2015. július 1., szerda

Videók az Éhezők Viadala Kiállításról a filmek szereplőivel

Bár a hivatalos megnyitó csak ma lesz, az előzetes sajtóbejáráson készült felvételek már előkerültek, ebből láthattatok egy részletet már tegnap. Most a bejárást követő videóinterjúkból csemegézek, ebben az első részben a filmek szereplőivel, a következőben a filmek készítőivel készült interjúkat láthatjátok rövid összefoglalókkal:

Jennifer Lawrence és Josh Hutcherson


Jennifer: Nagyon érzelemgazdag, nem számítottam rá. Van egy csomó cucc, amit szeretnék megtartani.
Nagyon jó érzés, hogy részese lehetek ennek az egésznek, úgy értem, az emberek közel érzik magukat ezekhez a filmekhez. Olvasták a könyveket, közel kerültek hozzájuk a karakterek és a történetek, aztán megnézték ezeket a filmeket, ezáltal olyan interaktív lett az egész. Mindig is erre vágytam.
Josh: Nagyon magával ragad az egész, az ember sokkal részletesebben meglátja a dolgokat, és többet megtudhatnak arról, hogy jött létre ez az egész, jobban átérzik az üzenetét és igen, belépnek a világába. Nagyon jól meg van csinálva. A zene, az interaktív dolgok, nagyon-nagyon klassz. Sokszor vissza fogunk jönni.
Azért is volt nagyon izgalmas számomra ez az egész, mert már sok idő eltelt azóta, hogy belekezdtünk, és most visszatérhettünk az első filmhez, és látni a díszleteket, a fényképeket, és jó látni az egészet folyamatában, nagyon tetszik.
Jennifer: Ott van az íj, amivel olyan sokszor megütöttem magam, amikor Hawaii-on rohangáltam vele...
Ha van rá lehetőségetek, nézzétek meg Effie cipőit, és gondoljatok bele, milyen nehéz lehetett ennek a szegény nőnek, milyen tortúrán kellett átmennie minden egyes nap.
Josh: Érdekes látni, amint mások is ülnek azokban a szekerekben, amiket mi használtunk a forgatáson.
Jen-Josh: Szép emlékeket ébresztett a vonat hátulja, mindig is szerettük azt a jelenetet, amikor kibékültünk, a színekről és hasonlókról beszélgettünk.
Josh: Nekem nagyon tetszik a térkép a körzetekről, és az a könyv is nagyon klassz, amibe bele vannak ragasztva a dolgok, igazi varázslat. 

Az ugrás után egy Jena Malone és egy Willow Shields interjút olvashattok.


Jena Malone


Csodálatos. Arra gondolok, az ember életében egyszer adatik meg a lehetőség, hogy részt vegyen egy ilyen produkcióban, a díszletei között éljen, a ruhákat hordja, küzdjön az akcióelemekkel, például a baltás mutatványokkal. És látni, hogy a sok díszlettervező, a különböző szakemberek hogyan dolgoznak együtt, nagy hatással van az emberre, hogy látja, milyen intenzív ez az egész. És nagyon sok mindent megtanulhat itt az ember, én is például nem tudtam, hogy görög mitológiai alapjai is vannak ennek a történetnek. Megtudtam, milyen emberek élnek a különböző körzetekben, hogy melyek az ehető növények és hogy mindezt 3D-ben láthatom, hát hihetetlen. Alig várom, hogy elhozhassam az egész családomat, nagyon látványos ez az egész. Mint egy előadás, az Éhezők Viadala rajongóknak szerintem nagyon fog tetszeni.
Nekem legjobban a hologramos elem tetszett, az interaktív dolgok, például a kaszkadőrutánzós is. Számomra az, hogy ilyen közelségből láthatom a jelmezeket igazán elragadó, mert tudom, hogy három különböző jelmeztervezővel dolgoztunk, akik munkája igazi művészet, és megérdemlik, hogy elismerjék őket.
Legjobban azt élveztem, amikor bevethettem magam az Éhezők Viadala boltba, mert összeszedtem mindenfélét, vettem ajándékot anyukámnak, magamnak egy Katniss-gyűrűt, szóval nagyon izgi.
Nagyon sok emlékem támadt, számomra ez az egész egy nagy emlék, aminek örökké helye lesz a szívemben, számomra ez nagyon jó élmény volt, nagyon közel kerültünk egymáshoz.

Willow Shields


Igazi őrület ez az egész, az emlékek igazi szövevénye, különösen számomra, mert amikor elmentem az Aratási ruhám mellett, az jutott eszembe, hogy "hisz ez öt éve történt" [akárhonnan nézem, csak négy, de ez a csaj mindig ötöt mond - az első filmet 2011 nyarán forgatták] és számomra a 10-től 15 éves korig tartó intervallum hatalmas része életemnek. Szóval számomra nagyon érdekes volt mindezt újra látni, és újra átélni az első napokat Észak-Karolinában.
Nekem azért is tetszik, mert így a rajongók is láthatják, mennyi munkát kell befektetni egy film készítésébe és megértik, hogy ez a sok-sok díszlet, jelmez mennyi időt és energiát igényel sok-sok embertől. Szóval klassz, hogy a fiatalok mindezt megtudhatják.
Tetszettek mások jelmezei, például 13. körzet lakóinak ruhái, és sok emlék is előtört bennem, például amikor rohanok lefelé a 13. körzet lépcsőjén, kezemben egy 10 kilós macskával, mert Kökörcsin 10 kilós, és a végére annyira elfáradtam, hogy azt hittem, ott alszom el a lépcsőn, kezemben a 10 kilós macskával.
Nagyon tetszett a Zug, mert az egy fantasztikusan átgondolt része a 12. körzetnek, és tetszett az a rész is, ahol a 13. körzet lakóinak egyenruhái voltak, az nagyon valósághű volt, mert olyan volt, mint a bunker, ahol a 13. körzet jeleneteit forgattuk és Kökörcsin is ott volt a sarokban, szóval sok szép emléket juttatott ez eszembe a forgatásról, hogy milyen szép nap is volt az.

A Francis Lawrence-szel és Nina Jacobsonnal készített interjúkat délután olvashatjátok.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Én már régòta olvasom a blogodat, és nagyon tetszik. Amikor rábukkantam nagyonörültem, hogy végre egy magyar nyelvű rajongòi oldal! Csak így tovább!
    Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a célom. :) Örülök, ha tetszik az oldal. :))
      Mondjuk nem tudom, mi van ma, de Te vagy a második, aki ezt írja, hát Neked is üdv itt akkor!

      Törlés