A nagymentor - 8. fejezet: Nyolc - 2. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

Peetát a konyhában találom, ahol épp ádáz támadást intéz egy adag kelt tészta ellen. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek. Nyilvánvaló, hogy teljesen kikészült, amiért Hope-ot szomorúnak látja, úgyhogy próbál lehiggadni. Mellette Nick, aki úgy néz ki, mint akinek kitépték a szívét a helyéből és végigtapostak rajta. Lassan kiderül, hogy az igazság nincs is nagyon messze ettől.
- Én egyszerűen... nem tudom, Peeta. - mondja elkínzottan. Most, hogy már gyakorlatilag felnőtt, elég jóképű. Apjára hasonlít, azt hiszem, ám kókadt szerelmes pillantásával elég ostobának tűnik. Nem pont ilyesmire vágyom, hogy szenvedni lásak egy húsz éves fiút. Az ő korában nekem túlságosan is valódi problémám volt, amihez képest, bármi baja is van, biztos nevetséges.
Különös, hogy amikor tíz perccel ezelőtt, amikor azt hallgattam, hogy a kislány sír, amiért csúfolják, még nem így gondolkodtam.
Ám Peeta még az elvakult tésztagyúrás ellenére is remek hallgatóság. Alder, aki az asztalnál ül, úgy néz ki, mint aki valami bonyolult egyenletrendszert old meg. Nem úgy tűnik mint aki hozzá akar szólni a témához, ami már meg sem lep.
- Ő egyszerűen... nem érti! Én szeretem őt! - kiált fel Nick.
- Kit szeretsz? - kérdezem, meglepődve, hogy a dolgok ebbe az irányba indultak. Nick egy jóképű, gazdag kölyök, akinek híres az apja. Nem valószínű, hogy nehéz volna bárki figyelmét felkeltenie.
- Posy nénit! - mondja elutasítóan.
Nickre meredek, aki a pultnak dőlve áll, arcáról sugárzik a nyomorúság.
- Lehet, hogy valahol kiment a fejedből, de ő hét évvel idősebb nálad. - Nálamnál jóravalóbb férfi képes lenne befogni a száját, de én nem az a típus vagyok. Mostanra nem egyszerű megdöbbenteni engem, de az, hogy Finnick Odair fia Gale Hawthorne kishúgába szerelmes, a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallottam. Amikor gyerekek voltak, Posy pelenkázta Nicket.
Ezt el is árulom neki, mire úgy elvörösödik, hogy még Peetával is képes versenybe szállni.
- Haymitch, vegyen vissza - mondja Peeta,és próbálja magában tartani a nevetést, miközben meghinti a tésztát valamivel. Valószínűleg tényleg vissza kellene vennem. Nick gyerekként már sok mindenen keresztül ment így, hogy apa nélkül kellett felnőnie. Egy nagyon-nagyon híres, háborús hős apa nélkül. Nem hiszem, hogy ez könnyű lehetett, látni, amint szobrot állítanak neki a Negyedik körzetben, ahol Nick is él.
Így aztán befogom a számat és kiveszek egy sört a hűtőből. Én is nekidőlök a konyhapultnak, mert még ha csöndben is maradok, azért ez érdekesen indul.


- Ha már itt marad - mondja Peeta - legalább tegye magát hasznossá.
- Nem tudok semmit a sütésről. Egyáltalán.
- Tessék. Fogja ezt meg. - nyom egy tálat a kezembe. - Vaj és liszt van benne. Vegyen egy villát és keverje össze. Nem kell, hogy teljesen összekeverje, de valami olyasmi legyen, mint a pite héja.
Fogalmam sincs, mi a fenéről beszél, de azt hiszem, akár ki is próbálhatom. De azért inkább a kezemmel csinálom.
Nick épp kinyitná a száját, hogy folytassa a kesergést összetört szíve miatt, amikor nyílik az ajtó és Rory robban be rajta.
- Elfogyott kinn a sör - morogja, mire mindenki rámered.
Hirtelen csend lesz.
- Tökéletes időzítés, kölyök! Sikerült az érzelmek zűrzavarának kellős közepette betalálnod a konyhába. - emelem fel a sörömet tisztelgésképpen, miközben megpróbálom kitalálni, hogy lehet a lisztből és vajból olyat csinálni, mint a pite héja.
Nick rémülten néz, hevesen rázza a fejét, hogy fogjam már be.
- Miről beszél? - kérdezi Rory.
- Nos, kiderül, hogy az Odair fiú szerelmes a kishúgodba. - A háttérben Nick hangosan felnyög. Hallom, amint Peeta egy köhintéssel palástolja ismét feltörni készülő nevetését.
Rory megvonja a vállát, majd felmorran.
- És? Mi ezzel a baj?
- Te nem... téged ez az egész nem zavar, Rory?
- Nem. Azt hiszem, Posy elég csinos. - mondja Rory, miközben a hűtőszekrény felé nyúl.
- Ő egy kicsit idősebb ám nálad, Nick... - kezdi Peeta, miközben fél kézzel óvatosan feltör egy tojást.
- És? - szakítja félbe Rory nyersen. - Szerintem az embernek ott kell elfogadnia a békét, ahol megleli.
Ez elhallgattat minket, hisz nincs más, ami jobban lenyomná a hangulatot, mint a srác, aki huszonhárom éve gyászolja halott barátnőjét.
- Nézd, én olyan szívesen segítenék - fordul Peeta Nickhez - de nem vagyok tisztában vele, mi is történt pontosan.

Nick megpróbálja újra előadni a történetet, de csak zavaros hadarás lesz belőle, így Alder az állát a kezére támasztva mesélni kezd az asztal mellől.
- Pár hete felfedeztem, hogy Posy és Lenny Cartwright szakítottak. Úgy tűnik, Lenny vissza szeretne költözni a Kapitóliumba, Posy viszont nem szeretné követni. Ő családban és gyerekekben hisz, meg ilyenek, míg Lennyt a városi élet és az ott átélhető kalandok éltetik. Így aztán, ahogy ők mondták, végeztek egymással.
- Tényleg? Nem együtt voltak már vagy öt éve? - tűnődik Peeta, miközben még több hozzávalót szór a különböző tálakba.
- De, úgy valahogy. - morogja Rory a sörébe.
- Akárhogy is, amikor Nick megtudta, hogy mi történt, reménykedni kezdett, hogy régóta tartó gyötrődés kísérte rajongása hátha esetleg valami ... - Alder elhallgat egy pillanatra, hogy leírjon valamit - viszonzottabbra fordul.
- És? - próbálom köhögéssel palástolni feltörő nevetésemet, látva merre halad a történet. Nick legszívesebben elsüllyedne.
- Nick összeszedte a bátorságát és megfogalmazott egy levelet. Hosszú és részletekbe menő levél volt, és az alapján a vázalt alapján, amit találtam, elég... érzelgős. Nick elküldte Posynak a levelet, azt remélve, hogy amikor legközelebb anyukájával megérkezik, Posy tárt karokkal várja majd a vasútállomáson. Nick jelenlegi elkeseredése azon az egyszerű tényen alapszik, miszerint Posy jelenleg levegőnek nézi.
- Mondd, hogy nem tetted meg! - mondja Peeta kifejezéstelenül.
- Dehogynem tette! - erősíti meg Alder, fel sem nézve a matek füzetéből.
- Szent szar, kölyök.
- Nézd, nincs apám, rendben. - tör ki Nickből. - Világos, hogy hihetetlenül jóképű volt és világéletében mindenki halálosan szerelmes volt belé, de én még csak azt sem tudom, hogy szólítsak meg egy nőt! Posy az egyetlen, akivel tudok beszélgetni. Vele egyszerűen... olyan könnyű. És ilyenkor ő mindig mosolyog, úgy értem, ez már akkor feltűnt, amikor egyáltalán észrevettem, hogy a lányok szoktak mosolyogni...
- Akkoriban kilenc évesek voltunk. - pontosít Alder. - Akkoriban még csak unalmas volt, mostanra viszont szinte elviselhetetlen.
- Kösz! - mondja Nick, teljességgel figyelmen kívül hagyva az odaszúrást. - És ő mindig is olyan kedves volt, és egyszerűen... úgy általánosságban is szeretetre méltó. Ráadásul Lenny öt évvel idősebb is volt nála. Nincs senki a környéken, aki vele egykorú lenne. Elég sokan meghaltak a bombázások alatt. Olyan őrültség azt gondolni, hogy ő... esetleg talán... akarjon...

Ebben a pillanatban mindannyian egyszerre vesszük észre azt, ami Nicknek néhány másodperce már feltűnt.
A Magas, Sötét Hajú, Mindig Távollévő maga lépett a szobába, mögötte Thommal, aki alig bírja visszafogni a vigyorgását.
- Mi folyik itt? - kérdezi Gale, bár elég nyilvánvaló, számomra, hogy eleget hallott.
- Óóóó, semmi! - válaszolja Nick ideges nevetés kíséretében. - Csak beszélgetünk és sütögetünk. Maga elé vesz egy tésztával teli edényt a pultról, elveszi tőlem a villát és erőteljesen kevergetni kezdi.
- Hozzá ne nyúlj! - pattan fel Peeta! - Annak kelnie kell!
- Szóval... csak sütögetünk? - kérdezi Gale, Nick pedig egy pillanatra megkönnyebbülten felsóhajt.
A jó öreg Szépfiú úgy elvigyorodik, ahogy csak ritkán látjuk. Ami miatt egykor a lányok megőrültek a Zugban. Még Ripper is félbehagyta, amit csinált, fehérszeszes üvegét még a kezében tartotta, amikor Gale így elmosolyodott és utána percekig tartott, mire ismét oda tudott figyelni a dolgaira.
- Sütögetünk és arról beszélgetünk, hogy szerelmes vagy a húgomba?
Nick álla leesik.
- Nem idős ő egy kicsit hozzád? - teszi hozzá Gale, elég lazán, ha azt nézzük, gyakorlatilag ő nevelte kislánykorában.
A tökmag felnéz a matekjából, ritka fajta tűz ég a szemében.
- Apa, az életkornak tényleg semmi jelentősége életük ezen szakaszán, különösképpen tekintve, hogy képesek lehetnek utódot nemzeni és kötődni egymáshoz.
- Fiam, nem akarok a húgom utódnemzésére gondolni.
Alder leteszi a ceruzáját, feláll és keresztül szeli a szobát, miközben beszél.
- Én egyszerűen csak azt mondom, hogy a nyilvánvaló kölcsönös érdeklődéstől eltekintve minden más csak társadalmi szokás kérdése.
- Nos, a társadalmi szokásoknak megvan a maga haszna. - válaszolja Gale szinte vicsorogva. Alderrel szemtől szemben állnak egymással, alig pár centire egymástól. Mindketten ugyanolyan magasak, bár Alder még mindig úgy néz ki, mint Johanna valami különös férfi verziója. De ez elég jól működik nála.
- Én még egyet sem tapasztaltam. - mondja közvetlenül.

- Gale, gyere ide. - csúsztat át Peeta egy tálat a pulton, hogy megpróbálja elvonni Gale figyelmét. - Keverd már meg ezt a krémet.
Gale felemeli a tálat és fog egy habverőt, majd rémisztően gyakorlottnak tűnő módon elkezdi bemelegíteni a csuklóját. Lenézek az előttem lévő tálban lévő egyértelműen nem pitehéjra emlékeztető masszára, majd kiveszem a villámat a tésztából, amire Nick az imént rátámadott.
- És akkor mi van? - kérdezi Gale elutasítóan, miközben dolgozni kezd. - Vagyis belezúgtál a húgomba? Nem nagy ügy. Posy elég csinos. Amikor meglátogattam a tanárképző főiskolán, a srácok fele bele volt zúgva. Túlélték. Te is túl fogod.
- Bocsásson meg Hawthorne úr, de számomra ez kicsit többnek érződik, mint holmi belezúgás. - válaszolja Nick.
Nem lehet nem csodálni Nick belevalóságát. Nem tudom, hány ember van az országban, aki egyáltalán hajlandó kinyitni a száját Gale Hawthorne szenátorral szemben.
Ahelyett azonban, hogy Gale dühösen válaszolna, csak felnevet.
- Amit tizenegy éve rejtegetsz, anélkül, hogy megemlítetted volna?
Peeta ledobja a fakanalat.
- Gale, ne nézd le az érzéseit.
- Csak azt mondom, hogy a tényleg érez valamit Posy iránt, már rég meg kellett volna mondania.
- Mikor? Mielőtt elkezdett volna járni Lennyvel? Öt éve? Amikor még csak tizenöt éves volt?
Gale nem igazán tudja, mit is mondjon erre, mégis hűvösen néz Peetára.
- Én csak arra gondolok, hogy a hosszan titkolt gyerekkori szerelmekből nem mindig az lesz, amit várnak. - fogalmazza meg végül Gale.
Hirtelen mindenjelenlévő úgy érzi, hogy inkább valahol máshol lenne.
- De ugye nem Nickről beszélsz? Azt hittem, ezen már túljutottunk.
- Igen, túljutottunk. Attól még nem lesz kevésbé igaz. - Mindketten nekidőlnek a pultnak, egymást méregetik. Ha az ember egy másodpercnél tovább nézi őket, rájön, mennyire nevetséges ez az egész. Gale rövid hajába szürke csíkok vegyülnek, Peeta halántéka pedig lassan, de biztosan elkezdett kopaszodni. Ha belegondolok, az apja hogy nézett ki az ő korában, meg is lep, hogy nála ilyen lassan kezdődött csak el a folyamat. És vitatkoznak. A konyhában. Lányokról. Gale továbbra is megszállottan keveri a krémet, Peeta pedig olyan erősen csapkodja a tálból kivett tésztát a pulthoz, hogy hallom, amint az recseg.
- Nos... mivel világos, hogy még csak megközelítőleg sem arról beszélünk, amiről akartam, én... - kezdi Nick, de félbeszakítja mondanivalóját, amikor mindketten rámerednek.
- Gale, higgadj már le a pokolba és igyál egy sört - morogja Rory idegesen, majd lecsap egy sört a bátyja elé az asztalra.
Egy pillanatig senki nem szól semmit. Csak Alder ceruzájának hangja hallatszik, amint az serceg a papíron.
Aztán Gale felnevet, a pult oldalán kinyitja a sörét és egy hajtásra kiissza az egészet.

További három sör után egészen megnyugszik a hangulat a konyhában. Peeta és Gale befejezik a veszekedést, és apró tésztagolyókat lőnek ki a konyhában Thom által kijelölt célpontokra. Alder megpróbálja elmagyarázni a matekot a nagybátyjának, akin látszik, hogy még azt is jobban élvezné, ha inkább egyesével tépnék le a körmeit. Nick csak kétségbeesetten bámul Hazelle háza felé.
- Hol vannak a többiek? - kérdezi Thom és nagyot kortyol a söréből, majd kuncogni kezd. Annak ellenére, hogy ő az, aki főzi a sört, úgy tűnik, legalább képes kezelni a dolgot.
- Óóó, csak a csajos dolgaikkal foglalatoskodnak - morogja Rory. Ő mindig többet beszél, ha van mit innia. Persze még így sem állíthatjuk, hogy most sokat beszél. De többet, mint általában.
- Johanna sosem venne részt csajos dolgokban - jegyzi meg Gale.
- Ó, szerintem azért csak részt kellett vennie hasonlókban, ha aszt vesszük, hogy van három gyereketek.
- Maga is tudja, mire gondolok.
- Ugyan már, valószínűleg a kertészkedésről vagy valami hasonlóról beszélgetnek. - mondja Nick, miközben ellöki magát a hátsó ablaktól és elkeseredetten leül egy székre.
A hangos morajlás, amely valószínűleg nem épp kertészkedés, mindannyiunkat az ablakhoz vonz.
A többi nő bujkálni látszik, Katniss azonban áll, íja a vállán, mellette Johanna, aki nekidől a fának és kezében egy üveg borral hisztérikusan nevet. Annie a lábuknál ül, combján egy pohár bor, miközben virágokból fűz láncot. Ez így elég békésnek tűnik.
Legalábbis az volna, ha nem állna ott Effie, kezében egy baltával, amit láthatóan a fészer oldalának készül vágni.
Johanna kiabálva bátorítani kezdi.
Ebből nem sok jó sülhet ki.
- Hűűű. - vesz mély levegőt Peeta, miután mindannyian befogadjuk a látványt, belevágódik az épület oldalába. - Tudod, sose gondoltam volna, hogy Effie-nek ilyen erős karja van.
- Pedig meg lennél lepődve, ha tudnád, kölyök. - mondom, mire mindenki fintorogni kezd.
- Nos, remélem, nem kedvelted az a fészert. - sóhajt fel Gale. - Mert úgy tűnik, Johanna teljesen szét fogja szedni.
- Sokszor csinál ilyet? - morran fel Rory a kintről hallható hangos hoppá-k és hasadó hangok hallatán.
- Amikor egy bizonyos hangulatba kerül, akkor igen.
Thom kezdi halkan kuncogva, majd Peeta csatlakozik hozzá. Pár perccel később már mindenki harsányan nevet a konyhában, még Alder is, aki rendszeresen össze-összenéz az apjával, mintha valami különleges emlék jutott volna az eszükbe.
Amikor a nevetés végül elhal, az ajtó kicsapódik és Vick botorkál be rajta.
- Lemaradtam valami pasis pillanatról? - kérdezi, miközben megigazítja a szemüvegét. Amikor senki nem válaszol, megsértődik. - Naná, hogy lemaradtam. Mindig lemaradok ezekről a közös élményekről. Nem lehetne, hogy legközelebb kijöjjön értem valaki? Ez tényleg nem nagy kérés, egyszer úgy szeretnék én is a részese lenni!

Nagyjából egy órával később Peetának valahogy sikerült az én szörnyű kísérletem eredményét, amely során vajból és lisztből készítettem piteszerű tésztát, megkennie a Szépfiú által kevert krémmel.
A fészerből egy halom fa lett, Katniss folyamatosan dobálja a tűzre a maradványait. Amikor Peeta ránéz és összevonja a szemöldökét, Katniss csak megrántja a vállát, mintha azt mondaná, már úgyis összeomlani készült egy ideje.
Annie becsípett, Johanna matt részeg, és egymásba karolva mesélik egymásnak a Finnickről a korábban soha nem hallott vicces történeteiket. Nick apja helyében is elvörösödik, és valószínűleg azért is, mert Posy is előkerült és most pillecukrot sütöget a tűz fölött. És mivel a pillecukor semmi rosszat nem tett, világos, hogy Posy valami teljesen más miatt mérges.
Fletcher és más kisgyerekek sárral dobálóznak, amelyet Hazelle és Ruth Everdeen szórakozott érdeklődéssel, Effie pedig elborzadva figyeli. Én megiszom a sörömet, hátradőlök a székemben, végre eléggé becsíptem ahhoz, hogy ellazuljak.

Félálomban vagyok, amikor hüppögést és szipogást hallok, és hogy egy fiú hadarva beszél. Elég nehéz kivenni a szavait és hogy ki is az egyáltalán, de úgy hallatszik, hogy az illető arról mesél őrületes sztorit, hogy leesett egy hegyről.
Meghallom, amint Katniss felkiált, Peeta pedig már fel is ugrik, mire én egyáltalán kinyitom a szemem, keresztül rohan a kerten és máris kislánya mellett térdel, aki nem másra, mint Jasper Hawthorne-ra támaszkodik.
- Mi történt? - kiabálja Peeta, óvatosan megfogva kislánya vérrel borított térdét.
Jasper elengedi Hope-ot és elszalad. Szinte azonnal csatlakozik Fletcher és a többiek sárcsatájához. Én visszafordulok.
Hope hüppögve mondja ki a szavakat.
- E-heles-tem.
- Hogy estél el? - kérdezi Peeta óvatosan, de én tudom, marhára azt akarja hallani, hogy Jasper lökte el a lányát.
- Me-heg-botlottam egy kő-hőben, amikor já-hátszottunk. - meséli könnyek közt. - Ja-has-per hazakísért, í-hígy senki más nem látta, hogy sírok.
- Jasper hazakísért? - kérdezi Peeta bambán.
Hope bólint.
- Jó van, aranyom, mutassuk meg azt a lábat a nagymamának.

Pár órával később Katniss és Peeta társaságában ülök a tűznél. Mindenki más már rég elment lefeküdni, de valami oknál fogva, ők még kinn maradtak, miután a gyerekeket ágyba dugták. Azt hiszik, alszom, így bátran beszélgetnek, beszélgetésük fő témája Jasper Hawthorne.
- Egyszerűen nem értem. - mondja Peeta már vagy ötvenedjére. - Arra gondolok, hogy az egyik pillanatban ő a világ legrosszabb gyereke, a másikban meg hazajön és történetekkel szórakoztatja Hope-ot.
Katniss csendesen felnevet.
- Szerintem kedveli őt.
- Miről beszélsz? Majdnem minden alkalommal, amikor találkoznak, megríkatja.
- Még csak tíz éves, Peeta. - nevet Katniss még jobban. - Azt sem tudja, mit csinál.
- Nos, én nem ilyen voltam tíz évesen. - morogja Peeta.
- Tízévesen senki nem volt olyan, mint te - mondja Katniss póker arccal. Peeta halkan felmorran, majd hallom, amint csókolózni kezdenek.
- Az Isten szerelmére, nem alhat az ember anélkül, hogy azt hallgassa, hogyan taperoljátok egymást?
- Fogja be, Haymitch - veti oda dühösen Katniss.
Rájövök, hogy ideje lelépnem, így felállni készülök, kezemet a combomra teszem. Ekkor megérzem a zsebemben a papírdarabot és eszembe jut, miért is kerestem meg korábban Peetát.
- Mellesleg kölyök - adom oda neki a papírt. -Azt hiszem, a feleségednek igaza van. Kezdhetsz tervezni.

Félúton a házam felé, meghallom, amint Katniss így szól.
- Várj... Hope lerajzolta, amint belesütöd Jasper nevét egy pitébe?

Forrás: Fanfiction.net

Folytatás: vasárnaponként