2013. május 25., szombat

Mrs. Everdeen rejtélye

Tudom, hogy rég elmúlt Anyák napja, de egyrészt odakinn egy héttel később van ám, ráadásul a cikket csak mostanában találtam meg, és mindenképp fordításra érdemesnek találtam.

Mitől lesz valaki jó anya?

Nyilván rengeteg eleme van ennek és persze nincs konkrét recept, hogy legyen az ember sikeres, szerető szülő. Ez nem mindenkinek könnyű, és néhányak kapcsán felmerül a kétség.

Míg olvastuk az Éhezők Viadala trilógiát és egy jó darabig utána is, azon agyaltunk, vajon szeretjük, vagy gyűlöljük-e Everdeen anyukát. Ő, a túlhajszolt, és gyakran szentként tisztelt Hazelle Hawthorne és a rosszindulatú Mrs. Mellark képviselik az anyaságot a történet során. A két jobb közül Everdeen anyuka a rosszabb a legalapvetőbb értelemben, ugyanakkor nehéz lenne azonnal rávágni, hogy ő akkor jó vagy rossz anya.

Hallottunk olyan elméletet, hogy miután férje meghalt, Everdeen asszony már nem szerette többé a gyerekeit. Mintha ez úgy menne, hogy "Meghalt az apád? Akkor így jártál, már nem érdekelsz többé." Vagy ami még jobb, hogy SOHA nem is szerette őket, amit a könyvek azonban nem támasztanak alá. Szóval ezt nem vesszük be.

Sőt, ennek ellentéte történhetett, hogy Mrs. Everdeen annyira szerette a családját, hogy férje halála után a szegénység és a halál ténye olyan mélyen megérintette őt, hogy abba belebetegedett. Felismerte, milyen helyzetben van a nemzete, meghalt a férje, fennállt a lehetősége, hogy hamarosan elveszítheti gyermekeit is, aminek következtében az Everdeen és a Hawthorne család egy-egy gyermekének nem kellett volna vadásznia, függetlenül attól, mennyi munkája van az édesanyjának.

[Everdeen anyuka] látta a világban a sötétséget, amely elszakíthatta volna tőle a családját, és mivel annyira szerette őket, ha erre gondolt, teljesen összeomlott. Amikor hosszú hónapok után először rájön, hogy nincsenek teljesen lehetetlen helyzetben, megpróbálja összeszedni magát. Rájön, milyen érzelmi állapotban van, és ahogy a könyv is utal rá, gyógyszereket kezd szedni ellene. Ami azt illeti persze mi nem vagyunk pszichológusok vagy elsősegély-nyújtók, hogy biztosak legyünk ebben. Vannak még persze démonai, amivel magának kell megküzdenie, ezért még mindig nem képes aktívan részt venni gyermekei életében, és végül úgy dönt, kisétál Katniss életéből. Könnyű azt feltételezni, hogy mindezt önző szándékkal tette, de az vajon lehetséges, hogy mindezt Katniss kedvéért tette volna, tudván, hogy nem tudja megadni neki azt a támogatást, amire a lányának szüksége van?

Nehéz megítélni, Panem-szerte milyen szülőnek számít, hiszen itt nem arról van szó, hogy az ember elmegy-e szurkolni gyermekei sportrendezvényeire, elviszi-e őket fagyizni, vagy osztogat-e randizási jótanácsokat. Persze mondhatjuk, hogy a család támogatása egyértelmű jele annak, ha az ember szereti a családját, ha pedig nem, akkor nem, ebben az értelemben Everdeen anyuka rossz szülő. De mindenkiről - aki mentális problémákkal küzd - azt gondoljuk, hogy nem szereti a családját? Nem hinném, hogy így lenne.

Van valami, amit megtanultunk az irodalmi művekben szereplő anyukák által. Mégpedig azt, hogy sokan közülünk olyan szerencsések, hogy édesanyjuk igazi energiabomba.
Forrás: Victorsvillage.com

Eddig a cikk.
Amit én vártam benne, de ha ők nem írták, akkor majd én hozzáteszem, hogy a sok-sok szereplő mellett Everdeen anyuka is nagy ívet ír le a sorozat folyamán.
Valóban olyannak ismerjük meg, aki cserbenhagyta gyermekeit, ugyanakkor már a Futótűzben érzékelhetjük, hogy egyre inkább odafigyel rájuk, Primmel különösen nagy az összhang köztük, és a gyógyításhoz kell egyfajta belső erő, szóval talpra áll ő lassan illetve mindent megtesz ezért. A Kiválasztottban már határozottan erős emberként érzékelem, lassacskán folyamatosan csökken közte és Katniss között a távolság és az, hogy a sorozat végén nem roskad újra magába, csak ugyanezt az ívet erősíti. Hogy jó vagy rossz anya-e Mrs. Everdeen arról nem mernék határozottan nyilatkozni. Az azonban szimpatikus számomra, hogy küzd azért, hogy kikerüljön a gödörből és újra megtalálja az utat nagyobbik lányához is.

Ti mit gondoltok?

3 megjegyzés:

  1. Én nem értek egyet minden szempontból a cikkel, például azt írta, hogy az anyuka taszította el magától Katnisst, viszont a könyvben meg az van, hogy Katniss nem volt hajlandó megbocsájtani neki, amikor talpra állt, tehát pont fordítva történt. Valamint teljesen úgy kezeli a cikk ezt a (szegény) nőt, mintha tényleg nem lenne hajlandó törődni a gyerekeivel. De a könyvben és a filmben is úgy tűnt, szerintem, hogy ő igenis próbálkozik Katniss viszont annyira haragszik rá még mindig, hogy ezt nem nagyon veszi észre. Vagy észre veszi, csak nem törődik vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaza van Marának. Szerintem a cikk írója rosszul értelmezi Everdeen anyuka cselekedeteit. Ő volt az aki kikészítette a ruhát katnissnek, aki megígérte hogy vigyáz Primre, segített neki amikor megtudta hogy vissza kell mennie az Arénába, aztán amikor Peeta bekattant. Nem tudom miért tartják őt rossz anyának? Szerintem igenis jó anyuka. Én azon sem csodálkozom hogy a könyv végén nem akart visszamenni a tizenkettesbe, hiszen szinte mindenkijét elveszítette, DE akkor sem omlott össze. Már a legelső könyvben is látszik, hogy bár először ő nem törődött a gyerekeivel, aztán már Katniss nem foglalkozott vele.
      Nekem a cikk végén is úgy tűnt hogy az író, elítéli az Everdeen anyukát.
      Szerintem JÓ anyuka.

      Törlés
  2. Érdekes ez a kérdés.
    Én nem tudom jól tolerálni, hogy olyannyira összezuhan férje elvesztése után, hogy nem gondoskodik a gyerekeiről, és mindez egy 12 éves kislányra hárul. Ugyanakkor tudom, hogy a mentális betegségek egy része nem akaraterőre gyógyul, másrészt meg csak azt gondolom, hogy össze kellett volna szednie magát, és gondoskodni a gyerekeiről. Én úgy érzem, Katniss is ezért dühös rá.

    Viszont amit írtam a végén az innentől kezdve áll. Hogy fejlődik, igyekszik jelen lenni gyerekei életében és egyre közelebb is kerülnek Katniss-szel egymáshoz...

    VálaszTörlés