Az Empire teljes cikkének folytatása, 2. rész

A cikk eleje ITT megtalálható, de alkalomadtán beteszem egy bejegyzésbe. Picit csalódott vagyok, mert ez már csak Jennifer, ráadásul sok mindent olvastunk is már, de persze érdemes elolvasni, mert vannak benne jó, tipikus Jenniferes megnyilvánulások, és azért olyasmi is akadhat, amit nem olvastunk még.

Ez az egész, 'tégy úgy, mintha híres ember volnál' dolog, még mindig nagy kihívás Jennifer Lawrence számára. Amikor Cannes-ban a Filmfesztiválon találkoztunk, nem sokkal Oscar-győzelme után, Jennifer Lawrence még mindig kicsit zavarban volt amiatt pillanat miatt, amikor természetes énje előtört a finom máz alól, amelyet Oscar-győztesként megpróbált felvenni. Egy túlságosan izgatott pillanatában ugyanis viccesen felmutatta középső ujját az Oscar-gála sajtószobájában, amelyről készült kép aztán nyilvánvalóan bejárta a világot. 

- Olyan vicces volt, amikor kiakadtam, mikor rájöttem, mi is történt. - mondja nevetve. - Rohantam a sajtósomhoz, hogy "Istenem, istenem, istenem...", mostanra meg úgy vagyok vele, hogy valószínűleg az volt karrierem legklasszabb pillanata. Ahányszor az emberek arról beszélnek, hogy nem disztingválok, az jól mutatja, hogy sokkal inkább a szám és a kezem irányít, nem pedig én önmagam. Ez pedig elég ijesztő. 

Az is nagyon bájos benne, hogy amikor egy olyan rendezvényen jelenik meg, ahol más hírességek is részt vesznek, és ő is épp úgy viselkedik, mint ahogy esetleg néhányunk is tenné. Még mindig nem képes elfogadni a tényt, hogy a többi színész úgy tekint rá, mintha ő is egy volna közülük, nem pedig, mint egy fiatal kölyökre, aki most tört be a szakmába. Kereng a neten arról is egy videó, amikor a Comic Conon kiszúrta Jeff Bridges-t, odaszaladt hozzá, majd elmenekült az ellenkező irányba, mert nem merte megszólítani, aztán mikor odarángatták a férfihoz, mondván mekkora rajongója, csak annyit tudott kinyögni, hogy "Ez milyen klassz!"

Amikor az X-men-be való visszatéréséről kérdezem, amely során újra Mystique szerepét alakítja az X-Men: Az eljövendő múlt napjai című folytatásban, az első dolog, amit magyarázni kezd, hogy "Annyira kész voltam Peter Dinklage miatt (aki a gonosz Bolivar Trask szerepét alakítja). Nagyon odáig voltam. Azt gondoltam, 'Ő Tyrion Lannister! Ő az Angry Elf!' Mondjuk igazából a forgatáson mindenki majd' megőrült. Hugh Jackman napozott, én kékre festve rohangáltam, Peter Dinklage meg mobiltelefonnal a kezében mászkált fel-alá, és mindenki arról beszélt a forgatáson, hogy "Tyrion Lannister mobiltelefonál." Önmaga képes lenne előadni egy egyszemélyes skizofrén vígjátékot, amelyben egy őrült idióta és egy vezérszurkolólány személyiségeit váltogatja. 

Úgy tűnik, Lawrence úgy éli életét, mintha senki más nem látná. Pedig mostanra mindenki őt lesi. A rajongói általában kedvesek. 

- Az emberek igazán aranyosak. Néha persze valaki utánam kiabálja, hogy "Büdös kurva vagy!", de ez  szerintem amúgy is megtörténne. - mondja nevetve. - Mondjuk szerintem az öltözködésemre jobban oda kellene figyelnem. 

Mégis, és ebben semmi meglepő nincs, mágnesként vonzza a lesifotósokat. Amikor augusztusban Santa Monicában találkoztunk, szinte állandó szereplője volt az olyan weboldalaknak, amelyek képesek egy 1000 szavas cikket írni arról, hogy valaki átment a zebrán.

- Nem arról van szó, hogy az ember nem tudja, hogy ott lesznek a paparazzik - mondta akkor. - Az ember azt is tudja, hogy idegesítő lesz, de azt nem sejti, hogy olykor hátborzongató, fenyegető és nyomasztó is. Néha nagyon nehéz meglátni ennek a jó oldalát.

Jól jellemzi azonban, hogy élete milyen rakétasebességgel változik, hogy egy hónappal később már teljesen másról számol be. 

- Ó, mára már sokkal könnyebb - mondta, mikor szeptemberben beszéltünk. - Most már senki nem követ. Egy darabig nagyon intenzív volt, és azt gondoltam, "Istenem, én erre nem vagyok képes". De most elmúlt, és ha vissza is tér, már nem annyira rémisztő, mint gondoltam, hogy lesz... Szerintem megunták, hogy állandóan kövessenek, ha boltba megyek.

Legutolsó alkalommal a Futótűz megjelenése előtt beszélünk Jennifer Lawrence-szel, amikor a beszélgetés fonala arra terelődik, hogy mi várható a továbbiakban. Mihez kezd az ember, amikor nyer egy Oscar díjat, ezzel gyakorlatilag bebiztosítja mozis jövőjét, mind bevételi mind pedig kritikai szempontból, ráadásul mindezt akkor, amikor vélhetően életének még egynegyedénél sem jár?
- Nincs mindenkinek terve? - kérdezi Jennifer őszinte meglepettséggel. Nincs. Amikor az ember színészeket kérdez erről, akkor azt válaszolják, hogy bármit elvállalnak, ami jön, és remélik, hogy jó döntéseket hoznak a jövőben vagy valami hasonló.
- Nekem van. Ez nagyon furcsa? Engem így neveltek. Szüleim is terveznek, és körülöttem minden azt sugallja, hogy kell, hogy az embernek legyen egy karrierterve. 
A terv első része betűről betűre összejött. Jennifer Louisville-ben nőtt fel, Kentucky államban, édesanyja nyári tábort vezetett, apukája az építőiparban dolgozott, Lawrence pedig egy szorongó gyermek volt, aki terápiáról terápiára járt, amíg 14 évesen rá nem jöttek, hogy a színészkedés jobbat tesz az önbizalmának. Attól kezdve, hogy mellékszerepet kapott a The Bill Engvall Show című vígjátékban, egészen addig, amíg meg nem kapta kiugró szerepét a Debra Granik által rendezett Hallgatás törvényében, 20 évesen, "szerencsés voltam, mert soha nem éreztem, hogy rosszul mennének a dolgaim". Akkor mi is a Nagy Lawrence Terv 2. állomása?
- Ez jó kérdés, mert ha mindez nem így történik, az ember úgy érezte volna, hogy "milyen szerencsétlen vagyok". Mert ezek a filmek olyan nagy szabásúak és... Nem akarom az embereket az őrületbe kergetni, kicsit le szeretnék lassítani és évente csak egy-két filmet forgatni. Maximum hármat. Aztán végül elérni azt, hogy néhány évente csak egy nagyobb filmben játsszak. Ha ez egy nagyon nyakatekert tervnek tűnik, az azért van, mert az is. 

Nem vágyik írói vagy rendezői babérokra.
- Nem akarom azt hinni, hogy képes vagyok dolgokra, amikre nem is. Szerintem a színészet alkalmas rá, hogy elhitesse az emberrel, hogy mindenre képes. Van, aki egyetlen sort változtat meg egy filmben és máris azt gondolja "Mekkora zseni vagyok!" De nem tudom, képes lennék-e írni vagy rendezni. A színészkedésen kívül én nem értek semmihez, abszolút haszontalan ember vagyok.

Előbb azonban Jennifernek vissza kell térnie az Éhezők Viadala arénájába. Azon az estén, amikor telefonon beszéltünk, Jennifer épp pakolt, és készült Atlantába, ahol az utolsó két filmet forgatják egymás után (egészen pontosan Dexter epizódokat nézett, amikor pakolnia kellett volna). A 150 napos forgatás a következő kilenc hónap legnagyobb részében zajlik majd, Lawrence azonban néhány héttel a forgatás kezdete előtt odautazik. Csak mert türelmetlen.
- Pihentem egy hónapot, most pedig készen állok arra, hogy újra forgassak. - mondja. - Igazából aggódtam a forgatás kezdete miatt, hogy nem fogom-e unni, hogy ilyen régóta ugyanazt a karaktert alakítom. De még mindig örömmel bújok Katniss bőrébe, és már tényleg nagyon várom, hogy újra ő lehessek. És őszintén szólva, nem hinném, hogy bármikor is megunnám... - Elhallgat egy pillanatra, majd ál-morcosan hozzáteszi: - Jó, ez nem is igaz. Annyira unom már a fonatát. Folyton azt kérdezem, "Nem lehetne a hajam legalább egyszer valahogy máshogy?" De mindig nemet mondanak.
Hát, úgy látszik, az ember még akkor sem teheti azt, amit akar, ha ő a legelismertebb fiatal színésznő szerte Hollywoodban.
Forrás: Empire szkennek