A nagymentor - 6. fejezet: Négy, 2. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- Nem tudtad? Az öregek mind ismerik egymást. - mondom sült pulykával teli szájjal, amikor azt magyarázom a kislánynak, Hazelle-lel együtt hogyan ismerkedtünk meg Beetee-vel. Hazelle halkan kuncog, amikor megpróbál elvenni egy tekercset, majd félbeszakítja a mozdulatot, hogy elkapja a Fletcher kezéből kirepülő kanalat.

- Szép lövés volt, kicsikém - jegyzi meg.

Hope-nak nem tetszik az eszmefuttatásom.

- De Sae nem is ismer őt, pedig már van vagy száz éves. - erősködik. A tányérján apró falatokra van vágva az étel, de az elmúlt tíz percben nem evett többet egy szem borsónál. Mondjuk a borsót nem szereti annyira.

Le is nyúlom a felét.

Katniss láthatóan készen áll rá, hogy rászóljon kislányára, hogy ne legyen udvariatlan (rám pedig, hogy ne szedjem el a kislánya elől az ennivalót), de Sae csak mosolyog és megrázza a fejét.

- Csak majdnem, gyermekem. Csak majdnem.

Azt hiszem, ez így is van. Sae olyan nyolcvan körül lehet, azt hiszem. Most, hogy már van mit ennünk, és nem vagyunk félholtak ettől vagy attól, azt hiszem, a hatvan éves nők sem tűnnek olyan öregnek, ez azonban nem változtat azon, hogy Greasy Sae-nek már nincs túl sok hátra. A bőre olyan ráncos és papírvékony, hogy akár egy villával el lehetne vágni. Már negyven évesen is hatvannak nézett ki, nem sokkal később pedig már nyolcvannak.

Hawthornék-nál ülünk, hogy rögtönzött üdv-itthon-vacsorával köszöntsük Posy-t, aki befejezte a tanítóképző főiskolát vagy azt, amiért a Kapitóliumban volt. A kicsinek köszönhetően a szemem úgy bedagadt, hogy alig látok, de azt be kell vallanom, rég éreztem már ilyen jól magam ilyen sok ember között.

És azt hiszem, azt is hozzá kellene tennem, hogy rég voltam már ilyen sokáig józan is.

Talán ez azért van, mert olyan emberek vesznek körül, akiknek az enyémhez hasonló emlékeik vannak.

Hazelle - nem szégyellem kimondani - veszettül jól néz ki. Mintha az évtizedek számára visszafelé haladnának a háború óta. Immáron rendszeresen eszik és már nem nyomja a teher a vállát, hogy négy gyereket kell etetnie egy orvvadász és egy mosónő keresetéből. Gyermekei olyan jól gondoskodnak róla, hogy akár azt is megtehetné, hogy egész hátralévő életében csak fetreng, de visszautasítja, hogy ne dolgozzon, amikor épp nem az országot-világot járja.

Effie féltékeny rá, amiért Hazelle minden héten kitakarítja a lakásomat, ezért érdekességképpen próbálom azt is megemlíteni, Hazelle milyen jól is néz ki. Hogy őszinte legyek, én rettegek tőle. Elég biztos vagyok benne, hogy ha átlépnék egy bizonyos határt, simán széttépne. Ha rendszeresebben látnám őt, nem tudom, sikerülne-e hosszabb időt eltöltenem anélkül, hogy valamit össze ne mocskoljak. Nem beszélve arról, hogy az összes, különböző szinten bizarr Hawthorne fiúval rendszeresen foglalkoznom kell, amit pedig módszeresen igyekszek elkerülni.

Effie nem aggódik emiatt. Azt hiszem, ha kínosan őszinte akarok lenni, akkor azt is el kell ismernem, hogy Effie akkor sem aggódna, ha Hazelle kevésbé lenne belevaló, és ha a fiai és unokái hétköznapi, érzelmileg stabil férfiak lennének, akikkel le lehet ülni meginni egy sört. De ezt azért neki be nem vallanám.

Ha már itt tartunk, egész nap ittam egyetlen sört sem. Ez egyben jó és rossz is, azt hiszem. Miután a fiatalok párhuzamosan omlottak össze, kidobáltam az összes rövidet a házból. A sör jobban feltölti az embert. Nehezebb tőle lerészegedni, mint hagyományos rövidtől, így aztán most csak sörözöm. Még mindig magam előtt látom Thom áhítatos pillantását, amikor egymás után több üveg minőségi alkoholt adtam neki azokból az italokból, amiket Effie hozott nekem, cserébe az ő házi főzésű söréért. Azóta megpróbálok olyan keveset inni, amennyire csak tudok, ahhoz eleget, hogy elűzzem a rémképeket, de azért nem olyan sokat, hogy bármikor is ne legyek képes kezelni bármilyen váratlanul bekövetkező vészhelyzetet.

Azt kell, hogy mondjam, ezen próbálkozásaim elég különböző mértékű sikerrel jártak.

Néha nehéz, mint a fene és olyankor szétcsúszok. Azt hittem, a mai nap is ilyen lesz, amikor a kislány anyukája depressziójáról kezdett kérdezgetni. Olyan nap, amikor egy, három vagy akár öt sör sem elég, és bármit megteszek, hogy bejussak a városba, hogy megvesztegessem a helyi pálinkafőzőt egy kis fehérszeszért. De ma még nem tettem ilyet. És a mai nap végül egész jól is alakult.

Még a monoklival is, meg minden.

Sae az öreg Callum McIntosh-ról mesél, a körzet régi nagy alkoholistájáról még az én Viadalom előttről, amikor még elég fiatal voltam ahhoz, hogy azt higgyem, hogy a világ egy olyan hely, ahol az ember többé-kevésbé normális életet élhet. Szóval McIntosh egy éjjel úgy berúgott, hogy részegen mászott fel a Zug falán és azt akarta, hogy koronázzuk a bányászok királyának. A férfi egész addig nem mozdult onnan, míg a felesége meg nem jelent és meg nem dobta egy téglával. Sae olyan jól adja elő a történetet, hogy még Roryból is sikerül kicsikarnia egy mosolyt a szakálla mögül.

Meglep, hogy nem tart itt kisállatokat.

- Maga sosem mászott fel a Zug oldalfalára, Haymitch? - vigyorog könnyedén.

Vállat vonok.

- Mindenesetre nem emlékszem rá. De tudod, ismerve a körülményeket, elég nagy a valószínűsége.

- Nem mászott fel. - teszi hozzá Sae, amikor összerándul és megdörzsöli az állkapcsát. - Szerintem Haymitch a világ legunalmasabb alkoholistája. Legfeljebb lehány és összemocskol ezt-azt. Bár ő legalább nem vetkőzik meztelenre, ez azért nagy könnyebbség. És mindig kifizetett mindent, amit tönkretett. Voltak olyanok, akik kifejezetten azért dobták bele a dolgaikat a hányásába, hogy aztán fizessen nekik kárpótlásul.

Katniss felhorkan, miközben kisfiát próbálja rávenni, hogy egyen, Peeta meg vigyorog, mint egy öszvér. Szerencsére Hope elég elmélyülten csacsog Posy-val az iskoláról, így nem hallja sötét múltam piszkos részleteit. Fütyülök rá, ha bárki más megtudja, nem szoktam hazudni. De neki nem kell megtudnia.

Nem örülnék neki, ha még kevesebbnek tartana, mint eddig.

Minden olyan hétköznapi, olyan nyugodt, mintha nem járná át mindannyiunk lelkét az asztal körül a bánat, mintha nem szaggatna minket darabokra. Nincs közöttünk senki, aki ne veszített volna el valakit erőszakos és természetellenes módon. Sae összes felnőtt gyermeke meghalt a bombázásban. Hawthorne-ék elveszítették az édesapjukat és immáron hosszú ideje Gale is jóformán halott Johannán kívül mindenki más számára. A fiatalok és én majdnem mindenkit elveszítettünk egymáson kívül.

Nem tudom megállni, de az jár a fejemben, milyen lenne Hope és Fletcher számára, ha egy olyan világban nőhetnének fel, ahol szeretteik nem vergődnének állandóan a halál csapdájában. Milyen felnőttek lennének végül belőlük? Mostanra tudom Effie-től, hogy olyan sok biztonsági őr vigyáz ránk a Tizenkettedik Körzetben, hogy hacsak nincs senki, aki egy életen át profi bérgyilkosnak készült csak emiatt, nagyobb biztonságban vannak, mint Snow elnök unokája volt a háború előtt.

Sae feláll és elkezdi összeszedni a tányérokat, hogy betegye a mosogatóba, ám Hope egy szempillantás alatt felpattan és felajánlja segítségét, mielőtt még Hazelle felállhatna. Sae visszautasítja a mogorva nőt és a kislánnyal elkezdik leszedni az asztalt. Amikor a mosogatóhoz sétálnak, Hope végig csacsog, Sae-t kérdezi Alice-ről a dédunokájáról, de a választ meg sem várja. Roryhoz fordulok, hogy feltegyek egy kérdést nevetséges remete életmódjáról, amikor a kislány hangja pillanatok alatt teljesen megváltozik.

Először kíváncsi.

Aztán aggódó.

Majd kétségbeesett.

Mielőtt egyáltalán megfordulhatnék, egy tányér csattan a padlón, majd egy tompa puffanás, amikor az idős hölgy elájul.

Katniss ér oda először, a hátára fordítja Sae-t, keresi a pulzusát. Gondolkodás nélkül elkezdi mesterségesen lélegeztetni a nőt, majd nyomást gyakorol a mellkasára. A Nagy Mészárlás óta láthatóan tanult ezt-azt.

- Mama, mama! - kezd nyafogni Hope. Peeta azonnal ott terem, felkapja a kislányt és kiviszi a helyiségből, hogy ne kelljen ezt végignéznie. Posy szintén eláll az asztaltól, hallom, amint felveszi a telefont és sürgetően beszél az illetővel, aki a vonal másik végén van. Rory gyorsabban kiszalad a házból, mint valaha láttam rohanni, Hazelle követi, ajka vékony egyenes csík csupán.

Fletcher eldobja a kanalát, amely hangosan csattan a padlón. A hang hallatán kuncogni kezd, majd a tányérján lévő borsószemeket dobálja a falhoz. Hangjuk szinte egyáltalán nem hallatszik, miközben Katniss ütemesen nyomkodja Sae mellkasát.

Én nem teszek semmit.

Mint általában.

***

Egyikünk sem tudja, hogyan reagáljon egy ilyen látványosan és csodálatosan hétköznapi módon bekövetkezett halálesetre.

Sae nem akart temetést, de azért rendeztek neki. Ez az élőkért van, nem a holtakért, erősködik Hazelle. Elég sokan haltak meg az elmúlt időkben, akiket nem tudtunk rendesen meggyászolni, mindannyiuk csontjai a Rét érintetlen hórétege alatt nyugszanak.

Hajlamos voltam egyetérteni vele.

Peeta, Rory és Thom állították fel a máglyát egy éjszaka, mielőtt enyhülni kezdett volna, hogy megáshassuk a sírt. Segíteni akartam, de Katniss ragaszkodott hozzá, hogy maga ássa ki az egészet virradatkor. Legalábbis azt hittem, egyedül van, de látva Gale fáradt vállainak látványát, biztos voltam benne, hogy azért érkezett a hajnali vonattal, hogy segítsen a lánynak. Ő tartotta a gyászbeszédet, miközben a lánya felmászott egy fára, hogy fentről szemlélhesse az eseményeket. Johanna a közelben állt fekete bőrkabátjában, Alder mereven állt mellette, Jasper kezét szorongatva.

Peeta nem szólt egy szót sem.

Mindenki csöndben állt Fletcher kivételével, aki anyja karjainak melegéből értelmetlen kis babagügyögést hallatott. Hope apja nyakába fúrta az arcát, és elő sem dugta, még akkor sem, amikor minden véget ért és elejtettem egy ostoba viccet, amin máskor hisztérikusan nevetne. Nem vagyok benne teljesen biztos, jó-e hogy szülei elhozták őt. Végülis végignézte Sae halálát. Annál pedig mennyivel lehet ez rosszabb? Talán szülei úgy gondolták, szüksége van a lezárásra. Legszívesebben felkapnám, és elvinném innen a fenébe, el az egész elől. Egy helyre, ahova a halál sohasem jár.

Sae unokája nyilvánvalóan nem ért semmit az egészből, így aztán Posy elviszi egy csöndes helyre távol a szertartástól. Leültek a fagyott földre és macskabölcsőset játszottak egy darab zsinórral. Az egyházi szertartás alatt a kislány folyamatosan Sae-t kereste, míg Posy újabb és újabb módszerekkel próbálta elterelni a figyelmét. Amikor elérkezett az indulás ideje, Hazelle hazavezette Alice-t Győztesek Faluja-beli otthonába, a lány sikoltozni kezdett. Úgy sikított, mint akit ütnek - így sikított minden egyes édesanya, akinek egykoron kisorsolták gyermekét az Aratáson.

Vagy hogy egy még borzalmasabb példát mondjak, egy négy éves kislány, akinek tizennyolc éves anyukáját sorsolták ki. Nincs már több hely a szívemben az ilyen jellegű fájdalom számára. Még így, hogy minden normálisan zajlott, Sae hosszú életet élt meg minden, a halál így is borzalmas.

Amikor a fiatalokkal hazafelé megyünk a gyerekekkel a temetésről, Peeta elöl halad az alvó kicsivel a karjában, Hope pedig, akik nem hagyja, hogy felvegyük, mögöttünk vonszolja magát. Peeta egész nap meg volt zuhanva, a kisfián, kislányán és feleségén csüngött, mintha rajtuk múlna az élete.

Vagy, ami még valószínűbb, mert ma még erősebben élt a tudatában, mi mindent is veszíthet.

Ez általában a lányra jellemzőbb. Ő az, aki azért nem akart gyerekeket vállalni évekig, mert meg volt az esélye, hogy hogy meghalhatnak. Talán az, hogy olyan meggondolatlanul le akart mondani az anyaságról, végül olyan békét hozott a lelkébe, amely a fiúéban soha nem lesz. Nem vagyok biztos benne, de úgy vélem, gyorsan lenyomok pár sört, amint hazaértem, hogy teljesen megfeledkezhessem erről az egészről.

Csöndben küzdjük át magunkat a havon, és amikor Peeta eléri a házuk ajtaját, bevágja maga mögött az ajtót. Azonban még ilyen távolságból is látni a konyhaablakon át, ahogy Fletcher feje Peeta vállán nyugszik békésen.

Amikor elérünk arra a pontra, ahol szétválnának útjaink, Katniss megáll mellettem. 

- Hope szeretne beszélni magával valamiről. - néz a kislányra bátorító mosollyal.

A kislány anyja nadrágjába temeti a fejét és határozottan megrázza, hogy nem.

Fogalmam sincs, mi a fene folyik itt.

- Biztos vagy benne? - kérdezem. Szarkasztikusnak szánt hangom ereje elhal a hóban.

Katniss kedvesen bólint, ám felemeli a kezét, hogy így jelezze, várjak egy kicsit. Pár lépéssel arrébb megyek, míg ők csöndben odasúgnak egymásnak valamit.

- Én most bemegyek. Pár perc múlva találkozunk, kislibám.

Hope nem néz rám. Azóta nem nézett rám vagy szólt hozzám, mióta megtörtént az a dolog a konyhában. Egy négy évesnek nem kellene látnia, amikor valaki meghal. Különösen nem ennek a négy éves kislánynak.

- Mi bánt, bogárkám? - kérdezem, miközben leguggolok. A térdeim nyikorognak, de elűzöm a fájdalom gondolatát és leereszkedek a hóba.

Hope nyel egyet, de még mindig nem néz rám.

- Te öreg vagy? - bukik ki belőle végül.

Köhintek. - Ja. Valamennyire.

- Akkor meg fogsz halni?

A picsába.

- Majd egyszer. - Ennyit sikerül kinyögnöm.

És ekkor zokogni kezd. Még mindig nem néz rám, de látom, amint könnyei végigfolynak kis arcán és záporozva hullanak a hóba. Teste megrázkódik, de a kislány erős, akár az anyja, próbálja tartani magát. Egy hosszú pillanatig csak állunk ott, majd megfordul és szorosan átölel kicsi karjaival, fejét a mellkasomba temeti.

- Kérlek, ne halj meg, Aymitch - suttogja, miközben belém kapaszkodik. 

Beletelik egy időbe, mire a torkomban lévő gombóctól újra meg tudok szólalni.

- Nem tervezem, bogárkám. 

Végül felkapom és beviszem a házukba, miután nem hajlandó elengedni engem. Megpróbálom odaadni Katnissnek, de karjai, mint az acél, szorítják a nyakamat. Végül az éjszakát az ő kicsi ágyában összekuporodva töltöm. Azt hiszem, aludtam már rosszabb helyen is.

Holnap viszont úgy vélem, itt az ideje, hogy elkezdjek vigyázni magamra.

Forrás: Fanfiction.net

Folytatás: vasárnaponként