Az Éhezők Viadala több, mint egy befont hajú tökös Katniss Everdeen a szélesvásznon: hasznos tippeket lehet ellesni belőle azzal kapcsolatban is, hogyan kell jó filmadaptációt készíteni. A Nextmovie írása.
1. lecke: Csak olyan könyvet adaptálj, amiben megvannak a mozis lehetőségek
Pusztán azért, mert egy könyv népszerű, még nem biztos, hogy megfelelő film alapanyag. Az Éhezők Viadala számos olyan vonással rendelkezik, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy jó film készüljön a könyvből: akció, romantika, izgalom, dráma, váratlan fordulatok. Ha egy könyv nem elég lebilincselő, valószínűleg unalmas film készül majd belőle.
2. lecke: Ha van rá mód, vonjuk be a szerzőt
Gary Ross rendező és Suzanne Collins szerző együtt végezték el az Éhezők Viadala forgatókönyvének finomításait. Persze nem hétköznapi, hogy egy szerzőnek forgatókönyvírói tapasztalatai is legyenek (Collins jópár TV film forgatókönyvet írt, mielőtt könyvek írásába kezdett volna), ha azonban ez a helyzet, érdemes kihasználni ezt az erőforrást.
3. lecke: Nem kell elkeseredni a szereposztást követő első reakciók hallatán
Collins azt nyilatkozta az Entertainment Weeklynek, hogy Josh Hutcherson akkor is a legjobb választás lenne Peeta szerepére, ha "Joshnak világos lila haja és két méter hosszú szárnyai lennének", néhány Éhezők Viadala rajongó azonban kezdetben nem volt meggyőződve a választás helyességéről. Tény, hogy a film szereplőinek kiválogatásával kapcsolatos döntések elsőre nem sok dicséretet zsebeltek be, de most, hogy a film megjelent, mintha nem is kicsit változott volna a hozzáállás. Vagyis, ha az ember egy népszerű könyv fontos karakterének alakítóját választja ki, mindig lesz miatta morgás, függetlenül a döntés helyességétől. Ragaszkodjunk tehát a tehetségekhez, ők majd meggyőzik a közönséget.
4. lecke: Ha el kell térned a forrástól, hozd ki belőle a legjobbat
A legfontosabb dolog, hogy megnyerjük a rajongókat, hogy a létrejött film a lehető legszorosabban kövesse a könyvet. Ha esetleg pedig mégis megváltoztatsz valamit, hozd ki belőle a maximumot. Gondoljunk Seneca bogyó-jelenetére vagy Cato utolsó monológjára. Ezek nem voltak ugyan drasztikus változtatások, mégis elég jók voltak ahhoz, hogy fokozzák a feszültséget.
5. lecke: Okosan válaszd meg, mikor készíted el a filmet
Az Éhezők Viadala a legjobb példa a pontos időzítésre. Az utolsó könyv, a Kiválasztott [eredeti nyelven] 2010 őszén látott napvilágot, nem sokkal ezt követően kezdett összeállni a film, és durván másfél évvel később a mozikba is került. Így azonban még mindig elegendő idejük volt az embereknek arra, hogy felfedezzék a sorozatot, és a forgatókönyvírók is láthatták egyben az egész történetet. Ha túl gyorsan csapunk le egy filmre, úgy járhatunk, mint a "A negyedik".
6. lecke: Végy egy rendezőt, akinek jó a képzelőereje
Egyértelmű és világos, hogy ha arra kerül a sor, hogy a kiválasztott filmnek rendezőt keressünk, olyasvalakit válasszunk, aki tehetséges és jó képzelőerővel megáldott... nem csak egy egyszerű technikus. Gary Ross ezt nagyon jól érvényesítette az Éhezők Viadala során, hiszen képes volt egy lenyűgöző szereplőgárda élére állni, akik nagy örömmel dolgoztak vele, és nagyon sok sajátos elemmel gazdagította a filmet.
7. lecke: Jó, ha vannak rajongók is a stábtagok között
Soha nem árthat van pár olyan stábtag vagy szereplő, aki rajongója a könyvnek. Itt van például Elisabeth Banks, aki bevallotta, hogy minden követ megmozgatott Hollywoodban, hogy bekerülhessen a filmbe (szerencséjére már dolgozott Gary Ross-szal a Vágtában.) Egy rajongó számára könnyű kiállni valaki mellett, ha maga is lelkesedik a sorozatért, ezt Elisabeth Banks nagyon jól bizonyította Effie példáján keresztül.
8. lecke: Ne fogjuk vissza a drámai pillanatokat
Az Éhezők Viadalában Ruta halála, - amely elég hosszú volt, és nagyon nagy hatású - megmutatta, hogy nem szükséges, hogy leredukáljuk a könnyfakasztó pillanatok mennyiségét, még akkor sem, ha azok egy akciódús rész kellős közepén vannak.
9. lecke: Működj együtt kreatívan a rajongótáborral
Ha valamiben az Éhezők Viadalát gyártó filmstúdió, a Lionsgate nagyon hatékony volt, az a már létező rajongótábor irányában történő marketing. Viszaszámlálási eseményeket tartottak és együttműködtek a rajongói és más oldalakkal (pl. a cikket író Nextmovie oldalával is), amely nyíltan kifejezte az alapul szolgáló könyv iránti tiszteletüket, és nagyon lenyűgöző és átgondolt módon jelentek meg a digitális világban, hogy összehozzák az internetes közösségeket és hogy közvetlenül is elérjék a rajongókat a jegyértékesítés során.
10. lecke: Bízz a jelmezekben
Az Éhezők Viadala rengeteg fegyvert vetett be a kamerák előtt és mögött is, ezek közül az egyik az volt, hogy elismert jelmeztervezővel és sminkessel dolgoztak Judianna Makovsky és Ve Neill személyében. Nekik nagy szerepük volt a Kapitóliumra jellemző stílusvilág kialakításában és ez kifizetődött. Ha csak Seneca Crane szakállának példáját említjük is látható, hogyan érhető el hogy emlékezetes maradjon egy karakter, pusztán a megfelelő jelmez felhasználásával.
11. lecke: Fektess bele elég pénzt!
Az Éhezők Viadala a legjobban nyitó film lett, ha eltekintünk a sorozat folytatásoktól, de volt idő, amikor ebben még csak nem is bízhattunk. Mégis egészséges 80 millió dolláros költségvetése volt, amelynek a többszörösét hozta vissza a mozikban. Tanulság? Ha egy könyvet érdemes filmre adaptálni (lásd 1. lecke), akkor költsünk rá elegendő pénzt, hogy biztosan jó film legyen belőle.
12. lecke: Hajrá csajok! Éljenek az erős női főszereplők!
Ha egy klassz csaj rúg seggbe valakit a képernyőn, az jó. Ki ne hagyd!
Tetszik ez a cikk, csak az a gond, hogy legtöbbször Gary Rosst említi és már nem ő fogja rendezni a következőt:D Azért remélem Francis L. merít ötleteket Gary munkájából.
VálaszTörlésEz a cikk most nem is Francis Lawrence-nek szól, hanem hipotetikusan bárkinek, aki épp filmadaptáció készítésére adja a fejét :)
TörlésIlletve nyilván azt fogalmazza meg, mi mindent csináltak jól a HG-nál, mint filmadaptációnál.