A Nagymentor - 11. fejezet: Epilógus

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

Nagy, nagy, nagy nap ez a mai.
Persze ez is olyan nap, amikor aprólékosan elkészített frizurámba a szokásosnál több csatot kell tenni. Így aztán, amikor mindenki elhagyta a házat én még ott maradtam, hogy feltúrjam a szekrényeket, fiókokat és minden egyéb zugot, hogy kétségbeesetten keresni próbáljak valamit, ami megfogja a hajamat. Katniss és a lánya gyakorlottak ebben a kérdésben. Fonatok, csavarok meg mindenféle dolgok, amelyek látszólag az akaraterejükből kifolyólag képesek egyben maradni. Az én hajam tehát loknikban lóg a hátamon, amikor így állt, Haymitch régen mindig meghúzta, amikor nem néztem oda.
Csöndben kinyitom a hátsó ajtót, megpróbálok elsettenkedni a múlt emlékei mellett, amelyek a fákba kapaszkodnak. De tudom, ezek az emlékek sosem tűnnek innen. Haymitch itt van a mélyben.
Ma megmutattam Katnissnek, hogyan csavarjon bonyolult kontyot Hope hajából, aztán virágokat tűztem bele, mint amikor kislány volt még. Mostanra azonban felnőtt nő. A leggyönyörűbb, akit valaha volt szerencsém megismerni. Nem hallja, hogy közeledek, ahogy puha ujjaimat a fa kérgébe vájom. Nem hiszem, hogy korábban a közelébe osontam volna bárkinek is, de ez a mai nap valahogy más.

- Ma férjhez kellene mennem, Haymitch. - mondja Hope halkan, kikukucskálva a fátyla alól, ami a Második körzetben már divat, de itt még újdonság. A szél belekap és hátrafújja, ki az arcából, közben felnevet, de a pislákoló nap fényében látom, amint szemei megtelnek könnyel. Tudom, hogy ennek nem kellene szemtanújának lennem, meg kellene köszörülnöm a torkomat hangosan, hogy aztán együtt menjünk le a térre, ahol már mindenki felsorakozott, hogy egy csodálatos ünnepség részese legyen. De Haymitch szerette Hope-ot. Én pedig szerettem őt, pedig tudom, ehhez sosem volt igazán jogom.
Így aztán hallgatnom kell.
- A helyzet az... - Hope elhallgat, hangja csak egy kicsit bicsaklik meg - hogy csak az jár a fejemben, amit még akkor mondtál, amikor kicsi voltam. Hogy nem a házasság az egyetlen módja, hogy szeressünk valakit. Hogy néha hagynod kell, hogy Effie azt tegye, amit csak szeretne, mégis tudod, hogy mindig vissza fog térni. Hogy élhetitek a saját életeteket két különböző helyen, de ezzel együtt szerethetitek egymást. És hogy néha minden olyan bonyolult. - Megremegek a felismeréstől, hogy annak ellenére, amit éveken át gondoltam, Haymitch igenis beszélt rólam. Hogy többet jelentettünk egymásnak, mint két elveszett lélek, amelyik egymásba kapaszkodik. Többet, mint utolsó öreg relikviák, amelyek végignézik, amint egykori világunk elenyészik.
Óóó, Haymitch.
Hope kihúzza magát, úgy folytatja.
- Azt mondtad, hogy ha valaki megpróbál rávenni valamire, amiről tudom, hogy nem helyes, még ha csak úgy is gondolom, hogy még nem teljesen helyes, akkor álljak ki magamért. Azt mondtad, meg tudom tenni, meg tudok tenni bármit, amit akarok. És tudod mit Haymitch? Én most egyszerűen nem hiszem, hogy ezt akarom.

Ez történt az elmúlt évek június 22-éin + Filmajánló

Ad hoc eszembe jutott, hogy valamelyik nyáron ezidőtájt valamikor még igyekeztem úgy szervezni a programomat, hogy délután gépközelben lehessek, hogy ha valamiféle hírt meg kellene osztani az érdeklődőkkel. Ez adta az ötletet, hogy felidézzem, vajon milyen cikkekkel is jelentkeztem az elmúlt években ezen a napon... 

2012. június 22-én azt vártuk, hogy elkezdjék lassan bejelenteni, kik is alakítják majd a főbb szerepeket a sorozat második filmjében, a Futótűzben. Az első részt épp három hónappal korábban mutatták be, az már lecsengett, ám a bizonytalanság miatt a második filmet csak később, 2012. őszén kezdték el forgatni. Ekkor júniusban a Johanna-jelöltek hírei kaptak szárnyra. Éppen öt éve arról számolhattam be, hogy a legfrissebb pletykák szerint Mia Wasikowska és Zoe Aggeliki is versenyben vannak Johanna szerepéért.

Nos, így utólag Jena Malone alakításának ismeretében bátran állíthatjuk, hogy helyes döntés volt inkább egy gyakorlott, vagány színésznő kezébe adni a karaktert.

A nagymentor - 10. fejezet: Tizenkettő

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

- Fáj? - kérdezi halkan.
Mindig is fütyültem a veséimre. Már amikor a Viadal utáni években mindenki arról papolt, "mit teszek magammal", akkor is a májamat féltették a kapitóliumi orvosok. A májamat, és hogy a sok ivás tönkreteszi a bőröm színét. Azt féltették a legjobban. Még akkor is, amikor a májam tönkrement, a szívem került a középpontba.
Soha senki nem utalt arra, hogy az ivás milyen hatással lehet az ember veséjére. Néhány hónappal az agyvérzésem után egyszerűen leállt a működésük. Miután egy életen át gyötörtem őket, egyszerűen feladták. Nem hibáztatom őket.
Most egy gép végzi a munkájukat. Hawthorne egy légpárnással kiment Beetee-hez, együtt elkészítettek egy gépi pótvesét és attól jobb lett. Pedig még vesét is lehet növeszteni valami tartályokban, de valami okból kifolyólag az esetemben ez nem működik. Állítólag a féktelen alkoholizmusom tönkretette az örökítő anyagomat.
- Lényegében mutánst csinált magából - poénkodott Hawthorne, amikor magyarázta a helyzetet, majd amikor rájött, mit is mondott, inkább befogta a száját.
Erre semmi szükség nem volt. Ez volt a legviccesebb dolog, amit életében mondott.
Így aztán most ez a gép gondoskodik a vérem tisztításáról napi egy alkalommal, a gondoskodás többi részét pedig Ruth Everdeen végzi, aki visszaköltözött a 4. körzetből a 12.-be. Ruth Hazellel lakik. Senki nem mond semmit, de tudjuk, ez nem egy végleges megoldás. Ruth azt mondta, tartozik nekem, amikor felültem és megkérdeztem tőle, mi az ördögöt csinál a házamban. Úgy látszik, a kórház, ahol eddig dolgozott, már nélküle is teszi a dolgát, ő pedig nem az a típus, aki nem adja meg a tartozását.
Végülis elég sokáig élt a Peremben.
És azt hiszem, ott van nekem még Effie is, pedig elég rendszeresen megkérdezem tőle, mi az ördög haszna is van. A válasz, hogy "nagyon is sok" soha nem fog kicsúszni a számon, pedig naponta vagy harmincszor gondolom ezt. Lehet, hogy Ruth az, aki ráköt a gépre, aki vért vesz tőlem, meg ilyenek. Ezekkel a dolgokkal nagyon erősen próbálkozott Effie az első héten, de gyakorlatilag darabjaira hullott minden egyes alkalommal, ahányszor megtette.
Azt hiszem, a börtönre emlékeztette.
De Effie az, aki hoz nekem piát. Azt a kicsit legalábbis, amit a napi folyadékmennyiségem részeként fogyaszthatok. És persze minden mást is hoz, ami azt illeti.

Josh Hutcherson E!Online gyorsinterjú és az Ape című rövidfilmje

Úgy döntöttem, visszatérek. 

Persze senki ne számítson napi szintű Éhezők Viadala hírekre, önámítás is lenne, meg pótcselekvés, arra meg senkinek semmi szüksége, de azt hiszem, heti egy nosztalgikus hangulatú bejegyzés belefér. Nem minden áron, de azért kicsit. Aki olvas, olvas, aki nem, hát nem. A fanficből mindösszesen három fejezet van, bár tán vannak spin-off novellái, amelyek közül minden bizonnyal felkerül majd egy-egy rész, de azt hiszem, vagy legalábbis most úgy látom, heti szinten egy-egy egyéb cikkel is megjelenek. Ma egy nem túl hosszú Josh Hutcherson interjút olvashattok például.

Josh Hutcherson is azon színészek közé tartozik, akik immáron rendeznek is.

Az Éhezők Viadala színésze az Ape című rövidfilmmel mutatkozott be rendezőként, amely egy olyan fiatal férfiról szólt (akit ő maga alakított), aki mentális betegséggel küszködik. A film a The Big Script című sorozat első része, amely öt filmből majd és amelyet a Hutcherson és édesanyja, Michelle Hutcherson produceri irodája, a Turkeyfoot Productions készít.

- Mindig is rendezni akartam. - mondja Josh Hutcherson. - A rendezés iránti vágy határozottan megelőzte a színészetet számomra. Mielőtt igazán belefolytam volna a szakmába, a barátaimmal rendeztem filmet Kentucky-ban. Ők azonban minden pillanatát gyűlölték, és nagyon gyakran lemondták a szereplést, ezért egyetlen ilyen munkámnak sem értem a végére. Úgyhogy most törlesztek.

Ez egészen biztosan nem az utolsó alkalom, hogy Josh a kamera mögül osztogat rendezői utasításokat.
- Teljesen függője lettem a rendezésnek. - mondta.

Josh ugyanakkor az USÁ-ban nemrégiben látható volt John Steinbeck 1936-os Késik a Szüret című regénye filmadaptációjának.
És nem is tenném jól a dolgom, ha nem kérdezném meg Josht arról, láthatjuk-e még együtt Jennifer Lawrence-szel és Liam Hemsworth-szel egy újabb lehetséges Éhezők Viadala filmről:
- Nagyon jó élmény volt, szerettem alakítani a karakteremet. Szerettem a stábot, nagyszerű szereplőgárdánk volt, a legjobb. - mondta. - Ha természetesnek és jónak érződne, akkor igen, de ha csak arra menne ki a dolog, hogy pénzt csináljanak és megfejjék a fejős tehenet, akkor biztos nem lennék benne. Emiatt egyáltalán nem lenne lelkifurdalásom, hacsak nem valami sz*r történettel állnának elő, csak hogy még több haszonra tegyenek szert.
Forrás: E!Online

Az ugrás után pedig megnézhetitek a filmet is, sajnos azonnal elindulós, ezért "dugom el".

A nagymentor - 9. fejezet: Tíz, 2. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- Hallom, új kísérőt kaptál. - mondja Chaff, aki az elnöki rezidencia erkélyén talál rám. Idén az ő lány Kiválasztottja győzött. Évek óta először sikerült letennie valamit a Tizenegyedik körzetnek az asztalra.
És egyem a lelkét, szegény ronda, mint a bűn. Az egyik szeme teljesen megsérült és még a Kapitóliumban sem tudják helyrehozni anélkül, hogy meg ne vakítanák. Látszik, hogy ezúttal van mit ünnepelni.
Valahogy Chaff-nak sikerült meggyőznie a szervezőket, hadd csatlakozzam a Körútra.
Találkoznom kell az új kísérővel. A következő gerinctelen idiótával, amely majd pokollá teszi az életem.
- Jaja - húzom le azt a nevetségesen finom pohárnyi kapitóliumi likőrt, amelyet Chaff a kezembe nyomott. - Nem mondok köszönetet, amiért az elragadó Silas eggyel feljebb lépett a ranglétrán.
Chaff megrázza a fejét, megvonja a vállát és felnevet.
- Nem fog neked hiányozni.
Én is nevetek, mert tudom, hogy igaza van. 
- Most majd meg kell tanulnom, hogyan bánjak egy csillogó szemű rajongólánnyal vagy ami még rosszabb, valami tekintélyre vágyó ribanccal.
- Honnan tudod, hogy nő lesz?
- Mondták a nevét, ami még az itt megszokotthoz képest is oltári baromság. Essie Plinket vagy valami hasonló nevetséges szarság.
Részegen röhögünk, míg valaki félbe nem szakít minket.
- Valójában Effie Trinket az, Mr. Abernathy. 
Hátranézek a vállam mögött és meglátom őt. Nagyjából tizenöt évesnek látszik, rózsaszín fürtjei és szintén rózsaszín hatalmas szempillái nagyjából ötszörös nagyságúra emelik ki a szemét, mint amekkorák valójában.
- Neked egyáltalán szabad itt lenned? - emelem fel vékony falú kristálypoharamat és azon át nézek rá.
Chaff hahotázik, a nő összevonja a szemöldökét.
- Látom, a Tizenkettedik körzetben nem éppen a legkifogástalanabb az emberek modora. - puffog. - Vagy a szaga.
- Haymitch, ez egy igazi kis méregzsák, jobb, ha vigyázol magadra! - mondja Chaff két röhögőgörcs között.
- Nos, úgy nézel ki, mint egy rajongó lány, de valójában igazi karrierista kis picsa vagy, ugye, hercegnőm? - gúnyolódok.
- Én, Mr. Abernathy, szánalmas körzetének a kísérője vagyok, amit már több, mint egy évtizede nem segít megfelelően. Ha egykor csodáltam is önt, az már rég elmúlt, erről biztosíthatom.
Ezzel megfordul és lesétál az erkélyről, szoknyája lebeg körülötte, ahogy lépked.
- Azt kell, hogy mondjam, ez jól sikerült - vigyorog Chaff.

- Haymitch! - verdesi Vick az arcomat, de alig érzek valamit. - Haymitch! Meg kell mondania, hol vagyunk!
Megmondom neki, hogy hagyjon kurvára békén, de nem igazán érthetőek a szavaim, ahogy kimondom azokat. Kibaszottul fáj a fejem, mindjárt megöl, úgyhogy inkább becsukom a szememet.

Mi újság a sorozat háza táján?

Szerintem immáron nem is kérdés, hogy egyre inkább távolodunk a sorozattól. Tavasszal számomra is elérkezett az a pillanat, amikor felhagytam a napi szintű hírek után keresgéléssel. Először csak azért, hogy annyival is több időm maradjon a fic fordítására, hogy végre mielőbb elkészülhessek vele. Nem sokkal húsvét után azonban ez megtörtént és az elmúlt két hónapban csak az elmúlt napokban kezdtem el tevékenyen utánanézni újra a dolgoknak. Összeszedem, mit találtam, hogy ha jár még olyan, akit érdekel a dolog, kicsit tájékozódhasson.

Az Éhezők Viadala Vándorkiállítás április 1. óta Jennifer Lawrence szülővárosában Louisville-ben látogatható. A Kiállítás szeptember 10-ig tekinthető meg a helyi Frazier múzeumban. A következő videóban egy helyi riportot nézhettek meg erről. Sajnos a film szereplői nem láthatóak benne, de a hangulatot kicsit feleleveníti a következő három perces anyag:

A másik nem olyan régi hírünk egy szibériai valóságshow-ról szólt, amely a nyáron indult volna útjára Oroszországban, 9 hónapig tartott volna és a szabályok szerint a játékosok gyakorlatilag bármit tehettek volna a másikkal. Most, hogy utánanéztem, találtam meg a hírt, hogy a vetélkedő végül nem indul el. A műsor tervezői pénz és szponzorok hiányára hivatkoztak. Nem is baj, mert szerintem elég durva lett volna.

Na, de kanyarodjunk vissza a sorozathoz, azon belül is leginkább a film szereplőihez, más hír a sorozat tájáról nemigen van. Előrebocsátanám, hogy akit nem sorolok fel, arról nincs semmi újdonság, beleértve ide Willow Shields-et is, aki fölött elsőre tényleg elsiklottam, viszont hiába kerestem utána, értelmes hírt, új filmszerepet nem találtam róla sem. Azért elég sokakról tudtam kicsi frissítést hozni, így fél év elteltével. A részletekhez katt a folytatásra, mindenkinek jó szórakozást. Már aki jár még erre, amerre a madár is alig...

A nagymentor - 9. fejezet: Tíz, 1. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- Miért nem veszed feleségül Effie-t? - kérdezi, fején büdös, égett hús és bőr. Szájából koromsötét feketeség árad. Kiforgatja alólam a lábaimat és magával húz a kibaszott fekete mélységbe.
Tudom, hogy ott vannak. Érzem őket, még ha látni nem is látom. Suttognak, nevetgélnek és zokognak. A levegő nehéz a vér szagától. Kezeim és lábaim nyirkosak miatta. Mindenen keresztül hallom Maysilee hörgő zokogását, amelyet halálakor hallatott. Tiszta szívemből ismerem ezt a hangot, hisz mindig hallom, akárhányszor a világ elcsendesedik.
Aztán a föld kicsúszik a lábam alól, ahol vagyok, elesek és egy hideg szobába zuhanok a Kapitóliumba. A börtöncella jellegtelen, de tényleg, mégis az egyetlen, amit kurvára nem fogok sohasem elfelejteni. A sarokban egy ázott halom, amely egykor egy nő lehetett, halott szemei rám merednek. A padló véres és mocskos. A falakon átlós irányú barázdák látszódnak, ahol a legtöbb vér folyt le.
A nő remegő kezein a körmök darabokra törtek.
- Effie? - nyögöm ki, mert ő az.
A nő felnéz, de Effie helyett őt látom.
Tansy-t.
Szája nyitva, mintha sikítani készülne, ám a levegő tele van csapkodó szárnyakkal, ahogy azok az átkozott madarak kiáramlanak a nő szájából és betöltik a teret. Leszállnak a bőrömre, csipkedni kezdenek, a torkomra támadnak. Elhessegetem őket, de nem mennek el. Nincs menekvés előlük. Mindenütt ott vannak. Nem kapok levegőt.
Maysilee ismét haldoklik, és valahol Effie sikít, de csak azokat a rémült, lángokkal teli szürke szemeket látom.
Arra ébredek, hogy testem összerándul, beverem a fejemet a padlóba, amitől másnaposságom csak milliószor rosszabb lesz. Napok óta itt alszok a nappaliban egy üveg fehérszesz társaságában. Mióta csak Hope Effie-ről kérdezett.