A délelőtti Katniss-Gale cikk párja, ahogyan ígértem. Annyi van, hogy a délelőtti cikkhez hasonlóan ennek eredetije is káoszos kicsit. Több idézet szorosan összekapcsolódik, illetve én más sorrendbe tettem (a végkifejletre vonatkozóakat a végére és hasonlók), de elviekben 16 idézetet kaptok, szóval nem kevesebbet, mint délelőtt, de némelyikeket szerintem nem szabad elválasztani egymástól. Ezúttal a Peeta rajongók készítsék a zsebkendőiket :)
"Ha tutira tudnám, hogy meghalt, egyszerűen felszívódnék az erdőben, és még csak vissza se néznék. De amíg nem derítem ki, mi lett Peetával, itt kell maradnom."
Még számomra (aki pedig az "ellen"tábort erősítem, ha létezik ilyen) világos, hogy Katniss és Peeta között a Futótűz végére valami nagyon szoros kötődés alakult. Ahogyan Gale-hez a közös vadászat, úgy Peetához a Viadalon átélt élmények kötik szorosan, és ezúttal a második alkalommal már még tudatosabban kiállnak egymás mellett. Egyértelmű, hogy mélyebb érzelmek kezdenek kialakulni közöttük, így aztán érthető, hogy Katnisst bántja Peeta sorsa.
"– Szóval életben vagy – suttogom, és a tenyerembe temetem az arcomat, de közben vigyorgok, mint a fakutya. Peeta él. És áruló lett. De ez most valahogy nem tud érdekelni. Az sem érdekel, hogy mit mond, vagy ki miatt mondja, amit mond. Egyedül az számít, hogy tud beszélni."
Azt hiszem, Katniss megkönnyebbülését senkinek nem kell magyarázni. Nagy kő gördülhetett le a szívéről, pedig ekkor még nem is sejti, mekkora utat kell megtenniük, hogy visszakapja azt a Peetát, akitől a Nagy Mészárlás Arénájában szakadt el.
"– Katniss. Emlékszem a kenyérre."
Peeta első valódi, nem manipulált emlékét idézi fel Katnissnek az eltérítés után. Mivel ez korábban legelső találkozásukkor történt, egy nagyon fontos momentum.
