A jó feleség - 5. fejezet: Amit csak akarunk, 2. rész

- Borzasztó feleség vagy, drágaságom! - Mivel ma már másodjára hallom és mert magam is úgy érzem, hogy van benne valami, könnyekben török ki. Katniss rájön, hogy a házasélet nem egyszerű. A 12. körzet hamvai sorozat második kötete. - Katniss szemszögéből

A nap hátralévő része lényegesen kevésbé volt kielégítő.
- Viccelsz velem, ugye? Te tényleg azt hitted, hogy ő az apa? Peeta? A férjed? A férfi, aki... óóó, minden szentek szerelmére, Katniss... - Johanna összehúzta szemöldökét, fejét előrebiccentette. Úgy nézett ki, mint aki nagyon elégedett magával jelen pillanatban, én meg persze idióta voltam. - Mia franc ütött beléd?
Hawthorne-ék nappalijában ültem a tévé előtt, és Johannával beszélgettem, aki több ezer mérföldre volt tőlem a Második körzetben. Hazelle elvitte anyukámat sétálni, hogy megmutassa neki, milyen a város újjáépítve. Annie Nickkel és Posy-val játszott kinn az udvaron, látszólag rájuk felügyelt, de közben rám is, nehogy Hazelle hazaérjen, mielőtt végeznék. Rory valószínűleg valahol az erdőben volt, Peeta pedig Vick-kel és Thommal csinált valamit, nem tudtam mit, de örültem neki, bármi is legyen az. Nem szerettem volna, ha belehallgat ebbe a beszélgetésbe.
Beharaptam az ajkamat, amikor megpróbáltam válaszolni Johanna nagyon is jogos kérdésére. Még alig üdvözöltük egymást, amikor ő már könnyekre fakaszt.
- Nem igazán gondoltam bele. Csak lereagáltam. Végig olyanokat mondott neked - úgy akartam folytatni, hogy "amilyeneket nekem szokott", de végül nem mondtam ki és máshogy közelítettem meg a kérdést. Én néha... nem jól ismerem ki az embereket. Azt sem tudtam, hogy te meg Gale egyáltalán barátok vagytok. - tettem hozzá, miközben Johanna arcát néztem a kijelzőn. Nem tudtam, hova is nézzek pontosan. Volt egy kis képernyő az alsó sarokban, ahol a saját arcomat is láthattam. A szemeim furcsák voltak, mintha rossz irányba néznék. Nehéz volt belegondolni, hogy Vick nap mint nap ezt használja a tanulmányaihoz.
- Nem tudom, a "barátok" jól fedi-e a jelenlegi helyzetet. Ráadásul Peetát mostanra igazán kiismerhetted volna. Ő a te kibaszott férjed, agyatlan. Most úgy pofán vágnálak.
Nagyot sóhajtottam.
- Tudom. Én csak... összezavarodtam... az agyam pedig kitöltötte a homályos foltokat. Johanna én még mindig nem értem azt sem, hogy tud időnként ilyen összeszedett lenni. Ő olyan... nyitott, én pedig ... nem. Amikor meghallottam a beszélgetéseteket, én egyszerűen... úgy éreztem magam, mint egy eldobott cipő. Végülis ezt érdemelném azok után, amiknek őt kitettem. - Nem említettem, Peeta mennyire vágyik arra, hogy gyerekei legyenek. Úgy éreztem, ez túlságosan magánügy ahhoz, hogy megosszam.
- Igen, nos, akkor tenned kell érte, hogy ilyen máskor ne ismétlődjön meg. Legközelebb ronts be a nappaliba és kerek perec kérdezd meg, mi az ördög folyik itt, ne pedig vádaskodj! Ő pedig elmondja majd, hogy nem mondhat semmit, mert én ezt kértem tőle, mert ő az egyike annak a nagyjából három embernek, aki maradt számomra, hogy kisírhassam a bánatom, mert egyelőre még nem szeretném, ha te is tudnád, de nem akarom, hogy neki kelljen feláldoznia magát. És akkor minden rendben lesz.
- Igen, ez valóban tökéletesen hangzik.
Johanna a szemeit forgatta.
- Nézd, én tudom, miért feltételezted azonnal, amit. De szerintem nincs rá okod.
- Akkor mondd el.
- Ő a te egész világod, te idióta. - kiáltotta Johanna elkeseredetten. - Persze, hogy azt feltételezed, hogy ha valaki elmegy üzleti ügyet intézni valaki mással, abból más lesz, mert nem jössz rá, szó szerint nem tudod elképzelni, hogy más férfi is létezhet, akivel valaki lenni akar. És annyira paranoiás vagy, hogy el fogsz veszíteni mindenkit, amit oké ha valaki, én meg is értek, hidd el, nos... ez van. Ennyi. Naná, hogy meg fog csalni, mert mindent, amit szeretsz, el fogsz veszíteni, Peeta pedig nem haldoklik mostanában.



Megalázva éreztem magam, ami önmagában is elég volt, de biztos voltam benne, hogy meg is érdemeltem.
- Én nem szeretek így érezni. - motyogtam.
- Hogy érezni? - kérdezte. - Zavarban? Nos, szokj hozzá. Elég biztos vagyok benne, hogy a házasság másról sem szól, az ember az egyik dolog után a másik miatt van zavarban. Te akartad ezt.
- Nem csak erről van szó. Amit... Peetáról mondtál. Hogy olyan fontos számomra.
- Hogy sebezhető vagy? - gúnyolódott. - Akkor próbáld ki egyszer, milyen az, amikor egy furcsa kis lény növekszik benned, akit végül szeretni fogsz, amikor kibújik, pedig mindenre jobban vágysz. Nem is szeretem a kisbabákat. Jut eszembe, hogy van Nicky?
Hát ezt a lehető legdurvábban körülírta. Gyakorlatilag ez az oka, hogy soha, soha nem lesznek gyerekeim. Már az is elég sérülékennyé tesz, hogy Peetát szeretem.
Most, hogy kimondta, végre megkérdezhettem. - Akkor... csak úgy besikerült?
- Nem, nem csak besikerült. A Tizenharmadik körzet volt az oka. Ott azt mondták Gale-nek, adnak neki egy öt évig tartó fogamzásgátlót. Ez megszokott eljárás fiatal tisztek esetében. Persze azt akarták, hogy majd ott csináljon fel valakit... Azt gondolták, majd csak összeakad valakivel végül a körzetben, hisz egy ilyen jóképű srác, mint ő, be van zárva egy olyan unalmas helyre, bármi megtörténhet. Így akarták tehát magukhoz láncolni, egyfajta mellékhaszonként, így beadtak neki egy újfajta genetikai injekciót. Aztán persze a háború alatt nem ezzel foglalkozott, amikor pedig véget ért, egyszerűen elfelejtették megemlíteni neki, hogy az egész csak kamu volt.
- Óóóó. - Inkább nem kérdezem meg, hogy jutott eszükbe a fogamzásgátlás téma, amikor akkora probléma volt a körzetben az alacsony születésszám. Végülis mindez két éve történt. Bármi történhetett volna azalatt az idő alatt. Azon tűnődtem, ha úgy tudnám, hogy valaki mástól terhes Johanna, és nem Gale-től, akkor jól kezeltem-e volna a helyzetet, Johanna azonban úgy tűnt, tisztában van azzal, hogy nem voltam felkészülve erre, ezért nem árult el részleteket.
- Óóó bizony.
- És ő tudja már? - kérdeztem.
Johanna kuncogni kezdett.
- Igen, Tudja. Két hét múlva ellátogatunk a 12. körzetbe, hogy elmondhassa anyukájának.
- Két hét múlva???
- Igen Katniss. És Gale veled is szeretne beszélni, ha meghallgatod.
- Én nem tudom, hogy... - kezdtem.
Johanna felállt és a kamera az enyhén domborodó hasára fókuszált.
- Nos, nem érdekel, mit tudsz. Azt hiszem, nektek kettőtöknek van pár lezáratlan ügyetek, én pedig jobban örülnék, hogy mire megszületik a kicsi, már nem Gale búskomor fejét kellene néznem.
- Ezt elég önző módon sikerült megfogalmaznod. - válaszoltam keserűen.
- Óóó. És ez milyen érzés? Ez azért eszedbe juthatna, amikor legközelebb alaptalanul vádolod meg az egyetlen embert, aki feltétel nélkül szeret, mielőtt hátba szúrod. Ó és amikor a saját faszságaidra koncentrálsz, és figyelmen kívül hagyod a tényt, hogy a te... - Johanna elhallgatott, kereste a legmegfelelőbb szavakat kapcsolatunk leírására és egy kicsit rosszul is esett, amikor nem jutott eszébe jobb, mint hogy: - a régi szobatársad nem a lehető legjobb passzban van.
A képernyő elsötétült.
Azt hiszem, ez azt jelentette, hogy a beszélgetés véget ért.

Mindez tizenhárom napja történt.
Johanna és Gale holnap érkeznek.

***

- Peeta, nem akarok erről beszélni - kitolom a székemet, majd kiviharzok a hátsó ajtón, otthagyva Peetát az ennivalóval, amit nekem készített. Még mielőtt az ajtóhoz érhetnék, Peeta utolér, megragadja a csuklómat, nem hagyja, hogy elmenjek.
- Katniss sajnálom, és általában nem is erőltetem az ilyet, te magad is tudod, de most úgy érzem, jót tenne. Már álmodban is az ő nevét kiabálod.
Peeta kimerültnek tűnik, észreveszem a fekete karikákat a szeme alatt és nem először jövök rá, hogy az elmúlt két hét nem csak nekem volt nehéz. A rémálmaimban csupa szőke hajfonatot, robbanásokat láttam, Gale Coin elnök hangján tartott beszédeket, és azt hiszem, nem tudok elmenekülni az elől az ember elől, aki néhány óránként felébreszt.
- Nem arról van szó... -  kezdem, immáron ezredszer próbálom elmagyarázni megfelelő eszközök nélkül, hogy mindez nem azért van, mert Gale iránt titkos, lappangó vágyaim vannak vagy hogy megbántam volna, hogy összeházasodtunk. Miért nem érti még mindig? Mit tehetnék, hogy felfogja végre? Bárcsak megtalálnám a megfelelő szavakat.
Peeta a csuklómnál fogva visszahúz és átölel. Azon kapom magam, hogy határozott melegségébe kapaszkodom annak ellenére, hogy épp azt próbálja elérni, hogy valami olyasmiről beszéljek, amiről nem akarok. Amit ezután mond, meglep, valószínűleg, mert bűntudatom van amiatt, amit előző nap mondtam, hogy engem zavar Johanna terhessége. Azt hiszem, miután anyukámmal beszéltem, már kevésbé bánt, de még mindig összefacsarodik kissé a szívem, amikor rá gondolok. Pedig tudom, nem féltékenységről van szó. Valami másról. Valami rosszabbról.
Primről.
- Tudom, Katniss. Tudom. Bizok benned, rendben? De ez akkor is felemészt belülről. Itt nem csak arról van szó, hogy egy tragédia elszakított titket egymástól. Bármi is történt, az téged is darabokra szaggat, minél tovább tartod magadban és az egyetlen ember, akivel ezt meg tudod beszélni, az Gale. Nem tehetek róla. Én ezt nem tudom jobbá tenni vagy akár segíteni neked, hogy túl legyél rajta. Ez csak egyre rosszabb lesz.
- Hát persze, hogy egyre rosszabb lesz. Hisz idejön. De majd megint jobban leszek, ha elmegy.
- Katniss, egy kedves barátunk gyermeket vár, párjának egész családja a szomszédban lakik, és ahogy Gale karrierje alakul, nem lennék meglepve, ha egyszer elnök válna belőle. Ő nem örökre megy el innen.
Még szorosabban Peetához bújok, ő pedig a hajamat simogatja.
- Miért nem tűnhet el egyszerűen?
Peeta váratlanul felnevet:
- Ha lehetséges volna Gale Hawthorne-t puszta akaraterővel eltüntetni, már öt éve megtettem volna.
Elhallgatunk. Ismét tudatosul bennem, milyen jó ember is Peeta. Milyen gyorsan félre tudja tenni minden gondját, amiről azt hiszi, segít nekem, hogy jobban legyek.
- Tényleg azt hiszed, hogy beszélnem kellene vele?
- Igen.
- Még mindig haragszom ám rád. - motyogom, miközben arcomat a karjához szorítom, amit még erősebben szorít körülöttem.
- Egyre jobb leszel ebben. Már nem érzem úgy, hogy ki fogsz belezni. - veszi viccre a dolgot, majd az ajtóhoz vezet. - Miért nem mész el sétálni egyet? Attól kitisztul a fejed. Mire visszaérsz, kész lesz a desszert. Még a vacsorádat sem fejezted be. - kacsint rám.

Szó nélkül lépek ki a házból. Peeta megnyugtató jelenléte nélkül, úgy érzem, a dühöm, dübörgő pokol a belsőmben. Beszélnem kell valakivel, valakivel, aki megérti, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani. Mielőtt rájönnék, mit is teszek, máris az ajtajánál állok.
- Megölte őt, Haymitch - bukik ki belőlem azonnal, ahogy belépek a házba, rosszul lennék, ha még tovább magamban kellene tartanom ezt. Mentorom a konyhaasztalnál ül, maga ellen sakkozik. Józan. Ez biztosan Peeta műve. Biztos tudta, hogy ide fogok jönni. A gondolat némileg felzaklat, ugyanakkor elbűvöl.- Megölte Primet, nekem pedig beszélnem kell vele.
- Ahogyan Peeta is megölte Mitchellt? - kérdezi Haymitch nyugodtan, felemelve egyik gyalogját. - Nos, valójában, nem. Fizikailag Gale semmilyen módon nem vett részt Prim halálában, ellentétben a nyájas férjeddel, aki maga dobta bele Mitchellt a szögesdrót csapdába, ami darabokra tépte őt.
Nem is Haymitch lenne, ha nem próbálna meg működésképtelen hasonlatokat felállítani, és tisztességtelen és igazságtalan példákat felhozni, hogy saját igazát bizonygassa. Nem is tudom, miért ide jöttem egyáltalán.
- Peeta nem ölte meg Mitchellt! A Kapitólium tette őt fegyverré. Nem is volt önmaga.
Haymitch összevonja szemöldökét a sakktáblára nézve, majd leüti saját lovát.
- Hát persze, hogy igazad van. De ha egy kicsit jobban odafigyeltél volna a Tizenharmadikban, rájöhettél volna, mit tett Coin az "unokatestvéreddel". Neki is szüksége volt a maga fegyverére. A srácnak fogalma sem volt arról, hogy mire is megy ki a játék.
- Megölte Primet!
- Mitchell felesége nemrégiben adott életet második gyermeküknek. Azon kevesek egyike voltak, akiknek volt gyerekük. Maddie-nek és Kirk-nek hívják őket, azt hiszem.
- Nem Peeta ölte meg Mitchellt! - ordítom. - A Kapitólium volt!
- Nem Gale ölte meg Primet, drágaságom! Coin elnök tette azt és ezt te meg is bosszultad. Bármilyen is volt Hawthorne, hidd el, hogy ha tehette volna, az utolsó pillanatban a bomba elé állt volna. De nem tette, és nem csupán a nőt veszítette el emiatt, akit szeretett, hanem... nos, talán nem is emiatt, de őszintén szólva, szerintem ti ketten nem illettetetek volna össze. - Veszi fel egy másik gyalogját. - Akárhogy is legyen, azt hiszem, elveszíteni egy kellemes társaságot, mégsem olyan rossz, mint abban a tudatban élni, hogy az ember által tervezett fegyver megölt - nem is tudom, vagy háromszáz gyereket. Ez tizenkét és fél Éhezők Viadalára volna elegendő. Nem beszélve arról az iróniáról, hogy egyikük épp ki is volt.
- Ez kegyetlen volt. Egy borzalmas, szörnyű fegyver, amelyet ő talált ki. - Szédülök és hányingerem van.
- És gondolom, már vagy két éve nem is alszik nyugodtan emiatt.
- Nem érdemli meg, hogy boldog legyen. - suttogom, a gyerekre gondolva, ak hamarosan lesz neki.
- Senki nem is állította az ellenkezőjét.
Haymitch leüti a saját királynőjét.
- Matt.

***

Hazamegyek Peetához, visszautasítom a ragacsos, frissen sült csokis süteményt, és csak hozzábújok a sötét konyhában.
- Szeretlek - lehelem újra és újra a nyakába, még csak esélyt sem adva neki, hogy válaszoljon. Peeta csak fogja a kezem, simogatja a hátam. Végül hosszú idő múlva a szemeibe nézek.
- Beszélek majd vele. De nem ígérem meg, hogy nem töröm be az orrát.
- Korrekt. - mondja komolyan.
Lefekszünk, a sütit meghagyjuk reggelre.
Elvégre is házasok vagyunk. Azt teszünk, amit csak akarunk.

Forrás: Fanfiction.net

Folytatás: vasárnaponként