis nagyon hasonló, ha mondhatok ilyet.
Ami engem illet, öt éves koromban majdnem megfulladtam, és 16 éves koromig víziszonyom volt. Nem tudtam beletenni a fejem a medencében a vízbe, és azt sem szerettem, ha zuhanyozáskor víz éri az arcomat, és sokáig tartott, mire képes voltam legyőzni ezt. Szóval ez a szerep kifejezetten nagy kihívás volt számomra. A felkészítés során sisakban kezdtünk, ami még rendben is volt, mert amikor éreztem, hogy kapok oxigént, el tudtam engedni magam, de aztán fokozatosan egyre kevesebb felszereléssel csináltuk, míg a végén csak egy szál pipa volt az ember szájában, és így merültünk, ami igazán nagy kihívás volt számomra.
Ez elég rémisztően hangzik.
Ezért szeretek filmezni, mert új kihívások elé állít.
Hogy kicsit sekélyebb vizekre evezzünk, nagyszerűen néz ki a szakállad a Halálos mélységben - és bár gondom, hallottad már párszor, de - az Éhezők Viadalában nyilvánvalóan minden idők legklasszabb szakállát viselhetted. Milyen érzés volt egy ilyen szakáll tulajdonosának lenni? Mit gondoltál, amikor először láttad a tükörben?
Szokatlan volt. Furcsa volt, mert összesen kilenc napot forgattam abban a filmben, de ez a kilenc nap egy hónapra volt elosztva, szóval amíg meg nem nőtt a szakállam, addig ilyen furcsa formájúan kellett viselnem, sőt, a körvonalakat kiemelték tetováló tintával, hogy megmaradjon a nyoma [amikor később visszatérek a forgatásra], és persze volt, hogy ki kellett mennem ebédelni a Walmartba vagy a Targetbe a feleségemmel és a gyerekeimmel, ezzel a szakállal, és így kicsit bolondnak éreztem magam, mert nem vagyok az a fajta fickó, aki ilyen szakállat visel a hétköznapokban. (nevet)
A Targetben hülyének néztek, a Walmartban nem. Ott nem érezték furcsának, simán beilleszkedtem. Így aztán inkább egész nap a Walmartban lógtam.
Tényleg elég hivalkodó, el tudom képzelni, hogy néhányan ferdén néztek rád.
Igen! A benzinkutak voltak a legjobbak, ott még kicsit idegesek is lettek, azt hiszem. Ez Észak-Karolinában történt, arrafelé nem megszokott az ilyesmi.
Forrás: Denofgeek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése