2011. augusztus 21., vasárnap

9 - Az interjú

Miután bejelentik neki, hogy az interjúra külön készülnek, Katniss azon morfondírozik, hogyan bízhatott meg ennyire Peetában. Aztán rájön, hogy nem véletlenül: eszébe jut, hogyan mentette meg a fiú az éhhaláltól akár verést is megkockáztatva, hányszor húzta ki a csávából vagy állt ki mellette az elmúlt napokban is. Aztán azt is mérlegeli, hogy végülis a Viadalon egymás ellenségei lesznek, felesleges is folytatni ezt a színjátékot.

Így aztán a Viadal előtti utolsóelőtti napon először négy órán keresztül Katniss Effie-vel gyakorolja a színpadi megjelenést. Effie a magas sarkú cipőben, hosszú elegáns ruhában járkálást gyakoroltatja a lánnyal, akinek nem ez a világa, illetve megpróbálja elérni, hogy Katniss folyamatosan mosolyogjon, és legyen kedves és szerethető. Katnisst felbosszantja a tény, hogy olyan emberek előtt kell tetszelegnie, akik fogadásokat kötnek majd rá, és élvezettel nézik majd végig a halálát.

Haymitch a maga kevésbé barátságos stílusában azt próbálja kitalálni, milyennek állítsák be Katniss-t. Kiderül, hogy Peeta a rokonszenves fiút fogja alakítani, ám a lány olyan mogorva - különösképp Haymitch-csel, hogy esélytelen bármi jót kihozni belőle. Haymitch próbakérdéseire nem tud/akar megnyílni, nem akar jópofizni, pimasznak nem elég arrogáns, kegyetlennek meg azért nem állítható be, mert annak meg túl sebezhető. Reménytelennek látszik a helyzet, ráadásul Haymitch még meg is bántja egy megjegyzésével, ami rosszul esik a lánynak. 

Katniss a szobájában vacsorázik, és a végén bosszúból darabokra töri a tányérokat, amin a vacsorát kapja. Az Avox lány így talál rá, és kéretlenül is segít Katniss-nek. Katniss elmondja, hogy tudja, hogy segítenie kellett volna, akkor régen, ám az Avox-lány megérteti vele, hogy akkor ő is úgy végezte volna, Avoxként. Miután együtt összetakarítják a romokat, Katniss ágyba bújik.

Másnap reggel az előkészítő csapat (sminkesek, fodrászok és Cinna) lepik el a szobáját, és varázsolják gyönyörűre az esti interjú előtt. Testét aranyporral hintik be, minden körmén apró lángnyelvek ragyognak. Cinna ráadja a ruhát, Katnisst pedig megint elbűvöli a látvány. Ami valami ilyesmi egy fan-rajz szerint:


Aztán Cinna érdeklődik, hogy felkészült-e az interjúra. Katniss elmeséli az előző napi kudarcot, hogy Haymitch azt mondta, hogy mogorva, és hogy nem tud megnyílni. Ekkor Cinna segít rajta. Ahogyan már nem először. Azt javasolja, hogy minden kérdésnél keresse meg őt a nézőtéren, és neki válaszoljon. Ez megnyugtatja a lányt.

A showműsort Ceasar Flickerman vezeti, mint már negyen éve mindig. Minden évben ugyanúgy fest éjkék öltönyében, egyetlen dolog változik rajta évről-évre: a haja színe. A tavalyi nagyon gáz piros után ezúttal kék színben pompázik. A fickó mindent megtesz, hogy mind a közönség, mind a 24 kiválasztott, az interjúalanyok jól érezzék magukat. A személyenként rendelkésre álló 3 perc alatt is a lehető legtöbbet próbálja kihozni a játékosokból, nevet a béna poénokon, együtt érez, jók a reakciói, megpróbál mindenkit emlékezetessé tenni. 
Flickerman-t Stanley Tucci alakítja majd a tavasszal bemutatásra kerülő filmben, akit a Vészhelyzetben (Dr. Kevin Moretti szerepében), a Komfortos mennyországban (George Harvey), és az augusztus eleje óta a mozikban látható Amerika kapitányban is láthatjuk (Dr. Abraham Erskine szerepében). 

Katniss igyekszik megfigyelni az ellenfeleket, különösen mély benyomást tesz rá a 11. körzetből érkező páros: a kis Ruta a selyemfátyol ruhácskájában, aki elárulja, hogy nem könnyű őt elfogni, így megölni sem. Illetve a körzet fiú kiválasztottja a nagydarab Tresh, aki nem csatlakozott a Hivatásosak táborához, ezúttal pedig igen rövid válaszokat ad a kérdésekre.

Aztán Katniss következik: először azt kérdezik, mi nyűgözte le legjobban a Kapitóliumban. Katniss Cinnára néz, és azt mondja, ami legelőször eszébe jut: a bárányragu.
Flickermann elviccelődik ezen, majd áttér arra, mit gondolt Katniss a lélegzetelállító ruháról, amiben megjelent a megnyitóünnepségen:
"Csak őszintén. - Úgy érti, miután már nem paráztam azon, hogy elevenen megégek? - kérdezek vissza."
Katniss dicséri a ruhát, és elmondja, hogy ezt a mait is csodálatosnak tartja. Cinna jelez, hogy forogjon benne, ő pedig szédülésig pörög.
Aztán a showman arra kíváncsi, mivel nyűgözte le Katniss a játékmestereket annyira, hogy ő kapja a legmagasabb pontot. Ám Katniss elmondja, erről nem beszélhet.
"Akkor beszéljünk arról a pillanatról, amikor az aratásnapon felolvasták a húgod nevét. [...] Te pedig önként jelentkeztél a helyére. Mesélnél róla?
Nem. Nektek nem. De talán Cinnának. [...] - Primnek hívják. Még csak tizenkét éves. És mindennél jobban szeretem.
A Köröndön síri csend lesz.
- Mit mondott neked a sorsolás után? - kérdezi Ceasar.
Csak őszintén. Csak őszintén. Nagyot nyelek. - Megkért, hogy mindent tegyek meg a győzelemért. - A közönség dermedten csüng a szavaimon.
- És te mit mondtál neki? - sürget kedvesen Ceasar.
[...]
- Megesküdtem neki, hogy úgy lesz."

Ennyi fér Katniss 3 percébe, amivel szűnni nem akaró tapsvihart arat. Peeta következik, ám Katniss izgalmában lemarad az interjú feléről. Az világos, hogy Peeta a jópofa, vicces fiút alakítja, és kötetlenül beszélget a műsorvezetővel. 
"Viszont amikor Ceasar arról érdeklődik, van-e otthon barátnője, megint engem mutat a kamera. 
Peeta habozik, aztán - nem túl meggyőzően - a fejét rázza. 
- Egy ilyen jóvágású srácnak? Biztos vár otthon egy különleges lány. Gyerünk, áruld el a nevét! - üti a vasat Ceasar.
Peeta sóhajt. - Na jó, tényleg van egy lány. Bele vagyok zúgva, mióta az eszemet tudom. De szerintem ő még a létezésemről sem tudott az aratás napjáig.
[...]
- Mással jár? - kérdezi Ceasar. 
- Nem tudom, de sok srácnak bejön - feleli Peeta.
- Megmondom, mit kell csinálnod. Megnyered a Viadalt, és szépen hazamész. Kizárt, hogy ki fog kosarazni, nem? - Ceasar próbál lelket önteni Peetába.
- Nem hiszem, hogy ez menni fog. A győzelem... rajtam nem segít - mondja Peeta.
- És mégis miért nem? - kérdezi Caesar zavartan.
Peeta fülig vörösödik, és kinyögi a választ. - Mert... mert... együtt jöttünk a Viadalra."

Folyt. köv.
Az idézetek Az éhezők viadala 2009-es kiadásának 107-108. oldaláról származnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése