Sam Claflin Red Magazine interjú

Volt igény erre az interjúra, én pedig megígértem, hogy a hétvégén nekidurálom magam. Rég fordítottam már ilyen hosszú cikket, furcsa is volt kicsit újra, de megígértem, szóval tartom a szavam. A pihi még mindig kell, bár most már egyre durvább, hogy egyre több forrásom apad el, lassan nekem is kezdenek hiányozni a cikkek, a hangulat. Persze a semmiből én sem tudok várat építeni, de ígértem a nyárra fanficet - és bár még nincs kinézve semmi - az elszántság erősen bennem van ;)

Most viszont egy Mielőtt Megismertelek promóinterjú Sam Claflinnel a hamarosan nálunk is bemutatásra kerülő filmről, a hírnévről és az apaságról. Olvassátok ha már ennyit dolgoztam rajta ;)

Amikor Sam Claflin megérkezik interjúnkra és a fotózásra a nyugat-londoni szállodába, úgy érzem magam, mintha Clark Kenttel találkoznék. Egy napbarnított, csupaizom, szigony hajigáló, Finnick Odair jellegű pasasra számítok (na, igen, a magam 31 évével még mindig kamaszlány vagyok). Így aztán, amikor belép egy sápadt, kócos, könyvmoly típusú fickó, szarukeretes szemüvegben, kezében kopott sporttáskával, majdnem meg sem ismerem őt. Rendel egy kávét és - más újdonsült apukákhoz hasonlóan - teljesen kimerültnek látszik. Feleségével, Laura Haddockkal épp hat hete született meg első közös gyermekük, egy kisfiú, Claflin pedig azóta most először hagyta el a békét jelentő családi buborékot. Máris az apaságról áradozik - "máris hiányzik a kicsi", és annak ellenére, hogy annyira fáradt, hogy "a szemem is fáj", abszolút kedves és udvarias. A fotóssal a Norwich-i Foci Klubról és a Catastrophe sorozat legutóbbi évadáról, hatalmas felhajtást csinál egy, a közelben elhaladó pekingi kiskutya miatt, majd mindenki szívébe belopja magát, a pelenkázás során előforduló problémák ecsetelésével (amelyeket a "kontrollálatlan vizes tömlő" hasonlattal jellemez). Egy Superman stílusú álruha még jól jöhet neki. Az idei év során Claflin végre eljuthat oda, hogy kamasz-kedvencből mindenki által ismertté váljon a neve. Persze máris több kasszasiker film van a tarsolyában: A Karib-tenger Kalózai negyedik filmjében nem sokkal azután kapott szerepet, hogy végzett a dráma iskolában, aztán az Éhezők Viadalában szerepelt (amely összesen 2,3 milliárd összbevételre tett szert, erről akár hallhattál is ;) és láthattuk a Hófehér és a Vadászban, amelynek folytatásában is felbukkant a múlt hónapban. Lily Collins oldalán főszerepet játszott az Ahol A Szivárvány Véget Ér című romantikus vígjátékban, a The Riot Clubban pedig elnyerte a kritikusok elismerését is. Most legújabb szerepében a Jojo Moyes azonos című regényéből készült filmadaptációban, a Mielőtt Megismertelekben alakít öngyilkos hajlamú mozgássérült férfit, ami nagyban különbözik mindattól, amit Claflin korábban csinált. 

- Egy Will Traynoréhoz hasonló szerep maga az álom. - mondja. - Ez az élmény igazán felnyitotta a szememet, és úgy érzem, olyan élmény ért általa, amely teljesen megváltoztatott. Bármennyire is közhelyesnek vagy naivan hangzik, most már jobban odafigyelek arra, hogy egy járda sima-e vagy hogy a padkák nem túl magasak-e bizonyos helyeken és észreveszem, ha valahol nincs rámpa. 

Ahogyan Eddie Redmayne-nek is szembe kellett néznie azzal, hogy az ellenzői szerint egy eredetileg is sérült színésznek kellett volna alakítania Stephen Hawking szerepét, ez Claflin esetében is felmerült.

- Valaki Twitteren azt írta, hogy nagyon mérgesek voltak, amiért engem választottak ki a szerepre ahelyett, hogy egy eredetileg is mozgássérült színész alakította volna a szerepet. - meséli Claflin, aki úgy hangzik, őszintén mérlegeli is az elmondottakat. - Persze vannak a regényben, és így a mi filmünkben is olyan részek, amikor Will tud mozogni, ezért aztán egy mozgássérült színész nem tudott volna mindent eljátszani. De valóban fontos lenne, hogy a más bőrszínű, rasszú, fizikai képességű színészek is több lehetőséghez jussanak. Itt nem csupán arról van szó, hogy a fehér bőrű, egészséges színészek lenyúlják a jó szerepeket, hanem a forgatókönyvíróknak kellene más jellegű történeteket is írni. Írnék én ha tudnék, de nem tudok.

Claflin több, mint 20 kg-ot adott le Finnick-es izmaiból, hogy eljátszhassa Will szerepét [ez mondjuk így elég erősnek hangzik, de az eredeti szöveg 3,5 'stone'-t ír és egy két gyors konverter is 22 kg-ot adott ki...] Négy hónapon keresztül csak napi 500 kalóriát fogyaszthatott és naponta háromszor kondizott. 

- A végsőkig kimerültem. - mondja. Ám átváltozása nem csupán fizikai jellegű volt. - Volt egy pont közvetlenül a forgatás megkezdése előtt, amikor teljesen hasonló helyzetben éreztem magam lelkileg és érzelmileg is, mint Will. Szó sincs róla, hogy azt mondjam, van fogalmam arról, milyen érzés lehet mozgássérültnek lenni, de mélyen depressziós voltam és alig volt bármire is erőm épp ellentétes okok miatt. Semmi kedvem nem volt belekezdeni semmibe, ahogyan Willnek sem a film elején.

Ha olvastad a könyvet, tudod, hogy Will megkéri szüleit, hogy vigyék el a Dignitasba, amely egy olyan svájci intézmény, ahol ellenőrzött körülmények között kérheti valaki saját eutanáziáját. 

- Mielőtt megkaptam a szerepet, nem is tudtam, hogy egyáltalán vannak ilyen eutanáziára szakosodott intézmények. - vallja be Claflin. - Szerettem volna utánanézni a témának és nagyon, nagyon elmélyedtem ebben a világban. A Terry Pratchett: A Halált Választani című dokumentumfilmje valami észbontó volt. 

Noha Claflin visszautasítja, hogy állást foglaljon ebben a sokak által vitatott témában, "őszintén szólva úgy gondolom, hogy őszintén... szóval ezzel kapcsolatban mindenkinek más a véleménye." - utal arra, hogy ő hisz abban, hogy az embernek jobb méltóságteljesen meghalnia. 

- Az embernek megvan a gondolat- és szólásszabadsága. Akkor miért épp ezt veszik el tőle? 

Claflin órákat töltött azzal, hogy a Trónok Harcából ismert Emilia Clarke-kal próbáljon, aki Will gondozónőjét, illetve szerelmét, Louisa karakterét alakítja a filmben. Még a könyv írónőjével, Jojo Moyes-szel is összehozott egy találkozót. "Sam nagyon aranyos" - írta nekem az írónő e-mailjében. "Neki van a legjobb illata, akit valaha ismertem. Olyannyira, hogy a stáb női tagjaival együtt szívesen ólálkodtunk a  közelében a forgatáson, hogy érezhessük az illatát."

Bár örömmel tesz fel videót arról, amint Laurával rappelnek Iggy Azalea-t és Rosie nevű kutyájáról is láthatunk képeket közösségi profiljain, arra ne nagyon számítsunk, hogy a közeljövőben Sam Juniort is láthatjuk.
- Szándékosan nem írunk és nem teszünk fel képet a piciről - mondja, akinek még a nevét sem hajlandó nyilvánosságra hozni. - Nem szeretném őt egy olyan világba kényszeríteni, amelyhez vagy szeretne csatlakozni vagy nem. Lehet, hogy majd bankár szeretne lenni vagy megváltoztatja a családnevét vagy bármi. 
Manapság eleve nem túl gyakori, hogy valaki a húszas éveiben megházasodjon és gyereket vállaljon, nemhogy színészek közt, ám Claflin lelkes az ügyben.
- Már aznap tudtam, hogy feleségül szeretném venni Laurát, amikor megismertem, szóval nem hinném, hogy bármit is elhamarkodtunk volna. - mondja. Miután jövendőbeli feleségével Az Egy Hét Marilynnel című film szereplőválogatásán megismerkedett, felhívta ügynökét és elmondta neki, hogy megismerkedett a lánnyal, akit feleségül szeretne venni. Másnap egészen véletlenül összefutottak a földalattin (szervezni sem lehetett volna jobban!), hónapokkal később pedig Laura ismerősnek jelölte Claflint a Facebookon ("biztosan nyomozott utánam"). 2013-ban összeházasodtak, és abból ítélve, milyen álmodozó tekintettel beszél Sam feleségéről most is, és ahogyan felveszi a telefont a fotózás alatt és beleszól, hogy "Szia, drágám!", egészen világosan látszik, hogy nagyon szerelmesek. Claflin számára az, hogy gyerekei legyenek, eleve elrendeltetett volt.
- Már gyerekként is imádtam babázni, és dolgoztam egyszer egy iskola-előkészítőben, ahol anyukám gyermekfelügyelő volt, szóval úgy nőttem fel, hogy gyerekek vettek körül. - Mindez mégsem készíthette fel az arra az élményre,amely saját gyermekének születésekor érte. - Valaki úgy fogalmazott erről a feleségemnek, hogy "a legjobb sokkhatás, ami érheti az embert" és szerintem ez meg is állja a helyét. - Azt mondja, az apaság által még jobban csodálja szüleit és "mindenkit, aki keresztülmegy mindezen - mert ez kemény dolog ám!"

Amikor találkoztunk, Lauráról akkor jelentek meg az első, szülés utáni vörösszőnyeges képek és egy bizonyos weboldal megjegyzést tett "karcsú, szülés utáni" alakjára. Vajon Claflin megvédi feleségét, ha kell?
- Persze, és szerintem Laura paranoiásabb bizonyos dolgok miatt mint kellene. Szerintem senkinek nem kellene elvárnia, hogy szülés után egy nő azonnal visszanyerje formáját, szóval szerintem Laurának emiatt nem semmi oka aggódnia. Laura így is csodálatos. Ő mindenhogyan az.

Claflin pontosan tudja, milyen az, ha valakinek a testét kibeszélik.
- Laurával nyaralni voltunk, amikor egy lesifotós lekapott minket a parton, nekünk pedig az járt a fejünkben, hogy "Ki a sz*rt érdeklünk egyáltalán?" De aztán elkezdtem olvasgatni a kép alá írt kommenteket és voltak elég negatívak is, mint például, "Azt mondod, ez izmos? Nézd meg, hisz kövér!" Sajnos ebben a szakmában, ahol mi dolgozunk, erre számítani lehet, de én nem megyek végig úgy az utcán, hogy odamenjek emberekhez és közöljem velük, hogy csúnyák és kövérek. Az embereknek kicsit barátságosabbnak illene lenniük. Én is ember vagyok - nekem is vannak érzéseim! Folyamatosan azon görcsölök, hogy nézek ki, mert szerintem színészek között magasan van a mérce. Vegyük például Zac Efront. Velem egykorú és amikor mindkettőnket jelölték a Legjobb Félmeztelen Jelenet kategóriájában, én rá szavaztam volna! Ő mindig formában van! Ez egy választott életforma! Én erre nem lennék képes. Nem kedvencem a konditerem. Ha a munka miatt kell, elmegyek, megteszem, amit kell, de ha nincs rá szükségem, simán elmegyek a haverokkal meginni egy korsó sört és megenni egy jó hamburgert.

Jövő hónapban Claflin betölti a 30-at, ezért már csak nagyvonalakban emlékszik arra, milyen volt az élet az internet elterjedése előtt ("Az ember vonalas telefonon odaszólt a haverjához, ahol az anyukája felvette a telefont és közölte, hogy 'Elment valahova', az ember pedig felült a bringájára és elment megkeresni a másikat") és arról elmélkedik, hogy a közösségi médiának milyen fontos szerepe van abban, hogy sikeres embert csináljon egy színészből vagy kerékbe törje annak karrierjét.
- Az, hogy mennyire vagy híres, manapság egyenértékű azzal, hogy hány követőd van Instagramon, ami szerintem elég elkeserítő. - mondja. - Tudom, hogy rengetegen milyen keményen dolgoznak, hogy egy életen keresztül gyűjtenek arra, hogy színi iskolába iratkozzanak vagy egyetemre menjenek tanulni, és amikor elmennek egy meghallgatásra, akkor a szerepet ennek-és-ennek a fia és lánya kapja meg. Szerintem azért érzem dühítőnek, amikor látom, hogy valakinek privilégiuma van másokkal szemben, mert szüleim a munkásosztályból származnak.

Claflin egy négygyermekes családban nőtt fel Norwich-ban, édesapja pénzügyi ügyintéző volt, anyukája pedig pedagógiai asszisztens a helyi iskolában. Sam a helyi focicsapat kapitánya volt, míg egy sérülés arra nem kényszerítette, hogy megpróbálja a színészetet.
- Nagy szám volt. - meséli. - 158 centi magas voltam, a fejem le volt borotválva, fülbevalóm és arany nyakláncom volt. Egy csomó Kappa [márkájú] ruhát hordtam. - Úgy gondolja, szüleinek köszönheti, hogy szerény maradt.
Anyukája szelektálja rajongói leveleit és ráveszi Sam-et, hogy mindegyikre válaszoljon.
- Emlékszem, amikor először megláttam a mennyiséget, azt kérdeztem: "Nem lehetne, hogy aláírd helyettem?", mire ő azt válaszolta: "Ne légy ilyen hálátlan. Az emberek napokat töltenek azzal, hogy... nézd csak ezt a csodálatos rajzot!"

Hamarosan a My Cousin Rachel című filmet forgatja majd Rachel Weisz-szal együtt, amelyet Roger Michell adaptált Daphne du Maurier regényéből és amelyet Notting Hill rendez majd. Claflin kócos hajával, gödröcskéivel, szellemes öniróniájával, nem áll messza attól, hogy ő legyen a következő Hugh Grant. Ő mégis azt mondja, olyan karrierre vágyik, mint Christian Bale-é.
- Ő képes szerepről szerepre fizikailag is átalakulni. Senki nem tudja, Christian Bale hogy is néz ki igazából és én is szeretek a szerep mögé bújni, elveszni a karakterben. Én szeretek fogyni, hízni, hatalmas szakállat növeszteni. - Tény, hogy  a Their Finest Hour And A Half című, 1940-es években játszódó vígjátékban, amelyben Gemma Arterton és Bill Nighy társaságában látható, és amely az év második felében kerül majd a mozikba, igen lenyűgöző vékony bajusszal jelenik meg "Na az, egy az egyben én voltam!").

Ahogy időnk a végéhez közeledik, Sam-nek véletlenül kicsúszik a száján, hogy aznap még lefut egy félmaratont.
- Nos, egyik barátom korábban már teljesített egyet - magyarázza húzódozva. - Úgyhogy mondtam neki, hogy eddzünk együtt, most pedig én is lefutom. 
Sör ide, hamburger oda, azért Sam határozottan jobb, mint Superman.
Forrás: Red magazine via samclaflinfans