Katniss azt álmodja, hogy otthon van. Hallja a házuk tetején doboló esőcseppeket, érzi, amint anyukája simogatja az arcát, ám amikor Peeta szólongatni kezdi, akkor rájön, hogy valami nem stimmel. Amint kinyitja a szemét, elmúlik az a biztonságérzet, ami álmában körülölelte, rájön, hogy nem otthon van, hanem a Viadalon egy barlangban, és hogy nem anyukája, hanem Peeta simogatja az arcát. A fiú arca még beesett, de már jobban van. Próbálják betájolni magukat időben, Peeta elmondása szerint előző este ébredt fel, és amikor megtalálta Katnisst egy vértócsa közepette, bekötötte a lány fejét. Katnisst meghatja ez a gesztus, és jól esik, amikor a fiú inni ad neki.
Peeta ugyan majdnem megette az egész guvatot, így alig marad ennivalójuk, de azért Katniss is eszik egy kicsit. Kinn szakad az eső. Ezúttal is a Játékmesterek műve lehet, sőt a fiatalok azt is kigondolják, hogy ezúttal Cato és Tresh lehet az ítéletidő célpontja. Ők védve vannak a barlangban, bár fentről csöpög a víz, Peeta kifeszített egy ponyvát, ami azt felfogja.
Ha már szóba kerültek az ellenfelek, Katniss elárulja, hogy meghalt Clove, amiről tud a fiú, hiszen előző este látta az arcképét kivetítve az égre. Katniss elmeséli, hogy Tresh ölte meg a lányt a Második körzetből, és azt is, hogy őt miért hagyta futni. Hogy Peeta mindent megértsen, beszámol Rutával való szövetségéről, a robbantásról, arról, hogy megsérült a füle, hogy ki és hogyan ölte meg Rutát, és hogy aztán ő hogyan díszítette fel a kislány holttestét virágokkal. Ezek eddig azért maradtak el, mert Peeta nem volt elég jól, Katniss nem akarta még ezekkel a dolgokkal is terhelni. Peeta nem érti meg, Tresh hogyan engedhette el Katnisst és főképp miért, és a lány úgy érzi, ez azért lehet, mert Peetának soha nem kellett éheznie, hiszen mindig volt kenyerük.
Azt a párhuzamot hozza, hogy olyan ez, mint amikor gyerekkorukban Peeta megmentette az életét azzal a kenyérrel. Hiába mentette meg Katniss épp most a fiút életét, örökké úgy fogja érezni, hogy az adósa.
Amikor újra Catora és Treshre kerül a szó, Katniss elgyengül: elege van az öldöklésből.
„Amit mondok, pillanatnyi gyengeségnek tűnhet, de nem végső beletörődésnek. – Haza akarok menni, Peeta. – A hangom panaszos, mint egy kisgyereké.
– Haza fogsz menni. Ígérem – mondja Peeta, és fölém hajol, hogy megcsókoljon.
– Most akarok hazamenni – mondom.”
Hogy megnyugodjon, Peeta rábeszéli Katnisst, hogy aludjon még, ő majd őrködik, és Peeta csak este ébreszti fel. Megeszik a maradék élelmet, és megbeszélik, hogy másnap vadászatot rendeznek, és újra jóllaknak. Este kiderül, hogy ezen a napon nem halt meg senki, majd Katniss és Peeta azt próbálják kideríteni, milyen terep lehet az a gabonaföld, amely Tresh „felségterülete”. Peeta kifejti, hogy nem szívesen menne az ismeretlen területre, amire Katniss azon gondolkdik, hogy otthoni barátja Gale lehetséges élelemforrást találna ott.
Katniss azon kezd merengeni, mit kellene tenniük, hogy támogatóik ennivalót küldjenek nekik. Nyilván alakítani kellene a kapcsolatukat, így a beszélgetést arra irányítja, amikor kiütötte Peetát az altatósziruppal. Peeta nagyon felbosszantja magát, hiszen az, hogy a lány sikerrel járt, csak megerősíti abban, hogy helyesen cselekedett, amikor életveszélybe sodorta magát. Erre pedig Katniss megpróbálja elmagyarázni, hogy neki is milyen fontos, hogy Peeta életben maradjon vele együtt. Hebeg, habog, nem tud fogalmazni, és amúgy sem az a flörtölős, fiúzós típus, ám a párbeszéd vége egy olyan csókkal zárul, amelynek végre mindketten tudatában vannak. És ez az első csók, amely megdobogtatja Katniss szívét.
Ám kaja nem jön fentről.
Így aztán a fiatalok alváshoz készülődnek, Katniss befészkeli magát Peeta karjába, és azon gondolkodik, milyen biztonságban érzi magát a fiú karjai közt.
Másnap nem szűnik az eső, sőt ha lehet, még az előző napinál is jobban szakad, óriási vihar tombol egész nap. Így aztán nem tudnak kimenni vadászni, az éhség viszont egyre jobban gyötri őket. Katniss ismét azon gondolkodik, mit kellene tenniük, hogy támogatóik küldjenek valamit. Ha a csók elég lenne, akkor előző este érkezett volna a kaja, így viszont valami meghittebbre van szükség. Katniss tudja, hogy ő nem nagyon tud magáról beszélni, így Peetát beszélteti, hátha kialakul majd belőle valami.
Az interjúra utal, amikor megkérdezi, hogy értette Peeta, hogy világéletében bele volt zúgva. Erre a fiú elmeséli, hogy első tanítási napon apukája mutatta meg neki a lányt, mondván, ő maga szerelmes volt az anyukájába, aki azonban egy szénbányászhoz ment feleségül, aki olyan szépen énekel, hogy még a madaraknak is tetszik. Katnissnek eszébe jut az édesapja, és tudatosodik benne, hogy azért nem énekelt halála óta, mert az a férfira emlékeztetné.
Peeta azzal folytatja, hogy aztán az iskolában első napon megkérdezték, ki tudja elénekelni a „Völgy-dalt”, és Katniss jelentkezett, akit a tanár felállított egy sámlira, és elénekeltette vele. És a lány gyönyörűen énekelt, Peeta pedig éppúgy elveszett, mint Katniss anyukája, amikor apukáját meghallotta énekelni. Peeta azt is elmondja, hogy számára szerencse volt, hogy együtt jöttek a Viadalra, hiszen az első tanítási nap óta próbálja megszólítani Katnisst, ami aztán hosszú évekig, egészen az Aratás-napig nem sikerült.
A lány azon mereng, hogy Peeta részéről olyan a történet, mintha igaz lenne – valóban volt olyan ruhája, amire Peeta utal, valóban énekelt valamit az iskolában első nap – ám ez az egész románc csak látszat. Vagy Peeta részéről mégsem? Katniss hebeg-habog ismét, hogy milyen jó a fiú memóriája, de most már ő is figyel majd a fiúra.
„– Hát, ami azt illeti, most nem nagyon kell tartanom a vetélytársaktól – mosolyog Peeta.
Szeretnék eltűnni innen, szeretném leereszteni a redőnyt, de tudom, hogy lehetetlen. Mintha Haymitch a fülembe suttogna. – Mondjad már! Mondjad már!
Nagyot nyelek, aztán kinyögöm a következő szavakat: – Neked most már sehol nem kell tartanod a vetélytársaktól. – Ezúttal én hajolok Peeta felé.
Alig ér össze az ajkunk, amikor koppanást hallunk odakintről.”
A páros friss zsemlét, kecskesajtot, almát, és egy tál vadrizses bárányragut kap, épp azt, ami Katnissnek a legjobban ízlett a kapitóliumi tartózkodásuk alatt.
„A fejemben azonban hallom Haymitch elégedett, de kissé még bosszús morgását: „Igen, pontosan ezt vártam, drágaságom”.”
Erre is van videónk, a szerzője szerint nem a nyilvánosságra szánták, és csak egy "tesztjelenet" volt egy akciófilmhez, ám amikor lenyúlták és feltették a netre a félkész verziót, akkor a szerző feltette inkább a készt is. Nem olyan rossz ez, de lesz majd jobb verziónk is belőle. Jóeséllyel alig több, mint egy félév múlva :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése