"A lista, amelyet Dr. Aurélius-szal állítottunk össze, lyukat éget a zsebembe. A rohamokat kiváltó okok listája. Azon dolgoké, amelyeket igyekeznem kellene elkerülni." - Peeta hazatér a 12. körzetbe. A 12. körzet hamvai sorozat első kötete. - Peeta szemszögéből
- Kölyök, nekem is van egy listám. Csakhogy ezen a listán azok a dolgok vannak, amikről nem szeretnék hallani és ennek tetején - közvetlenül az alkohol fogyasztás egészségkárosító hatásai alatt - a szexuális életed részletei állnak.
Tudtam, hogy nem biztos, hogy jó ötlet Haymitch-csel beszélni.
- Nincs szexuális életem.
- Nos, de kétségkívül úgy hangzik, mintha épp szeretnéd beindítani. - Haymitch most épp nem részeg, de úgy hangzik, mintha szívesebben lenne az.
- Miért kellett egyáltalán felvetnem a témát?
- Na, ez - ásít egy nagyot - minden idők legjobb kérdése.
Haymitch ezúttal is a padlón fekszik, én pedig mellette ülök. Ezúttal azonban nem reggel hat óra van, hanem mindjárt dél. Még miután olyan sok mindenen keresztül mentünk, sem értem a szokásait. Neki nem igazán van olyanja, amit úgy hívhatnánk, hogy bioritmus.
- Tanácsra van szükségem - adom oda neki a napi kenyéradagját. Szándékosan intéztem úgy, hogy ő legyen az utolsó, akinek kiviszem a kenyeret, hogy beszélgethessünk, amíg Katniss vadászik. Haymitch elveszi a kenyeret a kezemből és párna gyanánt a feje alá teszi.
- Nem erre van a terapeutád?
- Nem. A terapeutám pszichológiai gondokra van. Most azonban mentori tanácsra szorulok.
Haymitch a kanapé felé fordul, el tőlem, megpróbálna visszaaludni, én azonban nem fogom hagyni. - Ráadásul Katnisszel közös a terapeutánk. Kíváncsi lennék, kinek a fejéből pattant ki ez az összeférhetetlenség.
- Nyilván elkerülte a figyelmedet, de a mentorotok is ugyanaz a személy. Ő pedig nem akar beszélni a dologról, eltekintve attól, hogy esetleg kiröhög. - Haymitch lélegzetvételnyi szünetet tart, majd úgy mellékesen hozzáteszi. - Ez persze jelen pillanatban legfeljebb találgatás egyébként. Neked elképzelésed sincs, mi fog történni valójában.
Haymitch akarata ellenére máris segít. Nem fogom kihagyni a lehetőséget pusztán azért, mert a szó legszorosabb értelmében nincs senki, akivel megbeszélhetném a dolgot.
- Nos, tudom, most mi történik, és...
Haymitch nevetni kezd, megfordul és úgy néz rám, mintha én lennék a legidiótább, akit valaha látott.
- Ez most lehet, meg fog lepni kölyök, de az, amit egyedül csinálsz a pékségben, elég távol áll attól, amikor ténylegesen szexelsz egy másik emberrel.
Na, ez azért kicsit erős volt. Legalább harminc lépéssel azelőtt jár, amiről én szeretnék beszélni vele.
- Nem a pékségben csinálom! Úgy értem, nem is csinálok semmit, de különösképp nem ott. Még fel sem építették, de még ha fel is épült volna... Szóval csak...
- Te most viccelsz velem, kölyök. - Haymitch a könyökére támaszkodik, miközben félbeszakít. - Úgy érted, fizikailag nem vagy képes rá?
Dühösen felsóhajtok.
- Ó, dehogy! De még mennyire, hogy képes vagyok. De akárhányszor csinálom, mindig rohamom lesz... - bukik ki belőlem félszegen. Szerintem ez életem legzavarbaejtőbb beszélgetése, amire csak emlékszem.
- ... mert Katnissre gondolsz. - fejezi be Haymitch. - Ez a te bajod. Valaki másra kell gondolnod.
Ez most viccel velem?
- Elég rég ismer ahhoz, hogy tudja, számomra nem létezik más.
- Nézd, nem mondom, hogy kezdj el fantáziálni... hmmm... az ördögbe is. Ki az, aki nem halt meg és nem őrült?
- Maga visszataszító.
- Igen, nos akkor mit akarsz csinálni? Egyébként még csak nem is kell konkrét személynek lennie. Nem vagy te ostoba. Vannak Katniss-en kívül is szexi dolgok a világban. Jut eszembe, Effie mondta, hogy Delly Cartwright-nak például barátnője van.
- Delly olyan, mintha a húgom lenne! - Most már biztos, hogy tényleg minden idők legkellemetlenebb beszélgetését élem át. - Hé, várjon. Tényleg telefonon beszél Effie-vel?
- Nos, Delly barátnője nem a húgod. A másikhoz pedig semmi közöd.
- Haymitch, ne már. Az egy igazi kapcsolat, nem pedig valamiféle maszturbációs segítség.
- Jól van, rendben. Leszbikusok kizárva. Kizárjuk az ismerősöket, a halottakat és az őrülteket. De nézd, az idő felében úgyis csak véletlenszerű képeket látsz, nem?
Haymitch-nek igaza van.
- Én csak azt mondom, kölyök, hogy meg kell tanulnod kezelni - lassan mondja ki a szót, hogy biztosan megértsem - a helyzetet előbb vagy utóbb, mert egyik nap is láttam, hogy Katniss utánad koslatott.
- Hazudik.
Haymitch felemeli a kezét.
- Esküszöm! Majdnem fejbe dobott egy késsel, amikor rájött, hogy rajtakaptam. Meg tudom mutatni a nyomát a házon, ha szeretnéd. Nem is vagyok teljesen biztos benne, hogy szándékosan vétette el a célt.
Hirtelen teljesen összezavarodom.
- Hé, várjon, mi van? Tényleg ezt tette? - Ez pontosan az ellentéte annak, amit megpróbálok itt elérni. - Mindegy. Az, hogy tudok róla, még nem oldja meg a problémát.
- Én csak azt mondom, kölyök, hogy mindketten hülyét csináltok magatokból, ha így folytatjátok. "Akkor csak barátok vagyunk?" Igen, így van.
Aztán, mintha a semmiből jönne, hirtelen bedühödök.
- Haymitch, én nem elsősorban szexet akarok! - Felveszem az egyik palackot a földről és a falhoz vágom, mire darabjaira hullik, a darabok pedig ránk.
- Én csak azt szeretném, ha nem kellene egyedül aludnia a rémálmaival! - mondom összeszorított fogakkal, miközben megpróbálok levegőhöz jutni és lassan megnyugodni.
Haymitch kinyitja a száját egy pillanatra, aztán visszahuppan a hátára és éktelen röhögőgörcsbe kezd.
- Óóóó, Peeta, az a lány az életben nem fog téged megérdemelni!
Tudtam, hogy nem biztos, hogy jó ötlet Haymitch-csel beszélni.
- Nincs szexuális életem.
- Nos, de kétségkívül úgy hangzik, mintha épp szeretnéd beindítani. - Haymitch most épp nem részeg, de úgy hangzik, mintha szívesebben lenne az.
- Miért kellett egyáltalán felvetnem a témát?
- Na, ez - ásít egy nagyot - minden idők legjobb kérdése.
Haymitch ezúttal is a padlón fekszik, én pedig mellette ülök. Ezúttal azonban nem reggel hat óra van, hanem mindjárt dél. Még miután olyan sok mindenen keresztül mentünk, sem értem a szokásait. Neki nem igazán van olyanja, amit úgy hívhatnánk, hogy bioritmus.
- Tanácsra van szükségem - adom oda neki a napi kenyéradagját. Szándékosan intéztem úgy, hogy ő legyen az utolsó, akinek kiviszem a kenyeret, hogy beszélgethessünk, amíg Katniss vadászik. Haymitch elveszi a kenyeret a kezemből és párna gyanánt a feje alá teszi.
- Nem erre van a terapeutád?
- Nem. A terapeutám pszichológiai gondokra van. Most azonban mentori tanácsra szorulok.
Haymitch a kanapé felé fordul, el tőlem, megpróbálna visszaaludni, én azonban nem fogom hagyni. - Ráadásul Katnisszel közös a terapeutánk. Kíváncsi lennék, kinek a fejéből pattant ki ez az összeférhetetlenség.
- Nyilván elkerülte a figyelmedet, de a mentorotok is ugyanaz a személy. Ő pedig nem akar beszélni a dologról, eltekintve attól, hogy esetleg kiröhög. - Haymitch lélegzetvételnyi szünetet tart, majd úgy mellékesen hozzáteszi. - Ez persze jelen pillanatban legfeljebb találgatás egyébként. Neked elképzelésed sincs, mi fog történni valójában.
Haymitch akarata ellenére máris segít. Nem fogom kihagyni a lehetőséget pusztán azért, mert a szó legszorosabb értelmében nincs senki, akivel megbeszélhetném a dolgot.
- Nos, tudom, most mi történik, és...
Haymitch nevetni kezd, megfordul és úgy néz rám, mintha én lennék a legidiótább, akit valaha látott.
- Ez most lehet, meg fog lepni kölyök, de az, amit egyedül csinálsz a pékségben, elég távol áll attól, amikor ténylegesen szexelsz egy másik emberrel.
Na, ez azért kicsit erős volt. Legalább harminc lépéssel azelőtt jár, amiről én szeretnék beszélni vele.
- Nem a pékségben csinálom! Úgy értem, nem is csinálok semmit, de különösképp nem ott. Még fel sem építették, de még ha fel is épült volna... Szóval csak...
- Te most viccelsz velem, kölyök. - Haymitch a könyökére támaszkodik, miközben félbeszakít. - Úgy érted, fizikailag nem vagy képes rá?
Dühösen felsóhajtok.
- Ó, dehogy! De még mennyire, hogy képes vagyok. De akárhányszor csinálom, mindig rohamom lesz... - bukik ki belőlem félszegen. Szerintem ez életem legzavarbaejtőbb beszélgetése, amire csak emlékszem.
- ... mert Katnissre gondolsz. - fejezi be Haymitch. - Ez a te bajod. Valaki másra kell gondolnod.
Ez most viccel velem?
- Elég rég ismer ahhoz, hogy tudja, számomra nem létezik más.
- Nézd, nem mondom, hogy kezdj el fantáziálni... hmmm... az ördögbe is. Ki az, aki nem halt meg és nem őrült?
- Maga visszataszító.
- Igen, nos akkor mit akarsz csinálni? Egyébként még csak nem is kell konkrét személynek lennie. Nem vagy te ostoba. Vannak Katniss-en kívül is szexi dolgok a világban. Jut eszembe, Effie mondta, hogy Delly Cartwright-nak például barátnője van.
- Delly olyan, mintha a húgom lenne! - Most már biztos, hogy tényleg minden idők legkellemetlenebb beszélgetését élem át. - Hé, várjon. Tényleg telefonon beszél Effie-vel?
- Nos, Delly barátnője nem a húgod. A másikhoz pedig semmi közöd.
- Haymitch, ne már. Az egy igazi kapcsolat, nem pedig valamiféle maszturbációs segítség.
- Jól van, rendben. Leszbikusok kizárva. Kizárjuk az ismerősöket, a halottakat és az őrülteket. De nézd, az idő felében úgyis csak véletlenszerű képeket látsz, nem?
Haymitch-nek igaza van.
- Én csak azt mondom, kölyök, hogy meg kell tanulnod kezelni - lassan mondja ki a szót, hogy biztosan megértsem - a helyzetet előbb vagy utóbb, mert egyik nap is láttam, hogy Katniss utánad koslatott.
- Hazudik.
Haymitch felemeli a kezét.
- Esküszöm! Majdnem fejbe dobott egy késsel, amikor rájött, hogy rajtakaptam. Meg tudom mutatni a nyomát a házon, ha szeretnéd. Nem is vagyok teljesen biztos benne, hogy szándékosan vétette el a célt.
Hirtelen teljesen összezavarodom.
- Hé, várjon, mi van? Tényleg ezt tette? - Ez pontosan az ellentéte annak, amit megpróbálok itt elérni. - Mindegy. Az, hogy tudok róla, még nem oldja meg a problémát.
- Én csak azt mondom, kölyök, hogy mindketten hülyét csináltok magatokból, ha így folytatjátok. "Akkor csak barátok vagyunk?" Igen, így van.
Aztán, mintha a semmiből jönne, hirtelen bedühödök.
- Haymitch, én nem elsősorban szexet akarok! - Felveszem az egyik palackot a földről és a falhoz vágom, mire darabjaira hullik, a darabok pedig ránk.
- Én csak azt szeretném, ha nem kellene egyedül aludnia a rémálmaival! - mondom összeszorított fogakkal, miközben megpróbálok levegőhöz jutni és lassan megnyugodni.
Haymitch kinyitja a száját egy pillanatra, aztán visszahuppan a hátára és éktelen röhögőgörcsbe kezd.
- Óóóó, Peeta, az a lány az életben nem fog téged megérdemelni!
***
Dühösen és megalázottan trappolok vissza a házamba. Ez reménytelen, egyszerűen reménytelen. Az életem olyan, mint valamiféle tragikomédia. Mostanra pedig már tudom, hogy mindössze egyetlen emberrel beszélhetek csak erről. Katniss minden bizonnyal még legalább egy órán keresztül nem ér haza, úgyhogy felveszem a telefont és felhívom azt az egyetlen illetőt, aki esetleg segíthet egy kicsikét.
- Hawthorne védelmi miniszter irodája, miben segíthetek? - kérdezi a pörgős hang a vonal túloldalán. Megköszörülöm a torkomat, mielőtt válaszolnék.
- Beszélhetnék kérem Johanna Masonnel?
- Természetesen, uram. Egy pillanat. - Hallatszik, amint kattan a vonal, én pedig nyelek párat, mielőtt valaki újból felvenné.
- Mi az? - hallom Johanna bosszús hangját.
- Szia Johanna.
Johanna mogorvából pillanatok alatt izgatottá válik.
- Peeta! Milyen az élet a szénbányák és a pszichés betegségek földjén?
Ezt persze baráti ugratásnak szánja, azonban nincs a tarsolyomban semmilyen frappáns válaszom.
- Ööö, hát... Nem túl jó a helyzet, az az igazság.
Johanna hangja ismét vált, ezúttal viccesből komolyba.
- Tartsd egy percig, kérlek. Mindjárt jövök! - Majd hallom, amint melléteszi a telefont, és a hátérben azt kiabálja: "Szépfiú! Nem tudok részt venni a mai munkaebéden!" Kis szünet után ismét kiabálni kezd: "Gale, engem az se érdekel, ha Paylor havi eligazításáról van szó. Valami közbejött. Hivatalosan még csak itt sem vagyok." Ismét szünet. "Biztos vagyok benne, hogy remekül kimentesz majd!" Aztán hallom, hogy az ajtó becsukódik, majd annak a zaját, hogy valaki ismét felveszi a telefont.
- Oké, mi a gond?
Így aztán elmondom neki, mert Johanna Mason az egyetlen, aki tudja, milyen ha az embert megkínozzák, aki tudja, mit tettek velem és aki hogy-hogynem még mindig életben van. Mire a dolog végére érek, hangomból öngyűlölet és megaláztatás hallatszik.
- Jól kicsesztek velünk, nem? - kérdezi csöndesen.
Lassan kifújom a levegőt.
- Igen.
- Nézd, azok után, amit tettek... nagyon, nagyon nehéz volt. Néha lehetetlen. Úgy értem, amit elvettek tőlünk... - Hangja egyszerre rideg és nyűgös. Azt kívánom, bárcsak mégis inkább valaki mást hívtam volna fel. Nem kellene újra átélnie ezeket a dolgokat, ha nincs rá oka. Johanna köhögni kezd, én pedig tudom, a könnyeivel viaskodik. Amikor ismét meg tud szólalni, erősebbnek hangzik.
- Ha nem lépsz előre, ők nyernek. Az összes gazember. Nem elég, hogy megölték őket, hidd el nekem. Tovább kell élned. Vissza kell venned, amit elvettek tőled.
- Johanna, de hogy csináljam ezt? Gondolok itt arra, hogy itt van ez is... Katniszel...
Johanna pontosan tudja, mire is utalok.
- Ezen a téren nem rendelkezem még komoly tapasztalattal. De... azt hiszem, lassan lehetségesnek tűnik, hogy együtt legyek valakivel, aki nem kíváncsiskodik és nem akar megjavítani... csak ott volt és türelmes volt a maga különös módján. Kirángatott a depressziómból. Amikor csak tehettem, nagyon-nagyon őszintének kellett lennem. És nem mintha sokkal jobban lennék. Soha nem leszek teljesen jól. Te sem. Ez a történtekkel jár. De most már legalább eljutottam odáig, hogy megengedek magamnak egy kevés intimitást, mielőtt le akarnám vágni a kezeit. Szóval nem biztos, hogy tudom a helyes választ. Ha tudnám, talán... nos, még nekem is sokat kell dolgoznom az ügyön, pedig nekem még csak nem is próbálták meg átmosni az agyamat, ahogy a tiédet. De nem tudom, hogy ami veled történik, az valaha véget ér-e majd. De én tényleg azt hiszem, hogy egy adott ponton beszélned kell Katnisszel. Ha ő az, aki az igazi számodra, akkor melletted marad. Ha meg nem, hát... Bárcsak megígérhetném neked Peeta, hogy minden rendben lesz, de nem. De ha még így is történik, akkor is ott leszek melletted én, Delly és Haymitch, Effie és Beetee. Nem vagy egyedül.
- Meg kell mondanom neki, de tényleg. Csak egyszerűen nem tudom hogyan. Már most is olyan sok mindenért magát okolja.
- Ha van valami, amit még megtanultam ennek kapcsán, hogy ezt nem szabad elkapkodni. Ezek a dolgok nem vele történtek, hanem veled. Nem kényszerítheted Katnisst, hogy olyan vallomást tegyen neked, amire nem áll készen, igaz? Nem kényszerítheted, hogy Primről, az apukájáról vagy Finnickről beszéljen vagy... - Aztán Johanna sírni kezd, én pedig nem tehetek mást, mint hogy bocsánatot kérek, amiért megkértem, hogy beszéljen velem erről.
- Ne kérj bocsánatot! - mondja dühösen könnyein át. - Ki az ördöghöz fordulhatnál máshoz? Csak... engem ő keresztül segített rajta. És ha ő túltette magát egy hasonló jellegű kínzáson, amihez ráadásul jópofát is kellett vágnia, akkor bármelyikünk meg tudja csinálni. Olyan sokkal tartozunk neki.
Erre aztán nem tudok mit válaszolni, így hosszú időn keresztül nem is mondok semmit.
- Ráadásul, ha nem mondod meg Katnissnek, mi a helyzet, egy idő múlva ő úgyis rájön. És ha így lesz, szétrúgja a segged.
Felnevetek.
- Igazad van. Köszönöm, Johanna.
- Nanáhogy igazam van. De örömmel, pékfiú. - És amennyire Johannát ismerem, ezzel le is zárta a komoly beszélgetést.
- Mikor jössz el meglátogatni minket?
- Nos, amíg nem oldod meg ezt az ügyet, addig nyilván nem. Egy szexuálisan frusztrált Katnissre nem vágyom igazán.
- Nem hiszem, hogy ő...
- Higgy nekem. Az, csak még ő sem tudja.
- Hawthorne védelmi miniszter irodája, miben segíthetek? - kérdezi a pörgős hang a vonal túloldalán. Megköszörülöm a torkomat, mielőtt válaszolnék.
- Beszélhetnék kérem Johanna Masonnel?
- Természetesen, uram. Egy pillanat. - Hallatszik, amint kattan a vonal, én pedig nyelek párat, mielőtt valaki újból felvenné.
- Mi az? - hallom Johanna bosszús hangját.
- Szia Johanna.
Johanna mogorvából pillanatok alatt izgatottá válik.
- Peeta! Milyen az élet a szénbányák és a pszichés betegségek földjén?
Ezt persze baráti ugratásnak szánja, azonban nincs a tarsolyomban semmilyen frappáns válaszom.
- Ööö, hát... Nem túl jó a helyzet, az az igazság.
Johanna hangja ismét vált, ezúttal viccesből komolyba.
- Tartsd egy percig, kérlek. Mindjárt jövök! - Majd hallom, amint melléteszi a telefont, és a hátérben azt kiabálja: "Szépfiú! Nem tudok részt venni a mai munkaebéden!" Kis szünet után ismét kiabálni kezd: "Gale, engem az se érdekel, ha Paylor havi eligazításáról van szó. Valami közbejött. Hivatalosan még csak itt sem vagyok." Ismét szünet. "Biztos vagyok benne, hogy remekül kimentesz majd!" Aztán hallom, hogy az ajtó becsukódik, majd annak a zaját, hogy valaki ismét felveszi a telefont.
- Oké, mi a gond?
Így aztán elmondom neki, mert Johanna Mason az egyetlen, aki tudja, milyen ha az embert megkínozzák, aki tudja, mit tettek velem és aki hogy-hogynem még mindig életben van. Mire a dolog végére érek, hangomból öngyűlölet és megaláztatás hallatszik.
- Jól kicsesztek velünk, nem? - kérdezi csöndesen.
Lassan kifújom a levegőt.
- Igen.
- Nézd, azok után, amit tettek... nagyon, nagyon nehéz volt. Néha lehetetlen. Úgy értem, amit elvettek tőlünk... - Hangja egyszerre rideg és nyűgös. Azt kívánom, bárcsak mégis inkább valaki mást hívtam volna fel. Nem kellene újra átélnie ezeket a dolgokat, ha nincs rá oka. Johanna köhögni kezd, én pedig tudom, a könnyeivel viaskodik. Amikor ismét meg tud szólalni, erősebbnek hangzik.
- Ha nem lépsz előre, ők nyernek. Az összes gazember. Nem elég, hogy megölték őket, hidd el nekem. Tovább kell élned. Vissza kell venned, amit elvettek tőled.
- Johanna, de hogy csináljam ezt? Gondolok itt arra, hogy itt van ez is... Katniszel...
Johanna pontosan tudja, mire is utalok.
- Ezen a téren nem rendelkezem még komoly tapasztalattal. De... azt hiszem, lassan lehetségesnek tűnik, hogy együtt legyek valakivel, aki nem kíváncsiskodik és nem akar megjavítani... csak ott volt és türelmes volt a maga különös módján. Kirángatott a depressziómból. Amikor csak tehettem, nagyon-nagyon őszintének kellett lennem. És nem mintha sokkal jobban lennék. Soha nem leszek teljesen jól. Te sem. Ez a történtekkel jár. De most már legalább eljutottam odáig, hogy megengedek magamnak egy kevés intimitást, mielőtt le akarnám vágni a kezeit. Szóval nem biztos, hogy tudom a helyes választ. Ha tudnám, talán... nos, még nekem is sokat kell dolgoznom az ügyön, pedig nekem még csak nem is próbálták meg átmosni az agyamat, ahogy a tiédet. De nem tudom, hogy ami veled történik, az valaha véget ér-e majd. De én tényleg azt hiszem, hogy egy adott ponton beszélned kell Katnisszel. Ha ő az, aki az igazi számodra, akkor melletted marad. Ha meg nem, hát... Bárcsak megígérhetném neked Peeta, hogy minden rendben lesz, de nem. De ha még így is történik, akkor is ott leszek melletted én, Delly és Haymitch, Effie és Beetee. Nem vagy egyedül.
- Meg kell mondanom neki, de tényleg. Csak egyszerűen nem tudom hogyan. Már most is olyan sok mindenért magát okolja.
- Ha van valami, amit még megtanultam ennek kapcsán, hogy ezt nem szabad elkapkodni. Ezek a dolgok nem vele történtek, hanem veled. Nem kényszerítheted Katnisst, hogy olyan vallomást tegyen neked, amire nem áll készen, igaz? Nem kényszerítheted, hogy Primről, az apukájáról vagy Finnickről beszéljen vagy... - Aztán Johanna sírni kezd, én pedig nem tehetek mást, mint hogy bocsánatot kérek, amiért megkértem, hogy beszéljen velem erről.
- Ne kérj bocsánatot! - mondja dühösen könnyein át. - Ki az ördöghöz fordulhatnál máshoz? Csak... engem ő keresztül segített rajta. És ha ő túltette magát egy hasonló jellegű kínzáson, amihez ráadásul jópofát is kellett vágnia, akkor bármelyikünk meg tudja csinálni. Olyan sokkal tartozunk neki.
Erre aztán nem tudok mit válaszolni, így hosszú időn keresztül nem is mondok semmit.
- Ráadásul, ha nem mondod meg Katnissnek, mi a helyzet, egy idő múlva ő úgyis rájön. És ha így lesz, szétrúgja a segged.
Felnevetek.
- Igazad van. Köszönöm, Johanna.
- Nanáhogy igazam van. De örömmel, pékfiú. - És amennyire Johannát ismerem, ezzel le is zárta a komoly beszélgetést.
- Mikor jössz el meglátogatni minket?
- Nos, amíg nem oldod meg ezt az ügyet, addig nyilván nem. Egy szexuálisan frusztrált Katnissre nem vágyom igazán.
- Nem hiszem, hogy ő...
- Higgy nekem. Az, csak még ő sem tudja.
***
A nap további részét az építkezésen töltöm. A pékség külső váza már teljesen kész, a munkások most kezdik összeállítani a belső falak kereteit. Holnap érkezik egy fickó emiatt a 9. körzetből, én pedig izgatottabb vagyok, mint már régóta akármi miatt. A várakozás eltereli figyelmemet a korábbi beszélgetésekről és a mögöttük lévő lendületről, de ez csak rövid ideig tart. Egész nap morcos, zavart és ideges vagyok.
Amikor vacsora körül hazaérek, Katnisst sehol nem találom. Kopogok, de senki nem nyit ajtót. Viaskodom magammal, hogy beljebb menjek-e szétnézni vagy sem, amikor Haymitch botorkál ki a házából. Keresztül vág egy üveget az udvaron, amely valahol a fűben törik össze.
- Nem fog kijönni - mondja kezével az ajtófélfának támaszkodva.
Azonnal aggódni kezdek.
- Történt valami? Katniss jól van?
- Sok minden történt, kölyök. A legtöbbjénél jelen is voltál. Csak néha rosszabb napja van. Megteheti, nem?
- De hát nem evett...
- Reggelizett?
Bólintok.
- Akkor hagyd. Majd kijön, ha úgy érzi, készen áll rá. Ott van fenn, azzal a borzalmas macskával.
- Maga kér vacsorát?
- Áááá... Naná. Mi az ördögért is ne?
Amikor vacsora körül hazaérek, Katnisst sehol nem találom. Kopogok, de senki nem nyit ajtót. Viaskodom magammal, hogy beljebb menjek-e szétnézni vagy sem, amikor Haymitch botorkál ki a házából. Keresztül vág egy üveget az udvaron, amely valahol a fűben törik össze.
- Nem fog kijönni - mondja kezével az ajtófélfának támaszkodva.
Azonnal aggódni kezdek.
- Történt valami? Katniss jól van?
- Sok minden történt, kölyök. A legtöbbjénél jelen is voltál. Csak néha rosszabb napja van. Megteheti, nem?
- De hát nem evett...
- Reggelizett?
Bólintok.
- Akkor hagyd. Majd kijön, ha úgy érzi, készen áll rá. Ott van fenn, azzal a borzalmas macskával.
- Maga kér vacsorát?
- Áááá... Naná. Mi az ördögért is ne?
Vacsorát készítek Haymitcnek, míg ő az én konyhaasztalomnál józanodik, Aztán míg eszünk, nézzük a TV-ben a híradót. Beetee-t valami olyasmiről interjúvolják meg, ami láthatóan túl bonyolult ahhoz, hogy a nagyközönség megértse. Beetee jól néz ki, noha soha nem nyerte vissza az erejét annyira, hogy elhagyhassa a kerekesszéket. Vacsora után Haymitch mindent megtesz, hogy újra elveszítse józanságát, míg végül vissza kell cipelnem a házába az egyre sűrűsödő sötétségben. Haymitch könnyebb, mint mikor legutóbb ugyanerre kényszerültem. Vagy én vagyok erősebb. Nem tudom biztosan.
Nem tudom, mit is tegyek, úgyhogy átöltözöm lefekvéshez, de nem tudok aludni, ezért a műtermembe megyek és festeni kezdek úgy, ahogy vagyok, mezítláb, bő alvós nadrágban. Úgy döntök, megpróbálom megidézni a tónál töltött nap emlékét, abban a reményben, hogy az majd megnyugtat. Nagyjából a felét festem le a vízben tükröződő fák lombjainak, amikor meghallom, hogy Katniss sikoltozni kezd, de sokkal borzalmasabban, mint ahogy valaha emlékeztem.
Mielőtt belegondolnék, mit is teszek, átrohanok a házába - továbbra is pizsama nadrágban, mezítláb, félmeztelen felsőtesttel. Kinyitom szobája ajtaját. Katniss tehetetlenül vergődik takarójába gabalyodva, mintha nem tudna felébredni, bárhogy is próbálkozik. Letérdelek mellé és óvatosan rázni kezdem.
- Katniss... Katniss, ez csak álom. Ébredj fel Katniss, minden rendben van.
Amikor végre felébred, tekintetéből csak úgy süt a borzalom, hogy gondolkodás nélkül karjaimba zárom. Katniss remeg, forró könnyeit a bőrömön érzem.
- Cssssssss. Nincs semmi baj. Cssssss.
- Folyton ezt álmodom. Ennek sosem lesz már vége, ezek a rémálmok sosem múlnak már el. Ez a szoba egy börtön, tele halottakkal. - zokogja a mellkasomba.
Felállok és Katnisst is magammal húzom.
- Gyere, menjünk innen. Sétáljunk egyet.
Katniss annyira megrendült, hogy kérdés nélkül jön velem, miközben átkarolom a vállát.
Lassú köröket teszünk a szomszédos kertekben, céltalanul vándorlunk, miközben megnyugtató szavakat suttogok, hogy megpróbáljam Katnisst kicsit megnyugtatni.
Olyan meleg az éjszaka, hogy észre sem veszem hiányos öltözetem, de érzem, hogy Katniss remeg ujjatlan pólójában, ezért közelebb húzom magamhoz. Túlságosan elvonja a figyelmemet, hogy aggodalmon kívül bármit is érezzek.
- Akarsz beszélni róla? - kérdezem kis idő után.
Katniss halkan, keserűen felnevet.
- Olyan sok embert láttam meghalni. Néhányukat megölték, én pedig minden éjjel róluk álmodom. És nem számít, mit csinálnak álmaimban. Ez mindig borzalmas.
Nem tudom, mit is tegyek, úgyhogy átöltözöm lefekvéshez, de nem tudok aludni, ezért a műtermembe megyek és festeni kezdek úgy, ahogy vagyok, mezítláb, bő alvós nadrágban. Úgy döntök, megpróbálom megidézni a tónál töltött nap emlékét, abban a reményben, hogy az majd megnyugtat. Nagyjából a felét festem le a vízben tükröződő fák lombjainak, amikor meghallom, hogy Katniss sikoltozni kezd, de sokkal borzalmasabban, mint ahogy valaha emlékeztem.
Mielőtt belegondolnék, mit is teszek, átrohanok a házába - továbbra is pizsama nadrágban, mezítláb, félmeztelen felsőtesttel. Kinyitom szobája ajtaját. Katniss tehetetlenül vergődik takarójába gabalyodva, mintha nem tudna felébredni, bárhogy is próbálkozik. Letérdelek mellé és óvatosan rázni kezdem.
- Katniss... Katniss, ez csak álom. Ébredj fel Katniss, minden rendben van.
Amikor végre felébred, tekintetéből csak úgy süt a borzalom, hogy gondolkodás nélkül karjaimba zárom. Katniss remeg, forró könnyeit a bőrömön érzem.
- Cssssssss. Nincs semmi baj. Cssssss.
- Folyton ezt álmodom. Ennek sosem lesz már vége, ezek a rémálmok sosem múlnak már el. Ez a szoba egy börtön, tele halottakkal. - zokogja a mellkasomba.
Felállok és Katnisst is magammal húzom.
- Gyere, menjünk innen. Sétáljunk egyet.
Katniss annyira megrendült, hogy kérdés nélkül jön velem, miközben átkarolom a vállát.
Lassú köröket teszünk a szomszédos kertekben, céltalanul vándorlunk, miközben megnyugtató szavakat suttogok, hogy megpróbáljam Katnisst kicsit megnyugtatni.
Olyan meleg az éjszaka, hogy észre sem veszem hiányos öltözetem, de érzem, hogy Katniss remeg ujjatlan pólójában, ezért közelebb húzom magamhoz. Túlságosan elvonja a figyelmemet, hogy aggodalmon kívül bármit is érezzek.
- Akarsz beszélni róla? - kérdezem kis idő után.
Katniss halkan, keserűen felnevet.
- Olyan sok embert láttam meghalni. Néhányukat megölték, én pedig minden éjjel róluk álmodom. És nem számít, mit csinálnak álmaimban. Ez mindig borzalmas.
Annyira közel vagyunk már egymáshoz, mégis megpróbálom Katnisst még jobban magamhoz szorítani.
- Nem jöttél le vacsorázni és nem tudtam, nem történt-e ma veled valami rossz dolog. De persze nem kell beszélned róla, ha nem akarsz.
- Nem történt semmi, de tényleg. Csak éreztem azt a mindent elárasztó fájdalmat és azt gondoltam, ha alszom, talán elmúlik. Nem is tudom, miért hittem ezt. Soha nem alszom sokáig, pedig legszívesebben mindig csak aludnék.
Épp válaszolni készülök, amikor valami éles fájdalom nyilall a talpamba és kúszik fel végig a lábamon. Aztán megérzem. Érzem, hogy a világ lelassul, és hogy szorításom Katniss körül acélkeménnyé válik. Abban a néhány értékes másodpercben, mielőtt rámtörne a roham, úgy küzdök, ahogyan korábban sosem, mert ha tényleg bekövetkezik, attól tartok, Katniss nem ússza meg sértetlenül, olyan közel állok hozzá.
- Peeta? - kérdezi, amikor megérzi a változást a szorításomban. Lenéz a lábamra és látja, amint vércsíkok szivárognak a lábujjaim közül.
- Menekülj - bukik ki belőlem.
Katniss mégsem rohan el. Aztán rájövök, ezúttal borzalmasabb lesz, mint a szokásos rohamaim, mert most küzdök ellene, ami azt jelenti, tudatomnál leszek, amikor lecsap rám. Épp a határon vagyok, amikor az elmém épp szétszakadni készül, szinte abban a pillanatban, amikor semminek nincs értelme.
Katniss megfordult szorításomban és apró kezeivel óvatosan megfogja az arcomat.
- Nem valódi, Peeta. - mondja lágyan.
Ujjai az arcomat simogatják. Testem rángatózni kezd, elmém megpróbál átjutni a szakadékon, ám Katniss lágy mozdulatai valahogyan visszatartanak.
Katniss még inkább felém fordul, immáron közvetlenül előttem áll. Karjaimmal még mindig szorosan fogom a vállát, valami olyan helyzetben, egyfajta torz ölelésben. De Katniss kezei még mindig az arcomon, és még mindig beszél hozzám, hosszan búgja megnyugtató szavait.
- Peeta, Katniss vagyok. Amit érzel, nem valódi. Kinn vagyunk az udvarodon. Csak ráléptél egy törött üvegre. Amit érzel, nem igazi. Minden rendben. Nézd, milyen szépen ragyognak a csillagok. Olyan szép este van. Csak átjöttél, felébresztettél és segítettél, hogy jobban érezzem magam. Emlékszel? Te most mást látsz, de az nem igazi. Kérlek ne hagyj magamra. Kérlek.
Térdre esem, még mindig remegek, de már kevésbé. Még mindig magamnál vagyok. Még mindig nem történt meg. Ilyen volt már korábban, emlékszem, amikor Katniss megcsókolt a Kapitóliumban.
Katniss letérdel mellém, keze még mindig az arcomon, de most már csak azt mondogatja:
- Nem igaz, nem igaz, nem igaz.
Testem lassan abbahagyja a rángatózást. Izzadt vagyok és kicsit beharaptam az ajkam. Kezem remeg az erőfeszítéstől, alig bírom tartani magam.
- Menjünk, mosakodj meg és megnézzük a talpadat. - mondja Katniss, majd erejével, amivel mindig meglep, hónom alá bújik és felemel.
Végül a szobámban kötünk ki, ahol az ágyamra ültet és kitisztítja a sebemet. Aztán össze is ölti, amely újabb fájdalom- és remegéshullámot eredményez.
- Nézz rám, Peeta! Nézz a szemembe.
Így teszek, ő pedig tekintetével fogva tartja az enyémet, miközben összeölti a sebet, csak annyi időre néz le, hogy lássa, jól teszi a dolgát. Amikor végzünk, elteszi a cérnát és lemos minden vérfoltot, gondosan, nehogy nyoma maradjon.
- Nagyon, nagyon bátor voltál - mondja kedvesen. Úgy hangzik, mint amikor egy kisgyereknek mondják, aki injekciót kapott, mégsem érzem magam zavarban. - Nem hiszem el, hogy le tudtad győzni! Nagyon csúnya vágás volt. Biztosan nagyon fájt és nem volt előjele, nem tudtál felkészülni rá.
Katniss egy nedves rongyot hoz a fürdőszobából, amivel letörli az arcomról a verejtéket. Aztán meglepetésemre megtörölgeti a vállamat, a karomat, de még a mellkasomat és a hátamat is. Túl gyönge vagyok hozzá, hogy megmondjam, nem kellett volna. Most nincsenek kamerák, amelyek előtt szerepelnie kellene, és csak egy kis izzadtságról van szó. Csak barátok vagyunk. De túl gyenge vagyok mindenhez.
Aztán Katniss felrázza a párnáimat, gyengéden ráfektet engem, gondolom, indulni készül. De még feláll, lekapcsolja a villanyt. Aztán érzem, hogy az ágy besüpped, a takarót felhajtja, amint bebújik mellém. Azzal a kevés erőmmel, ami maradt, olyan erősen magamhoz ölelem, ahogy csak bírom.
- Nincs több rémálom, hallod?
Aztán elalszom.
- Nem jöttél le vacsorázni és nem tudtam, nem történt-e ma veled valami rossz dolog. De persze nem kell beszélned róla, ha nem akarsz.
- Nem történt semmi, de tényleg. Csak éreztem azt a mindent elárasztó fájdalmat és azt gondoltam, ha alszom, talán elmúlik. Nem is tudom, miért hittem ezt. Soha nem alszom sokáig, pedig legszívesebben mindig csak aludnék.
Épp válaszolni készülök, amikor valami éles fájdalom nyilall a talpamba és kúszik fel végig a lábamon. Aztán megérzem. Érzem, hogy a világ lelassul, és hogy szorításom Katniss körül acélkeménnyé válik. Abban a néhány értékes másodpercben, mielőtt rámtörne a roham, úgy küzdök, ahogyan korábban sosem, mert ha tényleg bekövetkezik, attól tartok, Katniss nem ússza meg sértetlenül, olyan közel állok hozzá.
- Peeta? - kérdezi, amikor megérzi a változást a szorításomban. Lenéz a lábamra és látja, amint vércsíkok szivárognak a lábujjaim közül.
- Menekülj - bukik ki belőlem.
Katniss mégsem rohan el. Aztán rájövök, ezúttal borzalmasabb lesz, mint a szokásos rohamaim, mert most küzdök ellene, ami azt jelenti, tudatomnál leszek, amikor lecsap rám. Épp a határon vagyok, amikor az elmém épp szétszakadni készül, szinte abban a pillanatban, amikor semminek nincs értelme.
Katniss megfordult szorításomban és apró kezeivel óvatosan megfogja az arcomat.
- Nem valódi, Peeta. - mondja lágyan.
Ujjai az arcomat simogatják. Testem rángatózni kezd, elmém megpróbál átjutni a szakadékon, ám Katniss lágy mozdulatai valahogyan visszatartanak.
Katniss még inkább felém fordul, immáron közvetlenül előttem áll. Karjaimmal még mindig szorosan fogom a vállát, valami olyan helyzetben, egyfajta torz ölelésben. De Katniss kezei még mindig az arcomon, és még mindig beszél hozzám, hosszan búgja megnyugtató szavait.
- Peeta, Katniss vagyok. Amit érzel, nem valódi. Kinn vagyunk az udvarodon. Csak ráléptél egy törött üvegre. Amit érzel, nem igazi. Minden rendben. Nézd, milyen szépen ragyognak a csillagok. Olyan szép este van. Csak átjöttél, felébresztettél és segítettél, hogy jobban érezzem magam. Emlékszel? Te most mást látsz, de az nem igazi. Kérlek ne hagyj magamra. Kérlek.
Térdre esem, még mindig remegek, de már kevésbé. Még mindig magamnál vagyok. Még mindig nem történt meg. Ilyen volt már korábban, emlékszem, amikor Katniss megcsókolt a Kapitóliumban.
Katniss letérdel mellém, keze még mindig az arcomon, de most már csak azt mondogatja:
- Nem igaz, nem igaz, nem igaz.
Testem lassan abbahagyja a rángatózást. Izzadt vagyok és kicsit beharaptam az ajkam. Kezem remeg az erőfeszítéstől, alig bírom tartani magam.
- Menjünk, mosakodj meg és megnézzük a talpadat. - mondja Katniss, majd erejével, amivel mindig meglep, hónom alá bújik és felemel.
Végül a szobámban kötünk ki, ahol az ágyamra ültet és kitisztítja a sebemet. Aztán össze is ölti, amely újabb fájdalom- és remegéshullámot eredményez.
- Nézz rám, Peeta! Nézz a szemembe.
Így teszek, ő pedig tekintetével fogva tartja az enyémet, miközben összeölti a sebet, csak annyi időre néz le, hogy lássa, jól teszi a dolgát. Amikor végzünk, elteszi a cérnát és lemos minden vérfoltot, gondosan, nehogy nyoma maradjon.
- Nagyon, nagyon bátor voltál - mondja kedvesen. Úgy hangzik, mint amikor egy kisgyereknek mondják, aki injekciót kapott, mégsem érzem magam zavarban. - Nem hiszem el, hogy le tudtad győzni! Nagyon csúnya vágás volt. Biztosan nagyon fájt és nem volt előjele, nem tudtál felkészülni rá.
Katniss egy nedves rongyot hoz a fürdőszobából, amivel letörli az arcomról a verejtéket. Aztán meglepetésemre megtörölgeti a vállamat, a karomat, de még a mellkasomat és a hátamat is. Túl gyönge vagyok hozzá, hogy megmondjam, nem kellett volna. Most nincsenek kamerák, amelyek előtt szerepelnie kellene, és csak egy kis izzadtságról van szó. Csak barátok vagyunk. De túl gyenge vagyok mindenhez.
Aztán Katniss felrázza a párnáimat, gyengéden ráfektet engem, gondolom, indulni készül. De még feláll, lekapcsolja a villanyt. Aztán érzem, hogy az ágy besüpped, a takarót felhajtja, amint bebújik mellém. Azzal a kevés erőmmel, ami maradt, olyan erősen magamhoz ölelem, ahogy csak bírom.
- Nincs több rémálom, hallod?
Aztán elalszom.
Folytatás: vasárnaponként
Forrás: Fanfiction.net
hat ez nagyon jo volt imadom varom a folytatast
VálaszTörlés💖
VálaszTörlés