Sam Claflin a brit GQ magazinban

Mondhatnám, hogy váratlan fordulata életünknek: egy újabb Sam Claflin interjú. És még csak nem is az utolsó... Ezúttal a GQ-ban, amelyből csak részleteket fordítok. Igazából az a gondom, hogy látva a képeket, kicsit elkeserít, hogy egy amúgy tök normális rendes pasasból is lehetett celebbuzit gyártani. Már elnézést, de ezeken a képeken már messze nem az a Sam Claflin látható, akit olyan sokan szeretünk. Az interjú persze attól még lehet jó.

Melyik kérdés az, amit már nagyon unsz állandóan megválaszolni?

Általában a szinopszisokra vonatkozó kérdések. "Elmondanád, miről szól a film?" Mire én azt gondolom, hogy "Nos, az ember ezt egyetlen perc alatt megtalálhatja az interneten." És ennek az a lényege, hogy az illető a leggyorsabb és a legkönnyebb módját keresi meg annak, hogy képbe kerüljön a történettel kapcsolatban. 

Az Elnémultakban bubifrizurád és pajeszod van. Milyen volt a legborzasztóbb frizurád életedben?

Ebben a filmben lévő illetve a White Heat című sorozatban, ahol a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években kellett játszanom. Eredetileg ott volt a saját hajam, majd volt két hatalmas parókám, amelyek nagyon nagy hatást keltettek. A hetvenes éveknek meg kicsit olyan volt a hangulata, hogy az ember úgy érezte, "Gyere, nyomjuk, csinálunk neked egy nagyon gáz sérót!"

Nagyszerűen nézel ki a legutóbbi GQ fotósorozat képein. Mi az általad követett legfontosabb divatszabály?

Nem az a típus vagyok, akik jól öltözködik, és azt hiszem, az a nagyszerű ebben az egészben, hogy így van lehetőségem felvenni ezeket az iszonyatosan drága, szép és személyre szabott öltönyöket. Ha ilyet hordanék a mindennapokban is, abban nem lenne semmi különleges. Szeretek csak úgy lógni és normális életet élni. Ha minden nap öltönyben járnék, az emberek azonnal... alapvetően ez felhívja viselőjére a figyelmet, én pedig épp ezt próbálom elkerülni.

Mi az, aminek egyetlen férfi ruhatárában sem szabadna lenni?

Egy rózsaszín ing mindenképp ilyen. Néha akár jól is állhat, attól függ persze, hogy ki akarja rám adni, de nem hinném, hogy bármikor is elő fog fordulni olyan, hogy csak úgy fogom magam, bemegyek a boltba és megveszek egy rózsaszín inget.

És mit gondolsz a piros nadrágról?

Ó, ne. Nekem az túl rikító. Ha megfigyeled, én inkább fekete, sötétkék és szürke cuccokat hordok. Inkább a gót-jellegű divatot követem, szóval az élénk színek nem az én világom. De tudod, vannak olyanok, akik ezt használják fel önkifejezési formaként, amit én pontosan meg is értek. 

Napi öt órát kondiztál az Éhezők Viadala miatt. Melyik volt az a gyakorlat, amit jobban utáltál, mint a többit, mégis nagyszerű eredményeket értél el általa?

A futás. A futópadon való futás, na az különösen unalmas. Úgy értem, abban a konditeremben, ahova én jártam, nem volt TV, hogy nézhesd, amíg futsz. Így aztán csak zenét lehetett hallgatni közben. Egy idő után eljutottam egy pontra, amikor azt hittem, bekattanok. Egy órán keresztül futottam megállás nélkül. Úgy értem erős gyaloglással kezdtem, és azzal is fejeztem be, és közben próbáltam váltani az iramot.

A rettegett intervall edzésre gondolsz?

Igen. Pontosan! Ez a szó nem jutott eszembe. És az edzésnek van egy olyan pontja, amikor egy hosszú sprint elején tudatosul az emberben, hogy "És ebből még van egy fél óra!" Hát, ez nem túl jó buli, de tudom, hogy tényleg hatásos, és sok szempontból hasznát is veszem, és hogy valóban működik.

Miben tévedtek az emberek Philip Seymour Hoffmannal kapcsolatban?

Nem hinném, hogy bárki is igazán ismerte őt, ha érted, mire gondolok. Ez mindenkivel így van: szerintem mindenkinek megvan a maga magánélete és ezt tiszteletben kellene tartani. Azt hiszem, ezek miatt a droggal kapcsolatos megjegyzések miatt nagyon félreértik őt az emberek. Ő nyilvánvalóan egy olyan fickó volt... Nem tudom, mit is szeretnék megfogalmazni, de az emberek egy bizonyos csoportja, különösen az elvakult rajongók félreismerték őt. Úgy értem, mindenkinek megvan a maga problémája, de a tény, amit nem tagadhatunk az az, hogy a világ egyik legtehetségesebb embere volt, és végtelenül elszomorító, hogy elveszítettük.

Fordult már elő, hogy kirúgtak egy munkahelyről?

Nem. Újságkihordó voltam három évig mielőtt a Sainsbury-nél lettem volna futár. Aztán a Gap-nél dolgoztam egy évig, mielőtt elkezdtem a színiiskolát. Amíg oda jártam, gondnokként dolgoztam, hogy ki tudjam fizetni a londoni megélhetést, míg tanultam. Aztán elkezdtem színészkedni.

Mi volt a leginkább halálközeli élményed?

Amikor kaszkadőrmutatványokat csinálunk, mások jobban megijednek a képességeimtől, mint én. Például egyik alkalommal egy igazán kifacsarodott testhelyzetben érkeztem egy mutatványból, majd halottat kellett alakítanom, és mindenki miattam aggódott. De aztán senki nem akarta folytatni a forgatást, hanem ehelyett végül rohantak oda hozzám, hogy "Minden rendben?", mire én "Persze, semmi gond.", miközben a lábam még kifacsarodva. De a való életben még nem volt halál közeli élményem. Az életben nagyon szerencsés vagyok. Úgy értem, volt már ugyan autóbalesetem, de szerencsére nem történt semmi komoly.

Tudnál ajánlani egy jó könyvet?

Éhezők Viadala? Hát, sajnos nem vagyok egy nagy könyvmoly.

Forrás: GQ