"A lista, amelyet Dr. Aurélius-szal állítottunk össze, lyukat éget a zsebembe. A rohamokat kiváltó okok listája. Azon dolgoké, amelyeket igyekeznem kellene elkerülni." - Peeta hazatér a 12. körzetbe. A 12. körzet hamvai sorozat első kötete. - Peeta szemszögéből
Amikor másnap reggel felébredtem, biztos voltam benne, hogy valamiféle csodálatos álom részese vagyok. Egy olyan álomban, ahol minden puha és meleg, éreztem Katnisst a karjaim között, mégsem volt semmi sem még véletlenül sem ragyogó. Egy olyan álomban, ahol Haymitchnek igaza volt, és már attól megőrültem, ha belegondoltam, Katniss puha, meleg, csodálatos teste eltűnik mellőlem. De mivel ez egy álom volt, úgy éreztem, közelebb húzhatom őt magamhoz, átölelhetem, amilyen szorosan csak bírom, csak hogy úgy elnyújtsam a a pillanatot, amennyire az csak lehetséges. Katnissnek fantasztikus illata is volt...
Ekkor jöttem rá, hogy Katniss tényleg a karjaim között fekszik, én pedig vészesen közel kerültem ahhoz a katasztrófához, hogy Katniss rájöjjön, milyen erősen szorítottam álmomban és hogy milyen lelkes voltam emiatt.
Kizúgtam az ágyból, magammal rántva az összes takarót.
Katniss úgy pattant fel, mint a golyó, megpróbálta betájolni magát, hol is van és készen állt a védekezésre. Aztán, miután rájött, hogy semmilyen veszély nem fenyegeti, lassan visszaomlott az ágyra. Egy pillanatra azt hittem, fel sem ébredt, csak ösztönös volt a reakciója.
- Add vissza... - nyögte álmosan. Ahol a földön feküdtem, láthattam, hogy kinyújtja a kezét a takaróért vagy értem, de egyiket sem éri el. Katniss újra felült, lassan pislogott és elragadóan zavartan nézett. Hihetetlenül mélyen alhatott az éjszaka, ha csak erre az ágyból való kiugrásomra ébredt fel.
- Te a padlón fekszel? - kérdezte ásítva.
- Igen. Túl nagy részét foglaltad el az ágynak. - Ez persze vicc volt, hiszen Katniss nagyságendileg egy közepes méretű nyúl termetének felelt meg alvás közben.
- Korán van még - morogta és visszadőlt a matracra. - Még nem akarok felébredni. Gyere vissza.
Mivel sosem láttam még, hogy ilyen mélyen aludjon, a reggeli, morcos Katniss még új volt számomra. Azon kaptam magam, hogy nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy tovább ugrassam. Ráadásul eszemben sem volt felkelni az elkövetkezendő öt percben. Különösen, amikor ilyen rekedt, álmos hangon kér, amelynek létezéséről szerintem neki sem volt fogalma sem.
- Én pék vagyok. Ilyenkor kelek. Igazából ennél még korábban is szoktam. Ilyenkor általában te szoktál felkelni.
- Akkor menjél sütni, nekem meg add vissza a takarót. És amúgy is hazudsz. Még fel sem kelt a nap. - Húzta a fejére a párnát.
Hogyhogy nem lett rohamom? Ha ugyanezt a jelenetet csak elképzelni próbáltam volna, már rég egy durva roham kellős közepette volnék. Nem értettem az egészet, és egy részem még csak nem is próbálta megérteni. Feltételeztem, hogy ha megpróbálnám, óhatatlanul bekövetkezne, ami eddig nem. De nem tudtam figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy most először fordult elő, hogy sikerült tudatomnál és önmagam maradnom hasonló helyzetben, mióta visszatértem Snow börtönéből. Talán Haymitch mégsem gúnyolódni akart velem. Talán tényleg volt benne valami. Mert akkor és ott abban a szobában Katnisszel kettesben nem gondolkodtam és nem aggodalmaskodtam, egyszerűen csak piszok jól éreztem magam.
De azért még mindig nem akartam felkelni a padlóról.
- Azt hiszem, én inkább most itt maradok.
- Add ide a takarót, Peeta!
- De hát nincs is hideg!
- Bele akarok bújni. - motyogta Katniss a matracba.
- Te most tényleg azt mondtad, amit hiszek, hogy mondtál?
Erre a párnát a feje alá tuszkolta, majd durcásan ráfeküdt.
- Fáradt vagyok. Hagyjál aludni.
