Nem nagyon olvashattok mostanában interjúkat az oldalon, mert nem igazán találni már arra érdemeset és azzal is tisztában vagyok, hogy a még erre járók csak a legmagasabb színvonalat érdemlik. Josh Hutcherson méltán sokak kedvence, aki nemrégiben rendezőként is debütált, egy ennek alkalmából készült interjút olvashattok most vele!
- Soha nem voltam célorientált ember. Azt hiszem, sosem egyetlen dologra tettem fel az életem. - vallja be Josh Hutcherson. Publicistájának irodájában találkozunk vele nyugat-Hollywoodban, én pedig megkérdeztem, hogy ha az elmúlt fél évtizedet azzal töltötte, hogy Peeta Mellarkot alakította és promózta Az Éhezők Viadalából, gyakorlatilag ő maga volt Peeta, a 24 éves színész azzal töltötte-e az időt, míg leforgatta a franchise-t, hogy karrierjének következő lépcsőfokát tervezgette. Hutcherson sötét haja kócos, szögletes állát borosta fedi, közelebb hajol, amikor elkezdi részletezni:
- Szerintem a cél meghatározása azt jelenti, hogy az ember arra koncentrál, hogy eljusson oda, ahelyett, hogy a pillanatban élne.
Miközben Jennifer Lawrence és Liam Hemsworth eszközként használták a franchise-t, hogy még több kasszasiker filmszerephez jussanak, akciókaland-, romantikus vagy sci-fi filmekben, Hutcherson hátrébb lépett egyet.
- Itt nem arról volt szó, hogy bebizonyítsam másoknak, hogy valami máshoz is értek, sokkal inkább kihívás elé akartam állítani magam és valami mást akartam csinálni. - mondja. - Mert Az Éhezők Viadala nagyszabású volt és népszerű, én viszont tényleg inkább arra törekedtem, hogy olyan karaktereket és történeteket találjak, amelyek függetlenebbek voltak, mert a szívem erre vezetett. És ez nagyon nehéz volt! Az elmúlt néhány évben nagyon válogatós voltam és szerencsére, mivel Az Éhezők Viadala sikeres volt, egy kicsit hátrébb léphettem és várhattam, míg a számomra megfelelő dolog az utamba nem kerül.
Az egyik ilyen, Hutcherson saját rendezési debütálása, az Ape című rövid pszicho-thriller. Ez egy öt filmből álló sorozat egyik darabja, amelyeket "feltörekvő fiatal filmesek" készítenek The Big Script címmel a Turkeyfoot Productions-szal együttműködésben, amit Hutcherson vezet édesanyjával, a Condé Nast Entertainment-tel és a Indigenous Mediával.
- Izgatott vagyok. Persze ideges is. Egyelőre az izgatottság nyeri a csatát, de ez olyan, mint amikor Voldemort és Harry Potter a varázspálcájukkal ide-oda áramoltatják egymásnak az energiákat. - meséli Josh rövidfilmje bemutatójának délutánján. - Az a helyzet, hogy nagy érdeklődéssel követem, amikor az emberek b*tatnak. Nagyon félek, hogy ezt utólag teszik, tudod, mire gondolok? Én tudom, hogy fogalmazzam meg, ha valami nem tetszik, mert sokszor voltam már olyan helyzetben. De nagyon ideges tudok lenni, amikor azt hallom, "Nagyon király volt ám a világítás!"
Amikor 10 évesen színészkedni kezdett, már tudta, hogy egyszer majd rendezni szeretne, azt azonban nem, hogy milyen sok forgatási tapasztalattal rendelkezik majd, mire elérkezik saját filmjének ideje.
- Együtt dolgoztam Jon Favreau-val a Zathurán. Még csak 12 éves voltam, de ő őszintén hitt bennem és a szárnyai alá vett. - mondja Hutcherson arról az emberről, aki a legnagyobb hatással volt rá, miközben megemeli kalapját az első Éhezők Viadala film rendezője, Gary Ross előtt is. - Nagyon erős rendező volt, és határozottan vezette seregét, a film stábját.
Hutchersonnak nem csak a rendezni tanuláson kellett felülkerekednie, hanem saját, független filmek terjesztésével kapcsolatos előítéletein is. A saját bevallása szerint anti-digitális rendezőjelölt elárulta, hogy amikor első projektje, VOD-n jelent meg, azt gondolta, "Hűűű, vége a karrieremnek." Most az Ape az interneten terjed - Ti is megnézhetitek a The Scene oldalán - szerepelt a Késik a Szüretben, James Francoval való három közös munkája közül az elsőben, ami pontos ellentéte a nagy kasszasiker filmeknek: John Steinbeck regénye az aktivizmusról és az almaszedők 1930-as évekbeni sztrájkjáról szól. Ez is VOD-n nézhető meg.
- Egy független filmben az ember azt hajtogatja, "Haladjunk, haladjunk, haladjunk." Én szeretem ezt, mert az embernek észnél kell lennie. Frissen tart, ha pörögni kell. Míg a kasszasiker filmek forgatásának elég letargikus a tempója és kényelmes az előadásmódja. - magyarázza Hutcherson, miközben karkötői minden mozdulatánál csilingelnek. - Szerintem mindkét véglet fontos a filmvilágban, de én a független filmeket szeretem jobban, azok számomra élvezetesebbek, közelebb állnak hozzám a történeteik. Sokkal eredetibbnek és kevésbé sablonosnak érződnek. Amikor az ember több száz millió dollárt invesztál valamibe, muszáj, hogy kövesse a kib*** rendszert. Mert a sok pénz egyben kockázatot is jelent! Míg egy független film esetében van lehetőség arra, hogy az valóban művészi hatású legyen.
Hutcherson azonban még mindig álom munkának nevezi Az Éhezők Viadalát - egy olyan franchise-nak, "egyfajta végkiárusítás", mondja, mégis olyan, amire büszke, mert "konkrét hatása van napjainkra és korunkra, különösen, hogy az emberek felállnak a politikai rendszer ellen". Bár már lassan két év telt el az utolsó film megjelenése óta, a pék fia még mindig érzi a rajongók szeretetét.
- Időnként nehéz, amikor mondjuk az ember valami hétköznapi pillanatra vágyik. - mondja fejét a kezében pihentetve a kanapén ülve. - Elmentem a barátnőmmel [Claudia Traisac színésznő] ezekre a spanyolországi díjátadókra, még csak jelölt sem voltam meg semmi, de ahogy végigmentem az előcsarnokon, éreztem, hogy minden szem rám szegeződik - ez hihetetlenül szürreális és furcsa. Ugyanakkor úgy érzem, mint amit Frank Sinatra írt egy levelében, hogy is hívják azt a fickót a Wham-ből, aki nemrég halt meg? - George Michael-nek - azt mondta, "Soha ne panaszkodj a hírnév miatt!" Egy nagyon szép levelet írt arról, milyen szerencsés az ember, ha olyan helyzetben van, hogy zenét írhat, amit az emberek szeretnek, így hát semmi oka panaszra. És nekem is voltak pillanataim, amikor egy kicsit rossz passzban voltam és negatívan láttam a hírnevet és az ismertséget, de mostanra elértem oda, hogy őszintén értékelem. Mert felismertem, hogy bölcs dolog felülkerekedni rajta.
Forrás: Entertainment Tonight
- Soha nem voltam célorientált ember. Azt hiszem, sosem egyetlen dologra tettem fel az életem. - vallja be Josh Hutcherson. Publicistájának irodájában találkozunk vele nyugat-Hollywoodban, én pedig megkérdeztem, hogy ha az elmúlt fél évtizedet azzal töltötte, hogy Peeta Mellarkot alakította és promózta Az Éhezők Viadalából, gyakorlatilag ő maga volt Peeta, a 24 éves színész azzal töltötte-e az időt, míg leforgatta a franchise-t, hogy karrierjének következő lépcsőfokát tervezgette. Hutcherson sötét haja kócos, szögletes állát borosta fedi, közelebb hajol, amikor elkezdi részletezni:
- Szerintem a cél meghatározása azt jelenti, hogy az ember arra koncentrál, hogy eljusson oda, ahelyett, hogy a pillanatban élne.
Miközben Jennifer Lawrence és Liam Hemsworth eszközként használták a franchise-t, hogy még több kasszasiker filmszerephez jussanak, akciókaland-, romantikus vagy sci-fi filmekben, Hutcherson hátrébb lépett egyet.
- Itt nem arról volt szó, hogy bebizonyítsam másoknak, hogy valami máshoz is értek, sokkal inkább kihívás elé akartam állítani magam és valami mást akartam csinálni. - mondja. - Mert Az Éhezők Viadala nagyszabású volt és népszerű, én viszont tényleg inkább arra törekedtem, hogy olyan karaktereket és történeteket találjak, amelyek függetlenebbek voltak, mert a szívem erre vezetett. És ez nagyon nehéz volt! Az elmúlt néhány évben nagyon válogatós voltam és szerencsére, mivel Az Éhezők Viadala sikeres volt, egy kicsit hátrébb léphettem és várhattam, míg a számomra megfelelő dolog az utamba nem kerül.
 |
| Josh Hutcherson az Ape című filmben |
Az egyik ilyen, Hutcherson saját rendezési debütálása, az Ape című rövid pszicho-thriller. Ez egy öt filmből álló sorozat egyik darabja, amelyeket "feltörekvő fiatal filmesek" készítenek The Big Script címmel a Turkeyfoot Productions-szal együttműködésben, amit Hutcherson vezet édesanyjával, a Condé Nast Entertainment-tel és a Indigenous Mediával.
- Izgatott vagyok. Persze ideges is. Egyelőre az izgatottság nyeri a csatát, de ez olyan, mint amikor Voldemort és Harry Potter a varázspálcájukkal ide-oda áramoltatják egymásnak az energiákat. - meséli Josh rövidfilmje bemutatójának délutánján. - Az a helyzet, hogy nagy érdeklődéssel követem, amikor az emberek b*tatnak. Nagyon félek, hogy ezt utólag teszik, tudod, mire gondolok? Én tudom, hogy fogalmazzam meg, ha valami nem tetszik, mert sokszor voltam már olyan helyzetben. De nagyon ideges tudok lenni, amikor azt hallom, "Nagyon király volt ám a világítás!"
Amikor 10 évesen színészkedni kezdett, már tudta, hogy egyszer majd rendezni szeretne, azt azonban nem, hogy milyen sok forgatási tapasztalattal rendelkezik majd, mire elérkezik saját filmjének ideje.
- Együtt dolgoztam Jon Favreau-val a Zathurán. Még csak 12 éves voltam, de ő őszintén hitt bennem és a szárnyai alá vett. - mondja Hutcherson arról az emberről, aki a legnagyobb hatással volt rá, miközben megemeli kalapját az első Éhezők Viadala film rendezője, Gary Ross előtt is. - Nagyon erős rendező volt, és határozottan vezette seregét, a film stábját.
Hutchersonnak nem csak a rendezni tanuláson kellett felülkerekednie, hanem saját, független filmek terjesztésével kapcsolatos előítéletein is. A saját bevallása szerint anti-digitális rendezőjelölt elárulta, hogy amikor első projektje, VOD-n jelent meg, azt gondolta, "Hűűű, vége a karrieremnek." Most az Ape az interneten terjed - Ti is megnézhetitek a The Scene oldalán - szerepelt a Késik a Szüretben, James Francoval való három közös munkája közül az elsőben, ami pontos ellentéte a nagy kasszasiker filmeknek: John Steinbeck regénye az aktivizmusról és az almaszedők 1930-as évekbeni sztrájkjáról szól. Ez is VOD-n nézhető meg.
- Egy független filmben az ember azt hajtogatja, "Haladjunk, haladjunk, haladjunk." Én szeretem ezt, mert az embernek észnél kell lennie. Frissen tart, ha pörögni kell. Míg a kasszasiker filmek forgatásának elég letargikus a tempója és kényelmes az előadásmódja. - magyarázza Hutcherson, miközben karkötői minden mozdulatánál csilingelnek. - Szerintem mindkét véglet fontos a filmvilágban, de én a független filmeket szeretem jobban, azok számomra élvezetesebbek, közelebb állnak hozzám a történeteik. Sokkal eredetibbnek és kevésbé sablonosnak érződnek. Amikor az ember több száz millió dollárt invesztál valamibe, muszáj, hogy kövesse a kib*** rendszert. Mert a sok pénz egyben kockázatot is jelent! Míg egy független film esetében van lehetőség arra, hogy az valóban művészi hatású legyen.
 |
| Josh Hutcherson és Éhezők Viadala-beli színésztársai, Jennifer Lawrence és Liam Hemsworth kéz és láblenyomatvétele a Chinese Theater előtt 2015. őszén |
Hutcherson azonban még mindig álom munkának nevezi Az Éhezők Viadalát - egy olyan franchise-nak, "egyfajta végkiárusítás", mondja, mégis olyan, amire büszke, mert "konkrét hatása van napjainkra és korunkra, különösen, hogy az emberek felállnak a politikai rendszer ellen". Bár már lassan két év telt el az utolsó film megjelenése óta, a pék fia még mindig érzi a rajongók szeretetét.
- Időnként nehéz, amikor mondjuk az ember valami hétköznapi pillanatra vágyik. - mondja fejét a kezében pihentetve a kanapén ülve. - Elmentem a barátnőmmel [Claudia Traisac színésznő] ezekre a spanyolországi díjátadókra, még csak jelölt sem voltam meg semmi, de ahogy végigmentem az előcsarnokon, éreztem, hogy minden szem rám szegeződik - ez hihetetlenül szürreális és furcsa. Ugyanakkor úgy érzem, mint amit Frank Sinatra írt egy levelében, hogy is hívják azt a fickót a Wham-ből, aki nemrég halt meg? - George Michael-nek - azt mondta, "Soha ne panaszkodj a hírnév miatt!" Egy nagyon szép levelet írt arról, milyen szerencsés az ember, ha olyan helyzetben van, hogy zenét írhat, amit az emberek szeretnek, így hát semmi oka panaszra. És nekem is voltak pillanataim, amikor egy kicsit rossz passzban voltam és negatívan láttam a hírnevet és az ismertséget, de mostanra elértem oda, hogy őszintén értékelem. Mert felismertem, hogy bölcs dolog felülkerekedni rajta.
Forrás: Entertainment Tonight
Jó dolog, hogy másban is kipróbálja magát, mint a rendezés és a független filmek, csak ne ragadjon le végleg ezeknél, hiszen nagyszerű színész. Elismerem a munkásságát a kisfilmek felé is, és értem miről beszél ezek kapcsán, de én azért szívesen viszontlátnám (nagyszabásúbb) mozifilmekben is.
VálaszTörlés