Éhezők viadala kontra Alkonyat

Ismét találtam egy cikket, amely a két sikersorozattal foglalkozik, ezúttal egy teljes összehasonlítást olvashatunk a kettőről. A cikk eredeti címe az, hogy "Miért sokkal jobb Az Éhezők Viadala, mint az Alkonyat?", de mivel én ezzel nem tudok egyetérteni, nem is így írom ki. Sőt, továbbmegyek. Mivel a cikk maga értelemszerűen Az Éhezők Viadala mellett áll ki, én ki fogom egészíteni a cikket a saját véleményemmel, és árnyalom kicsit. Egyrészt, mert én mindkét sorozatot szeretem. És szerintem az egyik sem jobb vagy rosszabb, mert bár valóban vannak hasonlóságok (majd erre is kitérek), mindkettőnek megvannak a szépségei, előnyei, de egyik írás sem tökéletes. Úgyhogy nézzünk egy apró részleteket boncolgató Éhezők Viadala kontra Alkonyat összehasonlítást. Eredeti cikk dőlttel, az enyém hagyományos betűtípussal:

Jövőre Az Éhezők Viadala moziverzióját bemutatják a mozikban, míg az Alkonyat sorozat véget ér. A tinisorozatok fáklyája a szorongással teli vámpírsorozattól átkerül a poszt-apokaliptikus élet-halál viadalokhoz. És nem kétséges, Az Éhezők Viadala abban reménykedik, hogy tőkét kovácsol az Alkonyat közönségéből.

De az igazság az, hogy Az Éhezők Viadala fényévekkel jobb, mint az Alkonyat. És reméljük, hogy Suzanne Collins disztópia sorozata sokkal népszerűbb lesz a mozikban, mint Stephenie Meyer vámpírrománca. Itt most felsoroljuk az összes okot, hogy miért találnak bele Az Éhezők Viadala nyilai az Alkonyatba, és miért lobbantják még lángra is azt. Spoileres írás.

A következő képet pedig Katniss Everdeenről Eeri Wyatt készítette a Devian Art-ból. És a forrásban található, amelyet majd lentebb linkekek.

Ha esetleg nem olvastad volna a könyveket, akkor itt egy kis összefoglaló [mert 2-2 mondatban össze lehet foglalni 900 illetve úgy 2000 oldalt...] Az Alkonyatban, ahol vámpírok és vérfarkasok is léteznek, egy Bella nevű lány szerelmes lesz egy rejtélyes vámpírba, végül hozzámegy feleségül, és kihord egy félvámpír gyereket. Az Éhezők Viadala egy szörnyű, diktatórikus jövőben játszódik, ahol a kegyetlen kormányzás arra kényszeríti a Körzetekben élő embereket, hogy 2-2 fiatalt küldjenek egy halálos arénába, hogy így emlékeztesse őket egy korábbi forradalom leverésére. Egy fiatal, Katniss nevű lány megküzd Az Éhezők Viadalában, majd a kitörő lázadás szimbólumává válik.

No, lássuk a különbségeket:

A főhősök

Bella Swan egy csendes, befelé forduló lány, aki a balettfellépéseken mindig az utolsó sorokban állt [Ez amúgy hogy jön ide??], egész addig, amíg megismer egy dögös vámpírt, akit Edwardnak hívnak, beleszeret a vámpírba, aki viszonozza érzelmeit. Bella mindig is vágyott egy kicsit a halálra - a legelső könyv legelső mondata is azzal kezdődik, hogy elképzeli a halálát, később pedig egy szikláról a mélybe veti magát, amikor Edward elhagyja őt. 

Eközben Katniss egy fantasztikus vadász, aki már a legelső könyv elején is nagyon jól bánik az íjjal és a nyíllal, és aki önként jelentkezik Az Éhezők Viadalára, hogy megmentse ettől a húgát. Amit aztán meg is nyer, ravaszságának, bátorságának és mély érzéseinek köszönhetően - és később a Kapitólium totális diktatúrája elleni lázadás szimbólumává válik. 

Egy egész blogot szenteltek annak, hogy megfogalmazzák, hogy Bella milyen gyenge és önző karakter [mindig is irigyeltem az olyan embereket, akiknek még arra is rengeteg idejük meg energiájuk van, amit nem szeretnek]. És ahogy egyszer egy olvasó fogalmazott, "Bella úgy van ábrázolva a könyvekben, mint egy gyönge, unalmas valaki, akit mindig meg kell menteni." Függőségi kapcsolatban van Edwarddal, aki megpróbálja irányítani és távol tartani mindentől és mindenkitől az életben. 

Mindeközben Katniss fizikailag erős, de érzékeny is egyben. Bella esze állandóan az önfeláldozáson jár, míg Katniss meg is tesz egy hatalmas áldozatot rögtön a könyv elején, és állandóan ő óvja a körülötte lévőket, mint például Rutát, még egy olyan helyzetben is, ahol azt gondolnánk, saját túlélése lenne az első. Katniss pontosan tudja, ki is ő, és még amikor mindenki más is megpróbálja őt megváltoztatni - ami fogadni merek, olyan tulajdonság, amivel minden kamasz (de még felnőtt is) szívesen azonosul. És Katniss olyan jól tudja tettetni magát, hogy a végén már azt sem tudja, mely érzései valósak. [Így kell nagyon szépen belefutni egy önellentmondásba: Most akkor Katniss tudja, hogy kicsoda pontosan, és mit érez, vagy sem?] 

Röviden összefoglalva Katniss jobb főhős, és jobban ábrázolja a tiniszorongásokat, mint Bella.

Nos, szerintem: a két lányt egészen egyszerűen nincs értelme összehasonlítani. Teljesen más világban élnek, és mindketten teljesen természetesen belesimulnak abba. Néha valóban zavaró Bella önbizalomhiánya, de szerintem igenis jogos tiniszorongás az, hogy "úristen, tényleg szeret-e engem ez a fickó, akibe szerelmes vagyok, és még ilyen jópasi is". Mindazonáltal Bella is mindannyiszor hoz áldozatot: szépen odaballag a balett-teremhez, ahol James várja, az első részben, a másodikban szintén egy vámpírbarlangba követi szerelmét, ahonnan nem biztos, hogy élve távoznak, a harmadik részben pedig - ebben jobban tetszik a filmváltozat - vámpírközelben vágja meg magát, hogy mentse Edwardot az ellenségtől.

Én bírom, hogy Katniss magabiztos és vagány. De nekem ő túl kemény. A Viadal első felében azért előre megfontolt szándékkal embereket öl. Nekem kevéssé szimpatikus tulajdonsága az is, amikor játszik a kameráknak, olykor azért, hogy a nézőket szórakoztassa, és igen - eljátssza a szerelmet Peeta előtt, akinek a szívét töri össze, amikor kiderül, hogy nem komolyak az érzései. De persze érthető: az életük, a túlélés a cél.

Röviden összefoglalva: a saját világában mindkét lány olyan főhős, akivel lehet azonosulni, olyan, akinek vannak jó és kevésbé előnyös tulajdonságai is, ahogy minden embernek is. Hiteles karakterábrázolás mindkettő. Számomra.

A szerelmi háromszög


Az Alkonyatban Bella barátjáról kiderül, hogy vérfarkas - és szerelmes a lányba. De a lány meg nem szerelmes belé, vagy ha az is, Edwardot jobban szereti. Edward örökre fiatallá és széppé tudja változtatni, és az elbűvölő családjának tagjai közé fogadja, míg Jacobnak csak a benszülött törzse van, akik La Push-ban élnek, és vérfarkassá változnak, ha vámpírok vannak a környéken. Végül aztán nem sok izgalom övezi, hogy kit is fog választani Bella a két srác közül. 


Eközben Az Éhezők Viadalában is van szerelmi háromszög - csak ez sokkal érdekesebb és izgalmasabb. Katniss érez valamit helyes, 12. Körzetbeli barátja iránt, akivel az erdőbe járnak ki vadászni. Ő azonban meg van győződve arról, hogy úgy kell tennie, mintha Viadalbeli versenytársába Peetába, aki viszont valódi érzéseket táplál iránta. És talán ő is egyre jobban szereti a fiút - ám ebben maga sem biztos. Ahogy múlik az idő, egyre többet törődik Peetával - amíg valami megdöbbentő és borzalmas dolog nem történik a harmadik könyvben.


Katniss szerelmi háromszöge sokkal kifinomultabb, és valós érzéseken alapszik és sokkal több váratlan fordulat kötődik hozzá, aminek eredményeképpen a legjobb, ami történhet egy keserédes vég.

Hmmm. A harmadik könyv végét nem tudom, hiszen még nem olvastam, azt tudom csak, hogy kivel éli majd le életét Katniss, de ezt meg nem szeretném elspoilerezni.

Ami engem illet, Team Edward és Team Gale vagyok, és ebből a szemszögből pedig olyan egyforma a két szerelmi háromszög, hogy ennél egyformább már nem is lehetne. Hiszen mindkét sorozatban egyértelmű - számomra - hogy melyik fiúba szerelmes a lány, és mindkét sorozatban a másik fiú szerelmes a lányba, ám a lánynak olyannyira fontos ezen fiúk barátsága/élete, hogy ezáltal érzelmileg közel kerül hozzájuk. Mondhatnám azt, hogy Collins fantasztikusan lemásolta Meyer mintáját, viszont legalább volt elég kreativitása ahhoz, hogy ezt megfelelő módon átültesse az általa létrehozott világba. Amúgy pedig: szerintem egyik esetben sincs szó háromszögről a szó legszorosabb értelmében.

A teremtmények


Az Alkonyatban alapvetően vámpírok és vérfarkasok vannak. Jacob falkája több kisebb csoportra esik szét, és van egy tucat vámpírközösség is, köztük az újszülöttek félelmetes csapatát, amelyek a Napfogyatkozásban támadnak. Vagy ott van a Denali-klán, akik valami szukkubusok, de attól még ugyanolyan vámpírok.


Eközben Az Éhezők Viadalában is van néhány félelmetes teremtmény. Abban Az Éhezők Viadalában, amelyet Haymitch megnyert, húsevő mókus mutánsok és hatalmas gyilkos madarak voltak. Katnissnek vadászdarazsakkal és fecsegőposzátákkal kell megküzdenie, nem beszélve a borzalmas mutáns farkasokról. Katnisst a második és harmadik könyvben újabb és újabb különböző szörnyek várják, akiket sokszor szinte képtelenség legyőzni.


A mutánsok változatos sokszínűsége az állandó vámpír-vérfarkas jelenség fölé kerekedik. Ez törvényszerű.

Megint csak azt tudom mondani, hogy más a világ. Szerintem az Alkonyatban nem is várunk mást, bár az eredeti cikk szerzője valahogy megfeledkezdett a vámpír-ember hibridekről, akik azért szintén ott vannak még. Ami engem illet, egyik sorozatot sem a scifi részéért szeretem, és ha választanom kell, hogy emberséges vegetáriánus vámpírokkal, és embereket óvó vérfarkasokkal vagy vadászdarazsakkal és rossz szándékú mutáns farkasokkal teleszőtt világban éljek, biztos, hogy az elsőt választom. Mindazonáltal Collins teremtményei sokszor valóban váratlan csavarokkal színesítik a történetet.

A hatalmi világkép


A hatalmi struktúráról mindkét világban remek képet kapunk - az Alkonyatban ott a Volturi, akik egy ősi olasz vámpírcsalád, akik egy vámpírbirodalomban fektetik le az alaptörvényeket, aminek igazából csak abból áll, hogy a vámpírok tartsák titokban a létezésüket [és ne változtassanak át gyerekeket, de valóban ez is az előzőre vezethető vissza]. A vezetőjük Aro, akit a hatalma őrülttté tesz, és aki szeretné, ha Edward és Alice Cullen csatlakozna a társaságához - bár Aro egy kedves fickó is, hiszen hajlamos meghallgatni az okokat, és nem túl keménykezű, ha a körülmények nem úgy kívánják.


Eközben Az Éhezők Viadala egy virágzó disztópikus fikciót mutat be a tizenéveseknek, amely egy posztapokaliptikus Amerika hihetetlenül lenyűgöző vízióját tárja elénk, nem pedig véletlenszerűen nyúl a klasszikus Rómához. Snow elnök egy hatalmas gazember, aki valójában képes mindent megtenni, hogy hatalmon maradjon, a Viadal pompája és körülményei remek rálátást mutatnak arra, hogy hogyan működik ez a társadalom, és hogy hogyan hozza létre a maga médiakultúráját.


Míg a Volturi-politikája legjobb esetben is csak bizonytalanságban tart, az elnyomáson alapuló és média által befolyásolt Panem világa jól be van mutatva, ami nem lehet véletlen, ha figyelmbe vesszük Collins TV-s hátterét is.

Ennek a pontnak speciel se füle se farka. Az ősi/ókori miért lenne rosszabb, mint az újdonság? Azt pedig nem fejti ki a cikk írója, hogy Az Éhezők Viadalában az egyes körzetekben nincs ám csillogás meg pompa, hanem diktatúra van. Ami számomra azért nyomasztóbb, mint az Alkonyat Volturija okozta bizonytalanságérzet, mert sokkal életszerűbb. Hiszen diktatúrák vannak, voltak, és minden valószínűség szerint lesznek is. És ahogy azt viszont megfogalmazta, csak nem a szó szoros értelmében, a Volturi attól másabb, hogy hajlamos kompromisszumra. Egy diktatúra legfeljebb elhiteti ezt.
És ha már összehasonlítás, abban azért van némi párhuzam, hogy főhőseink mindkét világban szembeszegülnek a hatalommal.

Esélye, hogy megrengesse a mozik világát


És megérkeztünk ide, és én igazán szeretném, hogy Az Éhezők Viadala ezt megtegye - az Alkonyat ugyanis nem hozott váltást a mozikban. Egy elszigetelt jelenségről van szó, néhány olyan gyenge másolatot generált csak, mint a Szép szörnyeteg, amelyből pedig épp az Alkonyat vonzereje hiányzott. [Nocsak, mégis volt neki olyan??] De hogy igazságosak legyünk, az Alkonyatnak köszönhető, hogy hamarosan elárasztják a mozikat a tündérmesék, mint például három Hófehérke film [?? én csak kettőről tudok, viszont nem vagyok szakmabeli]. Bár szerintem ezek egyébként is megjelentek volna, és más fantasy sorozatoknak, mint például a Harry Potter is lehetett benne szerepük.


A San Diegoi Comic Conon a Summit az Alkonyat: Hajnalhasadás sajtókonferenciáján külön energiát szentelt annak, hogy bemutasson három olyan szerzőt, akik műveit ők az Alkonyat lehetséges utódainak remélik. És ami észrevehető volt ezekkel kapcsolatban: egyiknek sem volt köze az Alkonyathoz. Az egyik Erin Morgenstern cirkuszi története volt, a 'Éjszakai cirkusz', a másik Veronika Roth disztópia sorozata a 'Divergent' és Isaac Marion zombi szerelmi története a 'Meleg testek'. Szóval még a Summit sem fogadna arra, hogy a következő Alkonyat olyan lesz, mint az Alkonyat.


(Mondjuk azt gondolom, hogy az Alkonyatnak köszönhető A Vámpírnaplók c. TV-sorozat, amely remeksége Damon meztelenségének köszönhető.)

Még mielőtt áttérnénk Az Éhezők Viadala méltatására, pár gondolat tőlem. Egyrészt a cikk szerzője - aki a zárójeles megjegyzésével elveszetette nálam a hitelét, mert egy ilyet egy blogon lehet írni, de egy internetes újságban nem kellene - szóval a cikk szerzője majdnem elfeledkezett arról, hogy hány és hány vámpíros történet jött ki az elmúlt években. Vagy vérfarkasos. A könyvesboltok tömve vannak a 'Twilighterek'nek szóló kötetekkel, de ha a mozikban maradnánk, akkor is találhatunk olyasmit, mint a Rémségek cirkusza vagy nekem nagyon Alkonyat-hangulatú volt a Lány és a farkas. És akkor a kifejezett Alkonyat-paródia filmet nem is említettem. A másik: tényleg sémákra van szükségünk? Hogy megjelenjen egy csomó hasonló valami, tömegével? Nekem személy szerint jobb a változatosság.

Eközben, ha tegyük fel Az Éhezők Viadala nagy siker lenne, annak lehet, hogy rengeteg jó hatása lenne, például előfordulhat, hogy disztópikus jövőképet ábrázoló mozifilmek hulláma jelenne meg. Elvégre is rengeteg olyan könyv jelent már meg a piacon, amely alapanyagként szolgálhatna. Mindez persze abban a reményben történne, hogy Gary "Pleasantville" Ross képes olyan tini akciófilmet szolgáltatni számunkra, amilyet megérdemlünk, és azok a jelenetek, amelyben a tinédszerek egymást öldöklik, kellőképpen erőszakosak és érzelemgazdagok lesznek, akárcsak a könyvekben. Ennek egy örgien gonosz filmnek kellene lennie iróniával színezve, ahol mind közelről mind pedig olyan szemszögből láthatjuk az eseményeket, ahogyan a műsor kamerái is veszik. 

Ezután a bekezdés után már nem tudom, mit gondoljak a cikk szerzőjéről, de már bánom, hogy lefordítottam a förmedvényét. Ehhh.

És igen, mindenekelőtt, reméljük Az Éhezők Viadala megtöri azt az ostoba hollywoodi előítéletet, miszerint az emberek nem mennek el a moziba, ha az akcióhős nőnemű (Igaz, ennek érdekében Angelina Jolie és Milla Jovovich már tett lépéseket). Igaz, ami igaz, senki nem kíváncsi arra, miképp fanyalog Nicole Kidman a Testrablók támadásának agyhalott feldolgozásában vagy miként válik önbíráskodóvá, az emberek majd elmennek egy olyan film kedvéért a moziba, amelyben egy nő íjjal és nyíllal öl. Jennifer Lawrence remekül szerepelt legutóbbi filmjeiben, mint például az X-Men: Az elsők - úgyhogy reméljük, legalább akkorrá ikonná válik általa Katniss, mint Ripley [??? aki nyilván nagy ikon, ha még csak tenni sem tudom hova. Aki tudja, írja meg a helyes megoldást!]

Mind a Hajnalhasadás, mind pedig az első Éhezők Viadala filmnek remek rendezője van: Bill Condon és Gary Ross. De csak egyiküknek van potenciális esélye arra, hogy jobbá tegye a mozi világát.

Itt tenném azt hozzá, hogy disztópia filmek, könyvek is vannak dögivel: gondoljunk az 1984-re, a Battle Royalra (amit magam ugyan nem olvastam, de egyik ajánlóját elolvasva, kísérteties a hasonlóság Az Éhezők Viadalával, pedig azt tán 10 éve írta a szerzője), mindkettőnek van filmváltozata is, úgyhogy én nem vágyok újhullámú disztópikus filmekre. Hiszen belegondolva: jó az nekünk, ha egy negatív jövőképbe képzeljük bele magukat??

Forrás