Jaaaj, hát ez is egy hálás bejegyzés, remélem, ezúttal el is olvassátok és - esetleg - örömmel emlékeztek is arra, milyen volt először látni a filmeket. Én is így teszek.
Emlékszem, amikor Az Éhezők Viadalát nem néztem meg éjféli vetítés alkalmával, ám már csütörtökön a melóból egyenesen a moziba mentem. Annyira töményen élt a fejemben az elmúlt időszak rengeteg anyaga, az első vélemények, a film teljes képi anyaga, a sok-sok dolog, ami tetszett, és ami nem. Egy hétig vissza kellett vennem magamból, annyira soknak éreztem, de aztán csak megnéztem még egyszer moziban a filmet.
"Az alakítások nekem mindenki esetében hibátlanok voltak, ezt nem ragoznám, isteni a szereplőgárda, respect mindenkinek.
[...]
Kicsit olyan, mintha úgy készült volna el ez a film, mint egy kötelező házi feladat. Megcsináltuk, benne van minden kötelező, mégis hiányérzet, űr van bennem. Nekem az az érzelmi töltet, ami a könyvet körülöleli, az nem hogy nem jött át, hanem szinte majdnem semmi a filmben. Pedig jelenetenként minden a helyén van. De összességében mintha nem lenne üzenete. Vagy én vagyok nagyon érzéketlen. Szóval nekem hiányzik a filmből valami. Ami tombolást, katarzist kellett volna, hogy kiváltson belőlem, aminek hatására megvettem volna holnapra a következő mozijegyet."
Másodjára már jobban meg tudtam "bocsátani" a film hibáit, de kár, hogy az érzések nem telesen jöttek át.
A Futótűz viszont nem csak könyvben, de filmben is a kedvencem lett. Talán, mert nem mertem hinni benne, hogy jó lesz, de valahogy az a film meg szinte tökéletes lett. Ekkortájt volt a legnagyobb forgalom is az oldalon, mindösszesen 204 hozzászólás érkezett a Vélemény rovathoz. Lentebb természetesen a Ti véleményeitekből is idézek ám.
"Konkrétan a LEGJOBB könyvadaptáció volt, amit életemben láttam. Nagyon jó váltás volt Francis Lawrence. És brutálisan jó a forgatókönyv, a szereplőgárda és a zene, és ezzel szerintem el is mondtam mindent." - írtam akkor. És a mai napig így érzem.
A Kiválasztott 1. részét nagyon lehúzták a kritikák, emiatt voltak félelmeim. Bár nem ugyanaz az élmény volt, mint a Futótűz, de azért én szerettem ezt a részt is a maga lassú menetével, kevesebb cselekményével. Azért kaptunk néhány olyan mozzanatot (Finnick beszéde, Peeta kiszabadítási akciója - mindez párhuzamosan, a gátrobbantás alatta a Hanging Tree-vel), ami nagyon nagy hatású volt. A film könyvhű volt, a rajongóknak szerintem komoly csalódottságra nem volt okuk.
"A kritikusok a film elejét, az első 40 percet kritizálták leginkább: hogy lassan indul, nyögvenyelős, döcögős. Én nem éreztem annak. Nagyon hű adaptáció volt (ez is szerencsére!), és a könyv ilyen. Ez tény.
[...]
Nem ez lett a kedvenc jelenetem, hanem a a gát átszakítása. Ahogyan az emberek énekelve mentek előre ... a halálba. Hát, halljátok, én nem sírtam Ruta halálakor. Akkor sem, amikor a Futótűzben kihúzták Katnisst a Nagy Mészárlásra, itt sem a Bitódalnál, de az éneklő, halálba menetelő emberek látvány és az, ahogyan összefognak és az emberek igenis megküzdenek szabadságukért - bármilyen paradoxon, az életük árán is - az valami nagyon mélyen megérintett.
[...]
A (két rész) létjogosultság témáról lehet vitatkozni, és azt továbbra is tartom, hogy meg lehetett volna csinálni ezt a könyvet egy filmben, de hányszor is mondtuk, hogy milyen jó lenne egyszer az összes felvételt látni, minden részletet?? Nem láttunk mindent nyilván most sem, de valóban belement részletekbe a film, és nekem, aki nem aszerint értékelem a filmet, hogy hányezer volt közben a pulzusom, hanem hogy mennyit töltök el a világában, azt kell, hogy mondjam, hogy mégsem bánom a szétválasztást. A rajongóknak kedvez."
A Kiválasztott - Befejező részét már keserédes érzésekkel vártuk. Miközben kíváncsiak voltunk a történet végének megfilmesítésére, sajnáltuk, hogy egyszer majd el kell búcsúznunk ettől a világtól (és tényleg, döbbenet, hogy néhányan még egy évvel később is itt vagyunk...) Részemről ez volt az egyetlen film, amit meg tudtam nézni a premier alkalmával, hiszen végre elég korán kezdődött ahhoz, hogy másnap az embernek legyen esélye ébren maradni :D
"Epilógus. Szép lett.
Tartozom egy vallomással: én korábban nem sírtam még Éhezők Viadala filmen. Nem sírtam Ruta halálakor, bár mindig megérint, amikor Katniss megtudja, hogy részt kell vennie a Nagy Mészárláson. Nem sírtam a könyvek olvasásakor sem.
De ma, amikor Haymitch azt mondja, hazamegyünk, hát bepárásodott az a 3D-s szemüveg. ;( Majdnem megnyugodtam, normalizálódott a szívverésem és a pulzusom, erre nem megjött ez az átkozott macska? Hát lehet ott nem együtt zokogni Katnisszel??? És aztán még Peeta is rátett egy lapáttal.
[...]
De megnyugtató és tényleg lezárás érzést kap az egész és ez jó."
[Lol. Ez a kettő így egymás után. Még a végén magam előtt is kiderül, hogy folyvást picsogok ezeken a filmeken. De nem bánom és nem is szégyellem.]
Naná, hogy az ugrás után tőletek is idézek!! :) Hisz a vélemény rovat, de úgy általában is az oldal Nélkületek nem működhetett volna igazán. Az elmúlt években nem csak a történetből, a szereplőkből nyertem pozitív energiákat, hanem tőletek is. És ezért nem tudok elég hálás lenni.
Emlékszem, amikor Az Éhezők Viadalát nem néztem meg éjféli vetítés alkalmával, ám már csütörtökön a melóból egyenesen a moziba mentem. Annyira töményen élt a fejemben az elmúlt időszak rengeteg anyaga, az első vélemények, a film teljes képi anyaga, a sok-sok dolog, ami tetszett, és ami nem. Egy hétig vissza kellett vennem magamból, annyira soknak éreztem, de aztán csak megnéztem még egyszer moziban a filmet.
"Az alakítások nekem mindenki esetében hibátlanok voltak, ezt nem ragoznám, isteni a szereplőgárda, respect mindenkinek.
[...]
Kicsit olyan, mintha úgy készült volna el ez a film, mint egy kötelező házi feladat. Megcsináltuk, benne van minden kötelező, mégis hiányérzet, űr van bennem. Nekem az az érzelmi töltet, ami a könyvet körülöleli, az nem hogy nem jött át, hanem szinte majdnem semmi a filmben. Pedig jelenetenként minden a helyén van. De összességében mintha nem lenne üzenete. Vagy én vagyok nagyon érzéketlen. Szóval nekem hiányzik a filmből valami. Ami tombolást, katarzist kellett volna, hogy kiváltson belőlem, aminek hatására megvettem volna holnapra a következő mozijegyet."
Másodjára már jobban meg tudtam "bocsátani" a film hibáit, de kár, hogy az érzések nem telesen jöttek át.
A Futótűz viszont nem csak könyvben, de filmben is a kedvencem lett. Talán, mert nem mertem hinni benne, hogy jó lesz, de valahogy az a film meg szinte tökéletes lett. Ekkortájt volt a legnagyobb forgalom is az oldalon, mindösszesen 204 hozzászólás érkezett a Vélemény rovathoz. Lentebb természetesen a Ti véleményeitekből is idézek ám.
"Konkrétan a LEGJOBB könyvadaptáció volt, amit életemben láttam. Nagyon jó váltás volt Francis Lawrence. És brutálisan jó a forgatókönyv, a szereplőgárda és a zene, és ezzel szerintem el is mondtam mindent." - írtam akkor. És a mai napig így érzem.
A Kiválasztott 1. részét nagyon lehúzták a kritikák, emiatt voltak félelmeim. Bár nem ugyanaz az élmény volt, mint a Futótűz, de azért én szerettem ezt a részt is a maga lassú menetével, kevesebb cselekményével. Azért kaptunk néhány olyan mozzanatot (Finnick beszéde, Peeta kiszabadítási akciója - mindez párhuzamosan, a gátrobbantás alatta a Hanging Tree-vel), ami nagyon nagy hatású volt. A film könyvhű volt, a rajongóknak szerintem komoly csalódottságra nem volt okuk.
"A kritikusok a film elejét, az első 40 percet kritizálták leginkább: hogy lassan indul, nyögvenyelős, döcögős. Én nem éreztem annak. Nagyon hű adaptáció volt (ez is szerencsére!), és a könyv ilyen. Ez tény.
[...]
Nem ez lett a kedvenc jelenetem, hanem a a gát átszakítása. Ahogyan az emberek énekelve mentek előre ... a halálba. Hát, halljátok, én nem sírtam Ruta halálakor. Akkor sem, amikor a Futótűzben kihúzták Katnisst a Nagy Mészárlásra, itt sem a Bitódalnál, de az éneklő, halálba menetelő emberek látvány és az, ahogyan összefognak és az emberek igenis megküzdenek szabadságukért - bármilyen paradoxon, az életük árán is - az valami nagyon mélyen megérintett.
[...]
A (két rész) létjogosultság témáról lehet vitatkozni, és azt továbbra is tartom, hogy meg lehetett volna csinálni ezt a könyvet egy filmben, de hányszor is mondtuk, hogy milyen jó lenne egyszer az összes felvételt látni, minden részletet?? Nem láttunk mindent nyilván most sem, de valóban belement részletekbe a film, és nekem, aki nem aszerint értékelem a filmet, hogy hányezer volt közben a pulzusom, hanem hogy mennyit töltök el a világában, azt kell, hogy mondjam, hogy mégsem bánom a szétválasztást. A rajongóknak kedvez."
A Kiválasztott - Befejező részét már keserédes érzésekkel vártuk. Miközben kíváncsiak voltunk a történet végének megfilmesítésére, sajnáltuk, hogy egyszer majd el kell búcsúznunk ettől a világtól (és tényleg, döbbenet, hogy néhányan még egy évvel később is itt vagyunk...) Részemről ez volt az egyetlen film, amit meg tudtam nézni a premier alkalmával, hiszen végre elég korán kezdődött ahhoz, hogy másnap az embernek legyen esélye ébren maradni :D
"Epilógus. Szép lett.
Tartozom egy vallomással: én korábban nem sírtam még Éhezők Viadala filmen. Nem sírtam Ruta halálakor, bár mindig megérint, amikor Katniss megtudja, hogy részt kell vennie a Nagy Mészárláson. Nem sírtam a könyvek olvasásakor sem.
De ma, amikor Haymitch azt mondja, hazamegyünk, hát bepárásodott az a 3D-s szemüveg. ;( Majdnem megnyugodtam, normalizálódott a szívverésem és a pulzusom, erre nem megjött ez az átkozott macska? Hát lehet ott nem együtt zokogni Katnisszel??? És aztán még Peeta is rátett egy lapáttal.
[...]
De megnyugtató és tényleg lezárás érzést kap az egész és ez jó."
[Lol. Ez a kettő így egymás után. Még a végén magam előtt is kiderül, hogy folyvást picsogok ezeken a filmeken. De nem bánom és nem is szégyellem.]
Naná, hogy az ugrás után tőletek is idézek!! :) Hisz a vélemény rovat, de úgy általában is az oldal Nélkületek nem működhetett volna igazán. Az elmúlt években nem csak a történetből, a szereplőkből nyertem pozitív energiákat, hanem tőletek is. És ezért nem tudok elég hálás lenni.


















