Sam Claflin interjú a Hunger magazinból

A napokban az Innen-onnan rovatban épp láthattátok a Hunger magazin címlapját, amelyen Sam Claflin látható, most azonban megjelent az interjú is az újságból, ami ugyan nem csak az Éhezők Viadaláról szól, de nagyrészt igen, és amúgyis úgy érzem, hogy (nagy részét) érdemes lefordítani, szóval hadd szóljon :)

Két éve beszélgettünk utoljára. Mesélj róla, mi történt azóta az életedben?

Azt hiszem, akkoriban már el voltam jegyezve, szóval határozottan állíthatjuk, hogy azóta nős ember vagyok. Ez életem legnagyobb lépése volt valószínűleg. Ezen kívül néhány új munkába is belefolytam, az egyik az Éhezők Viadala: Futótűz volt, ami az Éhezők Viadala trilógia második filmje. Beszorítottam egy romantikus vígjátékot és egy színdarabon alapuló drámát, a Posh-t. Szóval azt hiszem, elég sok minden történt velem az elmúlt két évben. Az, hogy mindezek közepette még megnősülni is volt időm, az szinte hihetetlen.

Hogy ízlik a házas élet? 

Nem hiszem, hogy olyan sok minden megváltozott volna ezáltal az életünkben azon kívül, hogy felelősséget vállaltunk egy kiskutyáért. Egy Cockapoo-t vásároltunk, ami egy cocker spániel és egy pudli keverék.

Nehéz, hogy távol kell lenned feleségedtől, Laura Haddock-tól és a kiskutyádtól, amikor külföldön forgatsz, vagy már megszoktad?
Mindig is nehéz volt. Nem hiszem, hogy a távolságot valaha is meg lehet szokni. És nem csak a feleségemről és a kiskutyánkról van szó, hanem Anglia úgy általában hiányzik. Nagyon küzdök és hiányzik az az életstílus, amelyet itt élek. Hiányzik a kedvenc kis helyi kocsmám és az, hogy a saját ágyamban ébredjek.

Korábban azt mondtad, nem érdekel a hírnév. Most, hogy szerepelsz az Éhezők Viadalában, hogy látod, hozzá lehet szokni?
Lehet, de ezt nehéz megjósolni. Nem azért vállaltam el a filmet, hogy híres legyek. Részben azért, hogy megismerjék az arcomat odaát, és hogy esetleg újabb ajtók nyíljanak meg előttem, de igazából ez egy olyan munka, ami nagyon érdekel. Láttam az első filmet és hatalmas rajongója voltam, szóval remek lehetőségnek tűnt a karrierem során, hogy ezzel a hihetetlen szereplőgárdával, rendezőkkel, producerekkel együtt dolgozhassak és büszkén nézhessek vissza rá.

Az Éhezők Viadala hatalmas hollywoodi kasszasiker. Mit gondolsz, ahhoz, hogy ilyesmiben az embernek része legyen, képben kell lennie Hollywoodban?
Hogy 100 százalékban őszinte legyek, meg kell mondanom, nekem egyáltalán nem szerepelt a terveim között Hollywood, amikor végeztem a színművészetin. Még csak lehetőségként sem merült fel a dolog. Egy részem első naptól kezdve azt várta, hogy el fogok veszni, és határozottan nem voltak nagyobb reményeim, hogy esetleg egy-egy turnézó darabba bekerüljek.

Legutóbbi interjúdban azt mondtad, hajlamos vagy az életnek inkább a rosszabb és nem a jobb oldalát látni. Még mindig ez a helyzet?
Azt hiszem, igen. De csak azért, mert nem akarok olyasmin pörögni, ami nem biztos, hogy megtörténik. Nem akarok csalódni. Nagyon alacsonyak az elvárásaim, szóval ha így nézzük, valóban negatívan állok az élethez. Szeretek nagyot álmodni, de sosem hiszem azt, hogy ezek az álmok valóra fognak válni. Szerencsére eddig elég jól állok az álmokkal, de tisztában vagyok azzal, hogy holnap minden véget érhet, és az emberek akár ki is találhatják, hogy nem is tudok színészkedni.

A színművészetin te gondoskodtál mindenkiről. Azóta beruháztál valamibe?
Semmibe, kivéve a házat, amelyben jelenleg is élek, ott a kiskutyám és talán az esküvő. Nem horgonyoz jachtom a Földközi tengeren. A házam nagyon lepukkant volt, egy igazi porfészek volt, hogy őszinte legyek, mielőtt fel nem újítottuk. Emlékszem, Laura arcára, amikor először néztük meg. Szó szerint öklendezett, akkora bűz volt. Mire én mondtam neki, hogy "Fogd be az orrod és a lehetőségekre koncentrálj!"

Hogy alakul az Éhezők Viadala harmadik része?
Jelenleg is forgatunk, és bármennyire is szeretek hazautazni Londonba és lazítani egy kellemes hónapot, ezt most teljes gőzzel nyomjuk majd. Eddig még csak egyetlen napot forgattam.

Mennyire élted bele magad a karaktered, Finnick helyébe? Elég szörnyű véget ér szegény.
Határozottan nehéz lesz belátni, hogy elbuktam, de izgatottan várom és még nem tudom pontosan, hogyan is fogjuk kivitelezni. De néha az ismeretlen izgalmasabb.

Az elején kaptál néhány negatív kritikát, amikor megkaptad a szerepet. Hogyan hat rád a negatív sajtó?
Ha bárki azt mondja, rá nincs hatással, az szerintem hazudik. Őszintén úgy gondolom azonban, hogy rám jó hatással volt. Elérték, hogy még keményebben dolgozzak, hogy bizonyítani akarjak a világnak és a kételkedőknek, hogy meg tudom csinálni. Úgy vélem, Finnick egy bonyolult karakter, mert dögös, napbarnított és szőke, én pedig egyik sem vagyok, szóval volt szükség némi átalakulásra a cél érdekében. Hosszú-hosszú hónapokat töltöttem a konditeremben.

Az öcséd is színész. Adtál már neki színészi jótanácsokat?
Az egyetlen tanács, amit tényleg adhatnék neki az az, hogy maradjon türelmes, és ne görcsöljön, ha valami nem történik meg azonnal. Ami velem történt az igazán ritka. Nagyon ritkán fordul elő, hogy az ember a színiről azonnal egy munka közepette találja magát, majd minden rendben zajlik. Megtörténhet ugyan vele is ugyanez, de nem azonnal, és egy részem aggódik miatta, nehogy kiábránduljon önmagából.

Vannak nagy terveid?
Öt éven belül szeretném elérni, hogy kimondottan azért vegyek részt egy munkában, ha részt veszek, mert szeretem csinálni. Egy részem még mindig úgy érzi, hogy kompromisszumokat kell kötni egy-egy szerepért. Szeretném megvenni egy könyv jogait és megfilmesíteni, és úgy csinálni, ahogyan én akarom, pusztán azért, mert tetszik a történet. De, ahogyan azt már korábban is mondtam, nem szeretnék túl nagyokat álmodni, nehogy csalódás érjen. Szóval szurkoljatok!
Forrás: Hunger magazin via SamClaflinFans

Forrás: SamClaflinFans