A beszélgetés - Kiegészítő novella A 12. körzet hamvai fanfiction sorozathoz

Mivel ez a rész is a nemrégiben tárgyaltak idején játszódik és mert nem olyan hosszú, arra gondoltam, lefordítom Nektek ezt is mielőbb. A történetből megtudhatjuk, hogyan is töltötte Peeta és Johanna azt a néhány órát, amíg Katniss és Gale megpróbálták tisztázni érzéseiket az erdőben. Érdekes módon kivételesen nem E/1-ben íródott a novella.

- Szükségük van rá. Jót fog tenni nekik. - mondta Peeta annyi magabiztossággal, amennyit csak össze tudott szedni, miközben tenyere élével egy adag tésztát dagasztott. Teste teli volt negatív feszültséggel, amit megpróbált valamennyire elrejteni vendége elől. Sajnos nem túl sok sikerrel. Ráadásul valahogy az sem sugárzott nyugalmat, hogy miután végigszáguldott a konyhán, párhuzamosan legalább tízfélét kezdett sütni.
Johanna nem válaszolt, bár ennek inkább az volt az oka, hogy annak a térnek, ahol beszélni szokott, minden négyzetcentije tele volt finom puha süteménnyel, amit vendéglátója épp most húzott ki a sütőből. Hirtelen egy halom morzsa tört elő a szájából, amely egyre domborodó hasára pottyant.
Peeta keményen, szinte elkeseredett lelkesedéssel csapkodta a tésztát, majd kisebb darabokra tépte, majd hirtelen apró cipókat formázott belőle.
- Mert tudod, ez már két éve történt. Katniss készen áll a gyógyulásra, azt hiszem. Jó lesz ez. Sőt, nagyszerű.
Johanna továbbra sem válaszolt, a könyökére hajolt a hatalmas konyhapult egyetlen tiszta pontján. A pult többi részén a házban található összes sütési hozzávaló volt szétszórva, amelyek közül Peeta szinte mindegyiket párhuzamosan használta. Johanna egy egész csokis croissant-t tömött be a szájába egyetlen darabban.
- Nem mintha könnyű lenne. Már vagy fél éve nem tudok beszélni erről Katniss-szel. De akkor is hiányzott is neki Gale. Úgy értem, a legjobb barátok volt és ez nem múlik...
- Peeta? - szakította félbe Johanna lágy hangon.
- Igen?
- Fogd be.




Peeta így is tett.
Miután már nem volt, ami elvonja a figyelmét, elvakult sütési kényszerének eredménye egyre nagyobb halomban állt az asztalon. Johanna kényelmesen felkapott egy kis darab fánkot, majd lassú cuppogással elfogyasztotta. Sokáig ültek csendben.
- Megbízol Katnissben? - kérdezte Johanna.
A tojás, amely Peeta kezében volt, szétroppant, megijesztve ezzel a fiút. Peeta becsukta a szemeit és olyan erősen a pultra támaszkodott, hogy csuklói elfehéredtek. Néhány másodperccel később kicsit megnyugodott és mély levegőt vett.
- Igen, teljesen. Abszolút. Sokkal jobban, mint bárki másban a világon. - Peeta tojásos kezét a kötényébe törölte, majd sokkal halkabban megkérdezte. - És te megbízol Gale-ben?
Johanna nem válaszolt azonnal.
- Igen. - Johanna kezével óvatosan megérintette a hasát, majd irónikusan hozzátette: - Azt hiszem, ezen a ponton akár meg is bízhatok benne.
Peeta reménykedve elmosolyodott, majd felkapott egy újabb tojást és könnyedén feltörte azt a tál fölött.
Johanna hirtelen felegyenesedett ültében.
- De ettől még nem érzem jobban magam, ami azt illeti.
- Én sem.
- De te legalább leihatod magad. - tömött a szájába Johanna egy újabb darab sütit.
Peeta gúnyos hangnemben válaszolt:
- Johanna, én soha az életben nem részegedhetek le. Még arra is vigyáznom kell, nehogy túl álmos legyek.
- Óóó, igen. - válaszolta Johanna teli szájjal. - El is felejtettem. Ne haragudj.
Peeta megvonta a vállát.
- Semmi gond. Amúgyis nehéz az alkoholra gondolnom anélkül, hogy ne villanna be, amikor a meztelen Haymitch-et be kellett dugnom a tus alá. Az ember azt hihetné, ha a kormányzat felülírja az ember memóriáját, megteszi azt a szívességet, hogy legalább ettől az emléktől is megszabadítják.
Johanna felhorkant, majd néhány szem morzsa jött ki az orrán, ami miatt köhögnie kellett.

- Akkor mit csináljunk, hogy megnyugtassuk magunkat irracionális paranoiánktól, amíg ők visszaérnek? - kérdezte Peeta.
- Nos, csinálhatnánk azt is, amitől mindketten titokban rettegünk, hogy ők csinálják.
Peeta felnevetett és megrázta a fejét.
- Különben nem tudod elvonni a figyelmemet.
Peeta még hangosabban nevetett.
- Lássuk csak... akkor köthetnénk néhány csomót. Ez egy kipróbált és klasszikus módszer a megcincált idegek lenyugtatására.
- Szerintem én már vagy tizennégy életre elegendő csomót kötöttem.
Johanna hirtelen bosszúsan hátradőlt a széken.
- Nem tudom, Peeta. Te mit csinálsz, amikor ideges vagy?
- Máris azt teszem. Vagy szerinted tényleg öt tucat sajtos zsömlére van szükségünk vacsorára?
- Nekem pedig amíg a kis parazitám méltányolja a hízlaló finomságok végtelen kínálatát, csinálnom kell valamit, hogy ne kattanjak be. Ez - mutatott Johanna a pocakjára - azt jelenti, hogy nem lengethetek baltát még további hat hónapig. Talán széttéphetek ezt-azt vagy valami hasonló hülyeség. Fogalmam sincs, mi zajlik vajon ott lenn.
- Átmehetnél és felkelthetnéd Haymitchet. Tegnap este egészen józan maradt, hogy Katniss beszélhessen vele Bár elég biztos vagyok benne, hogy hallottam, amikor hajnali kettőkor pótolta mindezt. Szerintem hálás lenne a társaságodért.
- Már a piának csak a szagától is hányingerem van. Mit teszel te velem? - kiáltott a hasára, majd ismét Peetához fordult. - De különben miért kellett volna Katnissnek Haymitch-csel beszélnie? Nem elég, ha veled beszél?
- Haragudott rám.
Johanna testét rázta a nevetés.
- Miért?
- Mert azt mondtam, hogy úgy gondolom, szerintem fontos, hogy beszéljen Gale-lel.
A nevetés Johanna torkán ragadt.
- Fejezd már be, hogy ilyen átkozottul jólelkű vagy, Peeta.
- Majd átgondolom a javaslatodat. - válaszolta Peeta kissé zavartan, miközben arra összpontosított, hogy kinyújtson egy adag tésztát.

Peeta felnézett, hogy a tésztához adjon valamit, majd egy pillanattal később az egész arca lisztes lett.
Egy döbbent pillanat után felemelte kötényét, szép lassan letörölte a lisztet a szeméről, szájáról, orráról.
- Biztos, hogy ezt akarod, Johanna? - kérdezte, amikor ismét megszólalt. - Mint néhány igen jelentős lisztcsata tapasztalt veteránja, azt kell, hogy mondjam, esélyed sincs.
Johanna megragadta az egyik tálat és a konyhasziget mögé húzódott.
- Pékfiú, láttad te a 71. Éhezők Viadalát? Talán már elfelejtetted, de az esélytelenség az én világom!

***

Fél órával később Katniss és Gale kinyitotta a bejárati ajtót, csöndben beszélgetve valami olyan semleges témáról, hogy mennyivel tisztább a 12. körzet, mióta nem fed mindent folyamatosan fekete szénpor. Katniss remegett, Gale szeme pedig vörös volt és duzzadt, de mindkettejük vállából eltűnt a görcs. Végre képesek voltak egymás szemébe nézni.
- Peeta? - szólt oda Katniss a férjének. Azután a beszélgetés után, amelyen épp most esett túl, semmi másra nem vágyott jobban, mint hogy odabújjon férje karjai közé és a következő nyolc-tizennyolc órát végigaludja.
A konyhából egy nagyon bűnös hang válaszolt.
- Óóó! Máris visszajöttetek?! Mi csak ... ööö ... sütöttünk. Kicsit kupi van. Egy perc és megyek.
Katniss és Gale óvatosan egymásra néztek. Gale tekintete inkább gyanakvó volt, mint óvatos. Katniss nem hibáztatta. Felesleges volt, hisz tudta, Gale sosem fog teljesen megbízni Peeta Mellarkban, hogy nem fogja elcsaklizni a barátnőjét, amikor neki nyílik erre lehetősége, még ha a szóban forgó lány történelmileg elismert hirhedt gyilkos volt, aki épp Gale gyermekével volt terhes. Miután csöndben bólintottak egymásnak, Katniss és Gale vadászüzemmódba helyezkedtek és beosontak a konyhába.

Peeta nem hazudott. Kétség sem fért hozzá, hogy sütött. Úgy tűnt, attól a pillanattól kezdve sütött folyamatosan órákon át, hogy ők elhagyták a házat. A szekrényben védett helyen halmokban álltak a kenyerek, a péksütemények és édességek.
A konyha többi része más téma.
M.i.n.d.e.n.ü.t.t állt a liszt.
Nagyjából tíz kiló liszt lehetett szétszórva mindenfelé. Liszt volt a mennyezeten. A csempék között a falon. A tálalószekrényen a tiszta edényeken. A teáskanna csövében. Eltömítette a sószóró apró lyukait. De a legtöbb a pulton, a konyhaszigeten és a földön állt hatalmas halmokban. Johanna rövid barna haja most teljesen fehér volt. Peeta egész jobb oldala is.
És ebben még nem volt benne az a tucatnyi tojás, amelyet a falra, az ablakra és láthatóan Peeta arcára dobáltak. A szekrények úsztak a vajban. Nagy adag vanília cukor is szét volt szóródva, Johanna bűzlött tőle.
És volt egy... mi is? Egy áfonya volt Peeta fülében.

- Mii....? - kezdett bele Gale a kérdésbe, de képtelen volt egy értelmes mondatot kinyögni.
Johanna az oldalán feküdt a lisztben, és fetrengett a nevetéstől. Hisztérikus csapkodása nyomán újabb és újabb lisztfelhők kavarodtak. Peeta bűntudatosan szemekkel nézett és lassan odament döbbent feleségéhez.
- Unatkoztunk.

Forrás: Fanfiction.net