A jó feleség - 7. fejezet: Nővérek és fivérek

- Borzasztó feleség vagy, drágaságom! - Mivel ma már másodjára hallom és mert magam is úgy érzem, hogy van benne valami, könnyekben török ki. Katniss rájön, hogy a házasélet nem egyszerű. A 12. körzet hamvai sorozat második kötete. - Katniss szemszögéből

VIGYÁZAT!! A fejezet 18-as karikás részleteket is tartalmaz!
Mindenesetre mindent megtettem, hogy ezek a részek ne/se legyenek közönségesek.
(Aki szemében ez a téma mégis távol áll a sorozattól, az hagyja ki a fejezetet. Én szóltam.)

Miután Gale és Johanna visszatértek a Második körzetbe, volt egy körülbelül három hetes időszak, amikor az élet olyan jó volt, amilyen az csak lehetett. Fogalmam sincs, hogy most akkor megbocsátottam-e Gale-nek, amiért része volt húgom halálában, de azt tudom, hogy már nem kísértett ugyanúgy ez a gondolat, mint korábban. A tényleges esemény, a helyzet borzalma tompult némileg, és egy ideje úgy tűnt, csökkennek az ezzel kapcsolatos rémálmaim.
Elfoglaltak voltunk, de élveztük a dolgot. Mióta Vick iskolába járt, a kapitóliumi magántanára enyhített a szorításán, így újra rendszeresebben besegített Peetának a pékségben, így könnyítve Peeta munkaterhein. Késő ősszel vadászni a hideg ellenére is mindig jó, mert ekkortájt lehet a legjobb zsákmányt lőni, hiszen az állatok már felhíztak a tél átvészelésére, így aztán igyekeztem sokat vadászni, hogy a zsákmányt a körzet lakói besózhassák és eltehessék télire a kamrákba és padlásokra. Napi rutinunk megszokottá vált és mindketten nagyon élveztük. Úgy tűnt, még Haymitch is kevesebbet iszik, mint máskor, de lehet, ez amiatt volt így, mert folyamatosan a kedvenceit főztük vacsorára.

Egy különösen nagyszerű napon, miután elosztogattam egy őzbakot, négy pulykát, tizenegy fácánt és hat mókust Sae és a hentes között, elmentem a pékségbe, hogy meglepjem Peetát. Nem mentem olyan gyakran a pékségbe, ahogyan Peeta talán szerette volna. Általában, amikor végeztem a vadászattal, szerettem egy kis időt egyedül tölteni. Ha bárki megkérdezné, mit is csinálok ilyenkor, nehéz lenne rá válaszolni. Minden nap valami mást. De ez olyan fontos számomra, olyan kétségbeesetten fontos, mert ez az egyetlen dolog az életben, ami csak és kizárólag az enyém. Nem érdekel, hogy Peetával osztom meg az életem, sőt, mi több, nem hiszem, hogy ezt bármi másért elcserélném. De a magány, az idő, amit nem ködös depresszióban töltök, egyszerűen... feltölt, olyasmi, amire rájöttem, hogy nagy szükségem van.
Néha azonban arra is szükségem van, hogy láthassam a férjemet. Vagy csak vágyódom utána. Ezen a napon valahogy kicsit mindkettő érvényesült.
Mohó várakozással mentem a pékségbe, vissza kellett fognom magam, hogy ne lóbáljam az üres vadásztáskámat, amikor a pékségtől nem olyan messze földbe gyökerezett a lábam. Már ötven méterre az ajtótól megláttam a lányt, aki élénk rózsaszín ruhában hajolt át a pulton, haja rendetlen kontyba csavarva.
Jane Hemmings. Thom sógornője.



Jane nővére esküvőjére érkezett a Tizenkettedik körzetbe, aztán itt is maradt. Bárcsak visszatért volna oda, ahonnan jött, mert bele van zúgva Peetába, amit rajta kívül mindenki tud. A lány minden áldott nap megjelenik a pékségben, hogy jóval több kenyeret vegyen, mint amire a háztartásuknak szüksége van, és megpróbálja belenyomni a mellét a férjem arcába. Peeta soha sem reagál a közeledésre, sőt, észre sem veszi azt. Tudom, mert megbízok benne, és mert Vick egyszer mondta, hogy tök érthetetlen, hogy egy férfi hogy nem vesz észre egy ilyet. Amikor egyszer félénken megemlítettem a témát, nem akarván megismételni a Johanna-féle botrányt, Peeta úgy nézett rám, mintha három kezem lenne. Az eszem tudja, hogy Peeta tökéletesen ártatlan ebben a helyzetben, és Jane szánalmas próbálkozásai, hogy Peeta akár egyszer is a szemébe nézzen, soha nem fognak célhoz érni, de akkor is felforr a vérem, ha arra gondolok, ez a nő arra akarja rávetni magát, ami az enyém.
Talán azért, mert kicsit... érdekesen éreztem magam, amikor megláttam őt, de valamilyen okból úgy döntöttem, ma délután jött el az ideje, hogy kiálljak amellett, ami az enyém.
Amikor benyitottam, megcsörrent az ajtó feletti csengő, én pedig egyetlen célt láttam csak a szemem előtt. Peeta felnézett, és amikor meglátott, sokkal szélesebben mosolyodott el, mint előtte, amikor csak udvariasságból vette fel a mosolygás álarcát.
Az a mosoly csak nekem járt.
A pult elég magas volt, én azonban könnyedén átugrottam, miután közvetlenül Jane mellett elmentem. Ő sértődötten felmordult, én azonban nagyon elégedett voltam magammal, miközben felegyenesedtem és ránéztem Jane félrement érzelmeinek tárgyára. Peeta sötétzöld inget, barna nadrágot és kötényt viselt. Lisztes volt a könyöke, az arca, és volt egy kis liszt a bal fülén is.
Szó nélkül a falhoz hátráltam vele, ajkaimat az övéhez emeltem, hogy egy birtokló csókot adjak neki. Peeta egy pillanatra meglepődött, sőt, meg is döbbent, De aztán éreztem, ahogy karjával átöleli a derekamat, majd éhesen csókolni kezdett. A Viadal óta soha nem csókoltam meg őt nyilvános helyen, pláne nem így, de hát a cél szentesíti az eszközt. Mögöttünk Jane felháborodottan vinnyogni kezdett, és minden cuccát a padlóra dobta. Hallottam, amint Vick odaszalad hozzá, valószínűleg, hogy segítsen neki felszedni a cuccait. Aztán az ajtó felett megint megcsörrent a csengő, Jane távozott. remélhetőleg vette az üzenetet. Ez nem volt túl vásárlóbarát megoldás, de mivel Peeta az egyetlen pék a városban, ez valószínűleg nem lesz hatással az üzletére.

Peeta zihálva eresztett el.
- Helló - mondta, amikor sikerült kiszabadulnia. Senki más nem volt rajtunk kívül a vásárlótérben. Vick valószínűleg a konyhába menekült a helyzet elől.
- Nem gondolod, hogy ideje volna bezárni? - kérdeztem ritka célzással a hangomban. Peeta teste még jobban megmerevedett, aztán még közelebb húzott magához.
- Vick! Menj haza! - kiáltott fel válaszul, mielőtt fejét újra lehúzhattam volna az enyémhez.
A hátsó helyiségből tiltakozás hangjai szólaltak meg:
- De épp most kezdtem egy kísérletbe! Miért kell elmennem?
- Mert szerelmeskedni szeretnék a feleségemmel! - kiáltott vissza Peeta. Én éltem a lehetőséggel és apró csókokkal hintettem be Peeta nyakát, túl felajzott voltam, hogy zavarba jöjjek. Elvégre is csak Vickről volt szó.
- Mi a franc bajod van? - kiabált vissza a kölyök. - Tizenöt éves vagyok. Mindazon dolgok közül, amikről nem akarok tudni, valószínűleg épp ez áll az első helyen.
- Menj haza, Vick. És ne felejtsd el bezárni magad mögött a bejárati ajtót. - Ezzel Peeta újból megcsókolt, és úgy fordult, hogy ezúttal én legyek az, aki a falhoz préselődik. Szája forró volt és édes, akár a cukor.
A konyha és az eladótér közötti ajtó kivágódott, mikor Vick eldübörgött a bejárati ajtó felé, futtában ledobva magáról a kötényét. - Esküszöm, ha a pulton csináljátok és rájövök... én akkor itt hagylak.
- Menj már, Vick! - Mondta Peeta, miközben félbeszakította csókunkat.

A bejárati ajtó hevesen megcsörrent, mikor Vick bevágta, aztán hallottam a biztonsági zár csukódást. Elhúztam Peetát a faltól és lassan a konyha felé hátráltam vele.
- Mi ütött beléd? - kérdezte, miközben az ingé kezdtem kigombolni.
Felnéztem rá, éreztem, amint dübörög bennem a vágy. - Abbahagyjam? Abbahagyom, ha akarod.
Peeta megrázta a fejét, szemei elkerekedtek, aztán lehúztam róla az inget, miközben átverekedtük magunkat a konyhát és az eladóteret elválasztó lengőajtón. Mielőtt ráébredtem volna, mi is történik, már az én ingem és melltartóm is a földön hevert, Peeta pedig támadást indított a melleim ellen, szopogatta és nyalogatta őket, mintha erre korábban nem lett volna esélye sem. Én lenyúltam és elkezdtem kioldani az övét, miközben másik kezemmel Peeta nadrágjába kapaszkodtam. Peeta mély torokhangon felnyögött, aztán konyhapultra dőlt.
- Ez most honnan jön belőled? - zihálta.
Amikor kioldottam az övét, hagytam, hogy a nadrágja a földre csússzon, én pedig térdre ereszkedtem.
- Nem tetszett, ahogy az a nő rád vetette magát. - mondtam, mielőtt a számba vettem volna.
- Igen... rendben ... nos... ez... ááááá... - éreztem, hogy Peeta kicsit lejjebb csúszik a pultról - kicsit vegyes üzenet, amit átadsz...
Felálltam és kigomboltam saját nadrágomat, miközben Peeta, aki azon ügyeskedett, hogy folyamatosan tartsa magát, visszadőlt a pultra. Hagytam, hogy a nadrágom a földre essen, majd előre léptem és testemet a Peetáénak nyomtam. Peeta kemény hímtagját a hasamnak nyomta. Én átöleltem Peeta nyakát, miközben megemelkedtem, mindkét térdemmel a pultnak támaszkodtam, lábaimmal úgy ölelve át Peetát, mintha fára másznék.
- Ez nem lehet igaz - kapkodott levegőért Peeta, miközben én ráereszkedtem.
Felsőtestemmel tartottam magam, miközben fel-le kezdtem mozogni.
- Hidd el, Peeta. Ez a valóság.
Peeta körülbelül harminc másodpercig bírta.
Én azonban még nem értem el a csúcsra, ezért kis hízelgést követően hamarosan újra belelendültünk. És ismét. Aztán újra. Én csak egyszer értem fel a csúcsra, a legvégén, de nem is volt ezzel gond, mert nem is gondoltam volna, hogy egy férfi ilyen ismétlődő teljesítményre képes legyen, mint Peeta ez alkalommal. Nagyon büszke voltam magamra. Gyakorlatilag a konyha összes sík felületét kihasználtuk. Senki nem süthet ott, amíg ki nem lesz takarítva.
- Hát, ha ilyen, amikor féltékeny vagy, akkor mindent elkövetek, hogy folyton az legyél. - mondta Peeta erőtlenül, amikor felemelte a fejét, hogy rám nézzen, míg kábult kupacként feküdt a földön, és valahogy a köténye volt az egyetlen, amit még mindig nem vett le.
- Csak tegyél így és elérem, hogy egyedül kelljen fertőtlenítened a konyhát. - mondtam, miközben visszavettem a nadrágomat.
Peeta feje visszazuhant a padlóra, majd felnyögött. - Megéri.

***

Ez egy szép nap volt, sőt, csodálatos, holnap azonban Vick elutazik, amitől valamiért rettegek. Peetának találnia kell valakit a helyére. Szerintem ezért olyan szomorú, amiért látja, hogy Vick elmegy. Tudom, hogy Peetának nagyon hiányoznak a bátyjai, és ez a kapcsolat, ami közet és a második legfiatalabb Hawthorne között kialakult, némileg betöltötte ezt az űrt, nem csak számára, de Vick számára is. Gale, aki nála hat évvel idősebb, már mióta a srác vissza tud emlékezni, gondoskodott a család ellátásáról, és ő már nem itt él. Rory, aki ugyan közelebb van hozzá korban, nemrégiben az erdő egyik elszigetelt részén egy faházat kezdett építeni magának. Nem szeretne az emberek közelében élni. És az "emberek"be a családja is beletartozik. Így aztán Vick a maga módján szintén két bátyot vesztett el.
Hawthornéknál gyűltünk össze, hogy elbúcsúzzunk Vicktől, én azonban nagyon kellemetlenül érzem magam. A legutóbbi általam részt vett partyval ellentétben most nincs volt itt Delly és Julia, hogy megkönnyítsék a dolgom. Az első ember, akit megláttam, amikor beléptem az ajtón, Jane volt, aki mogorván nézett rám, mielőtt elhúzott volna a konyhába. Röviddel később Thom és felesége Susie megszólítottak minket. Susie, aki a Tizenharmadik körzetből érkezett, még mindig kicsit tanácstalan volt, hogy is élje az életét állandó kötelező napirend nélkül.
Thom és Peeta mostanra jó barátok lettek, és a körzet újjáépítésének következő lépéséről kezdenek beszélgetni. Én soha nem vettem részt a tervezgetésben - a továbbiakban nem szeretnék sok emberre vonatkozó nagyobb döntések részese lenni - Peeta azonban igyekezett megtenni mindent, hogy minőségi életet élhessünk a körzetben, különösen, ha az élelmiszer ellátásról volt szó, az pedig folyamatosan javult. Thom még ezen is túllépett és gyakorlatilag ő felügyelte a teljes körzet újjáépítését. Nagyon jó ember, nagyra becsülöm én is.
Susie félrevon a férjétől távolra, a szoba egy távolabbi sarkába és megkérdezi, beszélhetne-e velem. Ez elég furcsa kérés, hisz korábban nem kerültünk túl közel egymáshoz, de azért megpróbálok udvarias lenni. Amikor leülünk, Susie kicsit közelebb húzódik, majd lesütött szemekkel olyat kérdez, amitől teljesen ledöbbenek.
- Arra lennék kíváncsi, mit tudsz a teherbe esésről... - kezdi, hangjából süt, hogy nagyon zavarban van. Ha nem ilyen halkan kérdezné, azt hinném, hülyét akar csinálni belőlem. Semmit nem tudok arról, amit kérdez, már a legnyilvánvalóbb rézétől eltekintve. Öt hónap múlva leszek húsz éves, És Peetával soha, de soha nem lesz gyerekünk. Annyira meg vagyok döbbenve, hogy nem is tudom, mit válaszoljak, Susie azonban bátorításnak tekinti a csöndet és magyarázni kezd.
- Thom mondta, hogy anyukád gyógyító. Arra gondoltam... valami gyógynövény segíthetne. Nagyon próbálkozunk, de nem tudom. Azt hiszem, talán... bennem van a hiba. - Szavaiból olyan kétségbeesés árad, hogy azt kívánom, bárcsak tudnám, mit is mondjak. Susie a Tizenharmadik körzetben nőtt fel. Talán ő is meddő, mint ott sokan mások. Megpróbálok visszagondolni, mit is adott anyukám azoknak a nőknek, akik hasonló helyzetben voltak. Nem volt belőlük sok. A Peremben a legtöbb nő olyan kevés gyermeket akart, amennyire csak lehetséges, néha-néha azonban egy-egy kereskedő feleség eljött az éjszaka közepén, amikor más nem láthatta. Ők két dolog közül általában az egyiket akarták. Emlékszem, az egyik valamilyen kéreg volt, amit meg kellett őrölni, és meg kellett inni, ha el akartak hajtani egy nem kívánt gyermeket. Ezzel szemben mindig is furcsa érzéseim voltak, nem feltétlenül ellenérzések, de akkor sem örültem a dolognak. De a másik... volt valami, ami nem jutott eszembe.

- Mit eszel? - kérdeztem, hogy húzzam az időt.
Susie felnéz, mogyoróbarna szemein látszik a zavarodottság.
- Fontos, hogy sok zöldséget egyél - mondom. - Ügyelj rá, hogy egészségesen táplálkozz! - Ez olyan tanács, amiből senkinek nem lehet baja, szóval a biztosra megyek.
Susie szájának széle picit felfelé görbül.
- Ó, idén rengeteg furcsa nevű növényt vetettünk. Thom olyan lelkesen kertészkedik. Megtisztítottunk egy területet nem messze a régi bányászberendezésektől az erdő szélén, közel a Réthez. Most földet művelünk rajta. Jövőre még több mindent szeretnénk ott termelni. És húst is veszünk a hentesnél abból a zsákmányból, amit Roryval vadásztok... Talán háromszor is egy héten? - Susie elhallgat, mintha nem tudná, hogy is folytassa. - És rengeteg kenyeret.... Túl sokat is, azt kell, hogy mondjam. - fejezi be végül bánatosan.
Jó hallani, hogy nem támogatja húga nevetséges viselkedését.
Bólintok, mintha tudnám, miről beszélek, aztán beugrik. A föld említése hallatán jut eszembe.
- A vöröshere virágjából kell teát készítened. - mondom. - Nem ígérem biztosra, hogy működni fog, de talán segít valamit. És eltarthat egy ideig, mire hatni fog. Thom tudja, merre találjon, bár lehet, várnotok kell vele tavaszig. - A körzetnek hatalmas szüksége lenne egy képzett orvosra, mert én nem tudok az az ember lenni, akihez ilyesfajta tanácsért fordulnak.
Susie arca felderül.
- Óóó, Katniss, nagyon szépen köszönöm! Biztos voltam benne, hogy megérted, milyen, amikor valaki annyira szeretne egy babát, különösen a vetélésed után. Remélem, Peetával titeket is hamarosan megáld a sors. Olyan csodálatos szülők lesztek. Egy nap talán a mi kicsikéink együtt játszanak majd. - Susie előrenyúl és reménykedve fogja meg a kezemet, azt gondolván, mi ketten hasonló helyzetben vagyunk.

Anélkül, hogy észlelné a reakciómat, visszarohan Thomhoz és boldogan megfogja a kezét. Peeta a mondata közepén rám pillant, aztán félbehagyja a mondatát és aggódóan néz. Megrázom a fejem és próbálok mosolyogni, őszintén remélve, hogy nem jön oda hozzám, megkérdezni, mi volt ez az egész. Azt hittem, hogy a Tizekettedik, de még a Tizenharmadik körzetben is tudta mindenki, hogy a terhesség kamu volt. De láthatóan nem így van.
Az, hogy ilyen fiatalon összeházasodtunk, az egy dolog. A Tizenkettedik körzetben a legtöbben hasonlóan fiatalon házasodtak össze (bár tizennyolc éves koruk és az Aratás fenyegetésének véget érte előtt nem). A háború előtt a körzet lakói jellemzően nem érték meg a hatvanas éveiket, ha szerencséjük volt, már ha érthető, mire gondolok. A kereskedő családok gyerekei boldogan szültek olyan hamar, amilyen hamar csak tudtak, a Peremben élők számára egy gyerek csak egy újabb éhes száj volt, amit etetni kellett. Minden bányász saját házat kapott a Peremben, szóval logikus volt mielőbb elköltözni, már csak hogy a többieknek is elég hely jusson.
De a gondolat, hogy az emberek azt várják, hogy hamarosan gyermekünk születik, nyomasztó volt. Általában a gyerek a házasság kötés után mielőbb megérkezett, de Peetával még csak tizenkilenc évesek voltunk. Még ha úgy is éreztem volna, hogy szeretnék gyereket, épp ésszel senki nem feltételezhette, hogy életünknek ezen a pontján képesek lennénk meghozni egy ilyen döntést. Vagy mégis? Susie téma való tapasztalatlansága másra is jellemző volna a körzetben? Most, hogy köztudott lett, hogy Gale, az ő hősük apa lesz, mindenki azt várja, hogy én mikor esek teherbe? Ha egy jószándékú, de bizonytalan nő ilyen dolgokat mond nekem, mit mondhatnak a férfiak Peetának, ha nem vagyok mellette?

Eszeveszett aggodalmamat hangos böfögés szakítja félbe, mikor Haymitch lehuppan a mellettem lévő székre, ahonnan Susie állt fel egy perccel azelőtt.
- Azon görcsölsz, hogy az egész körzet azt várja, mikor csinálnak már fel?
Leesett állal bámulok rá. Honnan a fenéből tudja?
- Azok ketten tavaly tél óta próbálkoznak, hogy gyerekük legyen. Effie-től tudom. - magyarázza, mielőtt hatalmasat húzna mai piájából. - Gondoltam, Susie nyilván az egyetlen olyan nőtől kér tanácsot, akiről azt gondolja, hasonló helyzetben van, mint ő. Te nem az az ember vagy, akihez bárki odamegy, hacsak nincs rá nyomós oka.
- Effie még csak nem is a körzetben él. Honnan az ördögből tudja? - próbálok témát váltani.
Haymitch megvonja a vállát.
- Effie mindent tud. Pláne, ha pletykáról van szó. Fogadjunk, ha most megcsörgetnénk, még azt is meg tudná mondani, mit visel épp Johanna. De most nem Effie-ről beszélgetünk, drágaságom.
- Az embereknek a saját dolgukkal kellene foglalkozniuk. - Mondom mogorván és kinézek az ablakon. - Ez magánügy.
Haymitch kuncogni kezd.
- Nem, ez csak számodra magánügy. A nők szeretik megosztani egymással szaporító szervrendszerük működésének részleteit, függetlenül attól, érdekli-e a másikat vagy sem.
- Jól hallom, hogy valaki a szaporító szervrendszerről beszél? - kérdezi Peeta, aki váratlanul csap le ránk. Még mindig látható a szemében az aggodalom, én pedig megmerevedek.
Haymitch, a feszültség jeleit megérezve gyorsan feláll.
- Majd ti ketten beszéltek. Én pedig kimaradok ebből az egészből.

- Katniss, mi a baj? - ül le Peeta a felszabadult helyre és megfogja a kezemet.
- Mindegy, nem számít. - morgom és karjaimmal átölelem magam.
Peeta nem hagyja lerázni magát, kezét a térdemre teszi, bizonytalanul mosolyogva előrehajol és azt kérdezi.
- Ugye nem hiszed, hogy én ezt beveszem?
- Csak érezd jól magad. Vick elmegy, én pedig nem akarom tönkretenni az estédet.
Peeta idegesen felsóhajt.
- Katniss, nem tudok nyugodtan bulizni, ha egész este miattad aggódom.
Egyszerűen nem érti. Dühösen felsóhajtok.
- Nézd Peeta. Talán vannak dolgok, amikről nem akarok beszélni veled, jó?
Hát, ezt megcsináltam. Peeta leereszti a kezét, süt a szeméből a döbbenet, a fájdalom és a harag. Nyikorog a széke, ahogy feláll.
- Akkor hagylak.
És így is tesz, dühös léptekkel trappol el a konyha irányába.

Megkeresem Hazelle-t, fejfájásra panaszkodva kimentem magamat, felkészülök rá, hogy hazasétáljak, azzal a nyomasztó, sőt rémisztő érzéssel, hogy sikerült Peetát magamra haragítanom. Talán végre rájött, hogy az, hogy elzárkózom a próbálkozásai elől, nem érik meg a fáradságot. A fejembe tisztán hallom Haymitch önelégült hangját, "Épp ideje volt már". A gondolat egyszerre szívszorító és dühítő.
Amikor kilépek a tornácra, Vick-be botlok, aki a lépcsőn ül, feje a kezeibe temetve. Nem pontosan úgy néz ki, mint akire az ember a búcsúbuliján számít.
- Jól vagy? - kérdezem és egy pillanatra még a saját nyomorúságomról is megfeledkezem.
Vick megrázza a fejét, tekintetét továbbra is a földre szegezi. Szemüvege majdnem az orra hegyéig lecsúszott, amitől teljesen szánalmasnak tűnik. Érzések sora rohan meg, amelyeket nevezhetünk anyainak is, ettől a felismeréstől viszont rosszul érzem magam a Susie-val való korábbi közjátékom hatására.
A szavak szinte maguktól hagyják el a számat.
- Mi a baj?
- Nem vagyok biztos benne, hogy felkészültem rá, hogy elmenjek. - motyogja. - Itt megvan minden kényelmem, dolgok, amiket megszoktam. Az elmúlt egy óra tíz perc alatt azonban hirtelen tudatára ébredtem, hogy ezek hiányozni fognak.
Mi az ördögért beszél így ez a gyerek?
- Új barátokra lelsz majd, Vick.
- Az egyetlen közeli barátom jelenleg a férjed, Katniss. A köztünk lévő állandó konfliktusok is rávilágítottak, hogy nem jellemző tulajdonságom, hogy másoknál behízelegjem magam. Még a saját bátyáim sem élvezik a társaságomat.
- Ez nem igaz.
- Más kérdés, hogy a bizonyítékok erre utalnak.
- Az emberek sokszor rajtad kívülálló okokból hagynak téged magadra. - Szavaim kicsit keserűbbek, mint szeretném.
Vick megfordul és rám néz.
- Tekintsük példaként az anyukádat?
- Igen. Mint az anyukám. - Kezdem rosszul érezni magam ettől a beszélgetéstől, ráadásul nem én vagyok a legalkalmasabb személy ezen probléma kezelésére. - Miért nem beszélsz Peetával? Ő majd jobb kedvre derít.
Vick megrázza a fejét.
- Nem szeretnék neki semmiféle kellemetlenséget okozni. Nem elfogadható számomra, hogy a vele való testvéri viszonyra vágyjak, amikor az ő bátyjai meghaltak, az enyémek viszont nagyon is életben vannak. Továbbá nem hiszem, hogy át tudná érezni, milyen problematikus is lehet a másokkal való közeli kapcsolat kialakítása.
Megértem, mire gondol. Peeta, ha valakivel beszélni szeretne, igen könnyedén talál valakit, akivel való kapcsolata barátsággá válhat. Olyan nyitott, naiv és kedves, mindig sikerül elérnie, hogy az emberek megértsék, amit szeretne, hogy azonosulni tudjanak vele. Ez az egyik legcsodálatosabb dolog benne, az egyik a sok közül. Csakhogy... mi többiek nem rendelkezünk ugyanezzel a luxussal.
Vick bólint.
- Sokkal többre becsülöm őt, mint bárkit, akit valaha ismertem, beleértve Gale-t is. - Vick elhallgat, mintha keresné a szavakat. - De ő... ezt nem érti meg. Ő együttérezne és támogatna, sőt még hasznos tanácsot is adna. De akkor sem tudja, milyen érzés.
Úgy döntök, ha képes vagyok megvigasztalni ezt a srácot egy kicsit is, miért ne próbálhatnám meg.
- Én nem barátkozok könnyen, soha nem is barátkoztam. Az iskolában mindig ugyanamellett az ember mellett ültem ebédkor és vele is alig beszélgettem. De... nos... az ember a legmeglepőbb helyzetekben köthet barátságokat. - Nem kell folytatnom. Pontosan tudja, mire utalok. - Szerintem te is képes leszel rá egy halom olyan srác között, akik épp olyan okosak, mint te vagy. Nekik valószínűleg teljesen hasonlóak lesznek a problémáik, mint a tied. - Felállok és kinyújtom Vick felé a kezemet. - Na, miért nem mész és élvezed a saját bulidat? Jane Hemmings magában bámészkodik vágyakozva.
Nos, valójában mégis elképzelhető. De Vick veszi az adást.
- Köszönöm, Katniss. - mondja, mielőtt elindul befelé.

A hazafelé vezető út további részét lassan teszem meg a sötétben, megpróbálok rájönni, voltaképpen miért is taszítottam így el magamtól Peetát. Az jár a fejemben, hogy olyan jó lenne erről valakivel beszélni, valaki, aki úgy kezel, amilyen valójában vagyok, és szeret engem, bármilyen szörnyű is vagyok. Rájövök, hogy ennek a feltételnek minden szinten kizárólag Peeta felel meg, aprócska fenntartással, ami néha óriási is tud lenni. Néha vannak dolgok, amikről beszélnem kell, de neki fájdalmat okoznak, dolgok, amelyeket nem tudok megfogalmazni egy vele való beszélgetés során.
"Ő a te egész világod, te idióta!" - mondta nemrégiben Johanna. Most kezdek rájönni, hogy ez nem csupán sebezhetővé tesz érzelmileg, de még veszélyes is. Hogy senkivel nem beszélhetek, csak Peetával, hiszen Haymitch nyilvánvalóan nem számít, én magam értem el, hogy olyan helyzetbe kerüljek, hogy bár vannak dolgok, amelyekről beszélnem kellene, mégsincs kivel megbeszélnem azokat. Vannak dolgok, amiket nem tudnék elmondani Johannának, de még Gale-lel sem tudtam volna beszélni róluk még akkor sem, amikor a világ nem omlott össze körülöttünk. Dolgok, amiket, ha felhozok, olyan borzalmasan hangzanak, hogy még én magam sem tudom elviselni magamat. Dolgok, amiket Peeta meghallgatna, megértést is mutatna, mégis ezek olyan dolgok, amiket nem akarom, hogy valaha is meghallgasson.

Könnyek záporoznak az arcomon, amikor rájövök, ki az egyetlen ember, akivel ezekről a dolgokról is beszélhettem.
Prim.
Berontok a házba, bevágom az ajtót magam mögött, a falak úgy remegnek, mint én. A halálának módjával kapcsolatos kételyeim eloszlása után enyhült ennek borzalma és hirtelen az a tény került előtérbe, mennyire hiányzik is ő nekem. Ez egy olyan érzés, amit korábban nem éltem még át ilyen intenzitással. Most, hogy átélem, hogy miután valamilyen szinten elfogadom a halálát, életem minden apró mozzanatában érezhetővé válik a hiánya. Peeta csodálatos ember, a lehető legcsodálatosabb, de ma este nem a férjemre volt szükségem.
A húgomra volt szükségem. A húgomra van szükségem.

Összegömbölyödöm a kanapén és elkezdek zokogni. Annyira hiányzik.

Viszont szükségem van a férjemre is.

***

Kopogásra ébredek, miután valahogy sikerült álomba sírnom magam a kanapén. Felnézek az órára és látom, jóval elmúlt éjfél. Nem értem, ki kopoghat ebben az órában. Felkászálódok, érzem, hogy minden izmom lemerevedett a kényelmetlen testhelyzettől, és az ajtóhoz sietek. Peeta nincs itthon, jövök rá és görcsbe szorul a gyomrom az aggodalomtól.
Amikor kinyitom az ajtót, látom, hogy Thom támogatja. Mögötte Haymitch, aki - bár nem túl nagy sikerrel - egyenesen próbálja tartani Peetát. Peeta Haymitch vállára borul, kába, álmos mosoly az arcán. Már a szagát is érzem.
A férjem berúgott.
Thom beszélni kezd, de alig veszem észre, mert elkezdem lehordani Haymitch-et.
- Mit csinált? - ordítom. - Tudja, hogy nem szabadna innia! emlékszik, mi történt, amikor ivott abból a pezsgőből, amit a születésnapjára hozott neki? Négyszer is rohama volt az éjszaka során! Emlékszik, amikor a konyhaszékhez kötözte Peeta? Hogy tehet ilyet?!
Peeta megriad a zaj hallatán, felemeli a fejét, hogy rám nézzen. Egy pillanatra elmosolyodik, aztán újra lehanyatlik a feje.
Haymitch előrelöki Peetát, Thom pedig elkapja őt, mielőtt összecsuklana.
- Drágaságom, ehhez most semmi közöm nincs. A kölyök láthatóan felhúzta magát, amikor nem mondtál neki semmi rosszat, aztán pedig, nos... valami idióta liba leitatta.
- Holnap visszaküldjük Jane-t a Tizenharmadik körzetbe. - vág közbe Thom. - Katniss, én olyan átkozottul sajnálom ezt az egészet!

Az agyamban fortyog a düh, szinte megszólalni is alig bírok. Még jó is, hogy Jane hazamegy, különben holnap kicibálnám az erdőbe, és addig lógatnám egy víznyelő szélén, amíg ő maga nem könyörögne, hogy dobjam bele. Elég sok halált láttam már, messze többet, mint kellett volna, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék még valakit kicsinálni.
- Szóval Jane öntött egy italt Peetának, amiről később bevallotta, hogy volt benne alkohol, de nem tudom, mi volt benne, mindenesetre elég jól kész lett tőle Peeta. Elfelejtette, hogy nem szabad innia, Jane pedig egyik pohárral adta neki a másik után, míg végül Peeta már magát is kiszolgálta. Fogalmam sincs, mit keresett ennyi pia egy tizenöt éves srác buliján, de volt. Peeta végig arról beszélt Jane-nek, mennyire szerelmes beléd, hogy milyen csodálatos vagy, és hogy mennyire aggódott, hogy megharagudtál rá valami miatt, amivel sikerült kellőképpen kiábrándítania Jane-t, azt hiszem. Mire rájöttem, mi folyik itt, Peeta már kinn volt a kertben és Vick vállán zokogott, hogy mennyire bírja is a kölyköt.
Ahogy Haymitch követi a történetet, láthatóan egyre nehezebben bírja, hogy ne röhögje el magát, ám ez az utolsó részlet túl nevetséges számára ahhoz, hogy ne bírja tovább. Ránéz Thomra és mindketten nevetésben törnek ki.
Kifújom a levegőt az orromon, de Haymitch láthatóan nem törődik vele. Folytatja, néhány szavanként feltörő féktelen röhögőgörcs kíséretében.
- Valahogy sikerült rávennie a zsenipalántát, hogy megigyon egyetlen italt, amitől a srác szintén becsípett - Haymitch majdnem teljesen szétesik, de uralkodik magán - nagyjából egyetlen perc alatt. Peeta és Vick együtt énekeltek, míg megpróbáltuk kijózanítani őket. A férjed a szó szoros értelmében a világ legborzalmasabb énekese, márpedig én hallottam már énekelni Johanna Masont is.
Thom vesz egy mély lélegzetet és közbeszól.
- Katniss, neked nem ártana majd vinni Hazelle-nek valami virágot vagy valami. Nem volt túlságosan lelkes, amikor látta, hogy Vick leitta magát. Ráadásul pokoli felfordulást hagytak maguk után.
- Talán az egész kertet telehányták. - teszi hozzá Haymitch.
- Hát elég nagy mocsok volt - ért egyet Thom, majd ismét elröhögik magukat mindketten Haymitch-csel.
- Örülök, hogy ilyen mókásnak tartjátok a dolgot. - mondom ridegen. - Megtennétek, hogy ágyba dugjátok Peetát, aztán ELTAKARODTOK INNEN A POKOLBA???

Nem hiszem, hogy azelőtt gondoltam volna, hogy képes vagyok elérni, hogy Haymitch befogja a száját.
- Persze, drágaságom. - motyogja meghunyászkodva, életében talán először. Thom nem mond semmit, de látszik, hogy meg van rémülve. Megragadja Peetát a karja mögött, míg egykori mentorom Peeta lábát emeli fel, majd becipelik az ajtón, fel az emeleten. Félúton Peeta magához tér és engem kezd keresni.
- M... mér vagyok a lépsőőőn, Haymisss? Hol van Katn'ss? Katn'ss-t akarom!
- Ott van mögötted, kölyök! - morogja Haymitch majd halkabban folytatja. - Szerintem most ne akard látni, ami azt illeti. Nem mintha valaha is újra szexelni akarnál.
- Hallottam ám!
Hangom hallatán Peeta felélénkül.
- Óóó, Katniss, én csodálatosss, kedvess, szépséges, tökéletes feleségem!
- Igazán kedves fajta részeg! - mondja Haymitch Peeta válla fölött a lépcső tetején.
- ... valamit mondanom kell, Katn'ss!
- Szerintem jobb lenne, ha megtartanád holnap reggelre, kölyök! - tanácsolja Haymitch, miközben Thom behátrál a hálószobánkba. Megpróbálják letenni Peetát az ágyra, de Peeta nem adja fel.
- Ne má', ez fontoss! Nem akarok mérgesen lefeküdni, vagy hogy ő mérgessss rám. Csak annyira szeretem őt, Haymisss! Még rohamom sssse volt! Tudom, hogy berúgtam! - Peeta láthatóan élvezi az s-hangok tömegét. - De nekem nincs issss rohamom! Hol van Katn'ss, Thom? Meg kell mondanom neki, hogy nincs isss rohamom.
- Tűnés! - mondom veszélyesen. Haymitch-nek és Thomnak nem kell kétszer mondani. Hallom, hogy letrappolnak a lépcsőn, majd bevágják maguk mögött az ajtót.

- Katn'ss? - kiált fel Peeta.
- Itt vagyok. - mondom tompán. Nem tudom, jó-e ha mérges vagyok Peetára, de tény, hogy csábító a gondolat.
- Ne haragudj, hogy felmérgeltem magam! - néz rám Peeta hunyorogva. - Csak... rosszul esssik, amikor nem akarsz velem beszélni éssss látom, hogy szomorú vagy. Olyankor nem tudom, mit tegyek.
Ez a bocsánatkérés egészen megható lenne, ha nem lennének ezek a nevetséges elhúzott s-ek. D van valami fájdalmasan őszinte Peeta részeg locsogásában.
- Majd holnap megbeszéljük - mondom, miközben elkezdek levetkőzni. Ezt rosszul teszem, mert amikor meglátja, hogy leveszem a blúzomat, azonnal felül.
- Olyan csinosss vagy - próbál felállni.
- Peeta nem érzem jól magam. - És még csak nem is hazudok. Szomorú vagyok és rosszul érzem magam, és csak arra vágytam, hogy Peeta megvigasztaljon, ami önzőség, hisz épp én voltam az, aki először megbántotta őt, ugyanakkor most nem tud tenni értem semmit, mert Vicken kívül talán mindenki másnál jobban kiütötte magát.
Ez az információ nyomban megállítja.
- Annyira ssssajnálom, Katn'ss. Olyan idióta vagyok. Úgy szédülök... Nem tudok segíteni, hogy jobban legyél. - Hanyatlik vissza a feje a párnára. Lekapcsolom a villanyt.
- Hogy fogod te utálni magad ezért holnap reggel. - motyogom, miközben bemászok mellé az ágyba.
Peeta máris horkol. Teljesen felöltözve alszik el, a műlába is fel van még csatolva. Majd kezd valamit a reggel érkező fejfájással. Tuti nem ússza meg.
Végül két órával később alszom el.

Másnap reggel arra ébredek, hogy Peeta a mosdóba rohan. Hallom, amint hosszú ideig hány. Egy részem hagyná, hadd szenvedjen egyedül, de végül én is mellette térdelek és nedves törülközővel törölgetem Peeta homlokát.
- Nem hiszem el, hogy ezt tettem. - motyogja, hangjából csak úgy süt az önutálat. - Bánthattam is volna valakit. Akár téged is bánthattalak volna.
Ismét öklendezni kezd, de ezúttal már nincs mit kihánynia.
- Igen, de nos, nem bántottál senkit és nem is igazán a te hibád volt. - Kifésülöm Peeta haját a homlokából, közben látom, remeg a teste. - Most viszont nyilván iszod a levét.
- Miért nem mondtad el, mi a baj? - kérdezi borzasztó csöndesen.
Gyengéden megcsókolom Peeta arcát, mostanra jobban érzem magam.
- Mert Susie Alberts tudomásomra hozta, hogy mindenki azt várja, mikor jelentjük már be, hogy gyermeket várunk. Nem tudtam, hogy mondjam el, mennyire felbosszantott, anélkül hogy téged megbántsalak. Tudom, hogy te mennyire szeretnél gyereket.
Peeta ismét öklendezik, aztán a fejét a WC-csészére fekteti.
- De én soha még csak meg sem kértelek...
 - Nem kell kérned. Tudom. És nem akartam, hogy olyan dolog miatt kelljen vigasztalnod, amit te annyira szeretnél.
Peeta felemeli a fejét és a szemembe néz. Szemei zavarosak és véreresek, de komolyak.
- De én most még nem is akarok gyereket. Majd egyszer.
- Az egyszer sem egy lehetőség. Én egyszerűen... nem vagyok rá képes.
- Tudom. - mondja, majd fejét a vállamra hajtja, átölel és gyengéden megsimogatja a vállam. Átöleljük egymást, míg Peeta teste továbbra is remeg, ami egy durva másnaposság ijesztő tünete.
- Emiatt aztán elkezdett hiányozni Prim. Most először tényleg hiányzott. Az járt a fejemben, mekkora űr van az életemben, mióta ő nincs. Vannak dolgok, amiket nem tudok egyszerűen mindig...
- ... velem megbeszélni? - kérdezi Peeta lágyan. - Én is tudom, ez milyen érzés. Néha, amikor szomorú vagy, egyszerűen nem tudom, mit tegyek és Haymitch-et nem kérdezhetem meg.
- Ő nem számít. - mormolom.

- Tudom, hogy sok barátom van, de csak azért, mert vannak dolgok, amiket nem tudok veled megbeszélni, nem jelenti azt, hogy velük beszélek róla. Egyszerűen... hiányoznak a bátyáim. Ők meghallgatták volna, amit ilyenkor mondani akarok, még ha úgy is adnám elő a helyzetet, mintha te...
- Tartózkodó volnék? Hűvös és zárkózott? Ellenséges? - vigyorodom el.
- Mindenesetre nem mindig tökéletes. - javít ki diplomatikusan. - Mert még ha mondtam is volna olyat, amiből úgy tűnik, hogy nem vagy tökéletes, végül mégis csak a legjobbat feltételeznék rólad. Dellyn kívül nem hiszem, hogy sok ember van, akiben ilyen szempontból megbíznék. Azt hiszem, ezért van, hogy olyan, mintha ő a nővérem lenne, mert ez a nővérek és fivérek dolga.
- Nem gondoltam volna, hogy meg fogod érteni - suttogom.
Peeta kuncogni kezd.
- Katniss, nem vetted még észre, hogy a megértés és az együttérzés végtelen forrása vagyok? - Peeta jókedve rövid életű, vág egy grimaszt, arca kicsit zöld. - Most pedig, ha megbocsátasz, le kell mennem és brutális mennyiségű kaját kell ennem, hogy legyen valami a gyomromban, amit kihányhatok, mielőtt kikísérjük Vicket az állomásra.
- Jut eszembe, mit énekeltetek az éjszaka?
Peeta arca elsápad. - Várj... mi van? Énekeltünk?
- Tusolj le, Peeta. Addig én készítek valami reggelit és majd közben megbeszéljük.

Forrás: Fanfiction.net

Folytatás: vasárnaponként