- Borzasztó feleség vagy, drágaságom! - Mivel ma már másodjára hallom és mert magam is úgy érzem, hogy van benne valami, könnyekben török ki. Katniss rájön, hogy a házasélet nem egyszerű. A 12. körzet hamvai sorozat második kötete. - Katniss szemszögéből
Ma mindenki ellenem van. Úgy lófrálnak a hátam mögött a titkos terveikkel, mint a Nagy Mészárlás idején. Csak ezúttal nem Haymitch és Plutarch. Most a férjem.
Pedig egész jó napom volt, míg erre rá nem jöttem. Hosszú idő óta a legjobb napom. Anyukám rég várt látogatása nem csupán azt jelentette, hogy ma este két év óta most látom őt először, hanem azt, hogy Annie is eljön és végre láthatom a kisfiát is. Amikor ma reggel kiléptem a házból, konkrétan énekelgettem magamban, olyan jó hangulatban voltam. Leszedtem egy egész nagy szarvast, alig negyedórával azután, hogy elhelyezkedtem a rejtekhelyemen, aztán egy lusta délelőttöt tartottam, kis horgászattal, úszással, késői erdei gyümölcsök gyűjtögetésével, és vártam, hogy Rory felbukkanjon, ahogy általában szokott. Általában egyedül húzom be a szarvast a városba, de ez most sokkal nehezebb volt a megszokottnál, nekem pedig újabban eléggé fáj a vállam. Egy fájó vállú íjász pedig nem tud sok mindenhez kezdeni, úgyhogy próbálok óvatos lenni. Peeta azt mondja, el kellene mennem orvoshoz, de azok után, milyen sok időt töltöttem a kezeik között, nem szeretem az orvosokat.
Ráadásul, ha Peetának ilyen fontos az én jól-létem, akkor gondolkodnia kellene, mielőtt elkezd a hátam mögött mindenfélében sántikálni.
Pedig a dolgok egészen jól alakultak. Amikor Rory megjelent, vállára kapta a szarvast, mintha csak egy nyúl lenne, aztán elindultunk vele a henteshez, hisz a kezem is tele volt nyúllal, fajddal, sőt, még egy kis őszi virágot is szedtem, amit az asztalra tehetünk. Peeta szereti, ha friss virág van a házban, és mivel vendégeink érkeznek, én magam is jó okot találtam rá, hogy szedjek pár szálat. Egyébként annyira nem tartom fontosnak - látok eleget belőlük, amikor kinn vagyok az erdőben - de neki örömet szerez. Tényleg olyan könnyű őt boldoggá tenni, hogy bűntudatom van, amiért gyakran olyan nehéz ez számomra.
Most viszont nincsen bűntudatom. A legkevésbé sem.
Amikor letettük a szarvast a hentesnél, elhatároztam, hogy pár nyulat hazaviszek, hogy pörköltet főzzek belőle, ahogyan Sae pár hete megtanított. Peetának nagyon ízlik, de igényel néhány órányi odafigyelést, amire általában nincs időm, ha kinn vagyok az erdőben, Peetának viszont egyáltalán nincs ideje, mert az üzlet igencsak beindult a pékségben az utóbbi időben. Most, hogy vége a nyárnak, Vicknek is iskola van, bár ő a nagy részét valami távoktatásban csinálja úgy, hogy egy kapitóliumi tanárral dolgozik TV-kapcsolaton keresztül. Az iskola itt sok kívánnivalót hagy maga után, ami nem iagzán meglepő, ha azt nézzük, milyen kevesen is vagyunk itt még mindig. Nekem nem szabad tudnom róla, de Rory elmondta, hogy bátyja a Tudományos Minisztériumon keresztül egy ösztöndíj programban való részvételért jelentkezett, és ha bejut, akkor a Harmadik Körzetbe költözik és a következő hét vagy hány nevetséges éven át ott fog tanulni.
Mondanom sem kell, hogy folyamatosan noszogatom Peetát, hogy vegyen fel egy új kisegítőt, de persze ő nem akarja, hogy akár egy emberrel is kevesebben dolgozhassanak miatta az újjáépítésen vagy más üzleten, úgyhogy eddig nem is tett mást, mint hogy megpróbálja magát halálra dolgozni. Én ugyan segítenék, de a születésnapja, ha mást nem is, azt bebizonyította, hogy elég reménytelen vagyok, ha a sütésről van szó, nem beszélve arról, hogy Roryval, mi ketten vagyunk csak azok, akik a húsforrást biztosítják a körzet számára.
