2016. október 9., vasárnap

A lista - 8. fejezet: Katniss

"A lista, amelyet Dr. Aurélius-szal állítottunk össze, lyukat éget a zsebembe. A rohamokat kiváltó okok listája. Azon dolgoké, amelyeket igyekeznem kellene elkerülni." - Peeta hazatér a 12. körzetbe. A 12. körzet hamvai sorozat első kötete. - Peeta szemszögéből

Szavak nincsenek arra, amit tettem.
Órákig fekszem a padlón összegömbölyödve, alig tudok megmozdulni, bár magam sem tudtam pontosan, hogy ez a fizikai vagy a lelki gyötrelemnek köszönhető-e. Akárhogy is, de a fájdalom ismerős és talán jobb is, ha hozzászokok, mert soha nem leszek már jól. Nem is tudom, hogyan gondolhattam, hogy valaha is túllépek majd ezen. Olyannyira szenvedek, hogy mérlegelni is alig tudom, voltaképpen mit is tettem. Össze sem tudom számolni, hányszor árultam el Katnisst. Mit tehetnék, hogy helyrehozzam a dolgokat? Meg sem érdemlem, hogy helyrehozzam. Most már együtt kell élnem ezzel életem végéig.
Végül megcsörren a telefon. Az eltelt idő és az alapján, milyen nap van (bár ebben sem vagyok biztos, mintha az idő elveszítette volna jelentőségét), Dr. Aurélius heti telefonja lehet. Hagyom, hadd csöngjön. Biztos vagyok benne, hogy aggódni fog miattam, de nem tudom magam rávenni, hogy érdekeljen. Kizárt, hogy meg tudjam magyarázni, mi történt, tetteim borzalmának mértékét. Ő viszont megpróbálna segíteni, hogy túl legyek ezen, hogy békére leljek. Ezt viszont sosem szeretném elérni immár. De azt sem szeretném, ha Katnisst kérdezné meg erről a dologról. A legjobb, ha Katnissnek soha többé nem kell beszélnie róla.
A kezemben a felismerhetetlenségig gyűrött papírdarab, amit Katniss hozzám vágott. Az eredeti, amit magammal hoztam a 12. körzetbe, drága kapitóliumi papírra írva.
A lista.

Lassan felemelkedem a kanapéról és kibotorkálok a konyhába. A sérült lábamon elviselhetetlen a protézis, amely nem lett lecsatolva, míg ki voltam ütve, a másik lábamon pedig ég a vágott seb. Kihajtogatom a listát, majd megfordítom a papírt, hogy újat kezdjek a másik oldalán. Az új lista, amelyet fogalmazni kezdek, azokat a dolgokat tartalmazza, amelyekkel megbántottam Katnisst.
Hazudtam neki
A legelsővel kezdem, ami számára a legsúlyosabb véteknek tűnik. Valószínűleg igaza is van. De ha beszéltem volna neki a lista alján lévő utolsó két elemről is, valószínűleg messziről elkerült volna. Ezt az egész szerencsétlenséget el lehetett volna kerülni.

Meglöktem és lehorzsolódott a térde
Pofon vágtam
Meghúztam a haját
Bár ezek mind fizikai sérüléseknek számítottak, mégsem vehettem őket egy kalap alá. Ha eltekintek a részletektől, akkor az enyhítené a súlyát azoknak a borzalmaknak, amiket tettem, és amit soha többé nem engedhetek meg magamnak újra.
Kigúnyoltam
És nem csupán ezt tettem, de még az emlékét is kigúnyoltam annak, hogy vitatkozik velem, ellenem. Valamiért így még borzasztóbbnak tűnik.
Ribancnak neveztem
Kurvának hívtam
Nem tudom, ezek rosszabbak-e, mint amikor azt mondtam rá, "mutáns", a szexuális felhangjuk miatt azonnal érzem az epét a torkomon.
Azzal vádoltam, hogy hazudik
Felhoztam előtte Gale-t
Ezek megint mind nagyon hasonlóak, hisz mind arra utal, hogy azt állítottam, Katniss igazából Gale iránt érdeklődik. De akkor is külön kell kezelnem ezeket. Tudom és hónapokon át tisztában voltam vele, hogy pusztán Gale említése is olyan fájdalmat okoz Katniss számára, hogy a témáról nem beszélhetünk. Az, hogy Gale-t ilyen összefüggésben említettem meg Katniss előtt, sokkal rosszabb, mintha azzal vádoltam volna, hogy valami mással kapcsolatban hazudott volna nekem.
Megfenyegettem, hogy megölöm
Ez valóban borzasztó, de az összes közül ez az egy az, amit olyan sokszor átbeszéltünk Dr. Auráliusszal, hogy egyfajta furcsa módon megbékéltem vele. A Kapitólium ugyanis arra kondicionált, hogy megöljem Katnisst. A 13. körzetben való első találkozásunk és ezen utolsó roham kivételével minden egyes forgatókönyv során sikerült ezt legyőznöm magamban. Több, mint egy év óta most először fenyegettem meg azzal, hogy bántani fogom. Így aztán - bár ha megtörtént volna, biztosan felvágom az ereimet - legalább az vigasztalt, hogy tudtam, nem Peeta Mellark beszélt belőlem, hanem az a betegség, amely az elmémet uralta.
Megfenyegettem, hogy...
Ezen a ponton a toll kiesik remegő kezemből. Az, hogy megfenyegetem, hogy megölöm Katnisst, megteszem, amire kondicionáltak, bármilyen borzalmas is, egy speciális program volt, amit az agyamba ültettek. Távol állt tőlem, idegen volt. Megfenyegetni... erőszakosnak lenni vele azonban valami torz, borzalmas dolog volt, amely belőlem kellett, hogy fakadjon. Azt nem a Kaptólium tette velem.
- Szörnyeteg vagyok - suttogtam.
Aztán addig sírok, míg a világ el nem mosódik.

***

Ismeretlen női hangokra ébredek. Kinyitom a szemem, megállapítom, ismét a kanapén fekszem, ezúttal a hátamon, és két különböző, ám hasonlóképpen aggodalmas arc hajol felém.
Egyikük Delly. Sokkal jobban néz ki, mint amikor legutóbb láttam. Egykor kerek arca és gömbölyded teste mára formás, nőies. Fürtökben lógó haja majdnem az arcomhoz ér. De még így is annyira önmaga - homlokát barázdák szabdalják, tiszta tekintete pedig az állapotom miatti aggodalomról tanúskodik.
- Peeta! Hallasz? - kérdezi idegesen.
A másik nőt biztosan nem ismerem, mert olyan feltűnő, hogy egészen biztosan emlékeznék rá, ha láttam volna korábban. Arca szögletes, arccsontja magas, bőre ébenfekete. Haja rövid fürtökben kunkorodik a tarkójánál. A nyakán ízléses arany tetoválás látható. Mégis sötét szemei a legfeltűnőbbek. Áthatóak és vizslatóak, és süt belőlük az intelligencia.
- Delly? Hogy kerültem én ide? És miért vagy te itt?
- Thom holnapi esküvőjére érkeztünk. Itt alszunk nálad, nem olvastad a levelemet? Thom hozott minket fel ide a csomagjainkkal együtt. Mi történt az orrával? Úgy néz ki, mintha be lenne törve. És miért van kirakva öt mókus az ajtódra? És hogy ájultál így el az asztalnál?
A kérdések özöne eláraszt, én pedig a tenyerembe temetem az  arcomat. Úgy tűnik, mindenek fejébe még Thom esküvőjét is tönkretettem. Az esküvői tortáját kellene sütnöm, mikor a lábamon is alig állok.
- A mókusokat Katniss hozta. - dünnyögöm.

Hallom, amit Delly azt mondja: - Hmmm. - és közben tudom, azon morfondírozik, mi lenne a legjobb az adott helyzetben. Felsóhajt, majd beszélni kezd.
- Jó, akkor én átviszem a mókusokat Katnissnek, mielőtt tönkremennének. Bár lehet, hogy már mostanra megromlottak. Itt hagylak Juliával. Nem nézel ki túl jól. Tudod, hogy van egy hatalmas dudor a tarkód felett?
Delly a másik nőhöz fordul:
- Megnéznéd a fejét, Lia? Őszintén aggódom miatta.
A nő dörmög valamit beleegyezése jeléül, majd Delly lábdobogását hallom a tornác felől. Nyilván nem azért megy át Katnisshez, hogy rásózzon egy halom rohadt mókust.
A hátam mögül egy erős kéz ülő helyzetbe húz fel.
- Na, nézzük a fejedet. - mondja meleg hangon. - Peeta Mellark vagy, ugye?
- Igen.
- Felismertelek a 74. Éhezők Viadaláról. - Épp felsóhajtanék bosszúsan, amikor lágy, elgondolkodó hangon így folytatja. - Mondjuk nagyon felidegeltél, ami azt illeti. Én a vörös hajú csajnak szurkoltam. Egy csomó pénzt veszítettem miattad.
Valahogy most ezen szavai azok, amelyek a legjobban elterelik a figyelmemet, annak ellenére, hogy azon viccelődik, hogy olyasvalakire tett fel pénzt egy halálos küzdelemben, akit én véletlenül megöltem. De legalább őszinte.
- Kérlek figyelj az ujjamra és kövesd a mozgását, jó?
Így teszek, a nő pedig továbbra is, halk, lágy hangon beszél, pedig nyilvánvaló, hogy én nem hallgatom szívesen.
- Julia Applethorpe-nak hívnak.
- Igen, Delly mesélt rólad egy kicsit.
- De csak jó dolgokat, ugye? - kérdezi hűvösen, miközben hangosan csettint az egyik, majd a másik oldalamon, amitől meghátrálok.
- Igen, nos, ismered Delly-t. Ő még Snow elnökről is csak jó dolgokat mondana, ha hagynánk.
- Örülök, hogy ilyen magabiztosan állítod, milyen jól ismeri az embereket.
- Nem tudom, lehet-e bízni most bármiben, amit mondok, hisz azt vizsgálod, nincs-e agykárosodásom. - Borzasztóan hűvös a hangom, pedig ennek semmi haszna. De annak se lenne, ha kedves próbálnék lenne. Csak arra vágyom, hagyjon már nekem békén.
Julia előrenyúl, mutatóujjával befogja egyik orrlyukamat, a másik alá odateszi a csuklóját, hogy szagoljam meg.
- Mondd meg, milyen illata van.
- Szerecsendió.
Orrlyukat és csuklót vált.
- Most ezt.
- Kardamom.
Elmosolyodik. - Milyen jól ismered a fűszereket.
- Pék vagyok. De te kétfajta parfümöt használsz, ha agyrázkódásos esettel hoz össze az élet?
Miközben hozzám beszél, továbbra is vizsgálgat.
- Nem... jó, most mosolyogj rám... csak a kettő keveréke... most zárd össze a fogaidat... anyukámra emlékeztet... most pedig fütyülj!
- Nem tudok. - Amikor arckifejezése aggódóra vált, gyorsan pontosítok. - Úgy értem, nem tudom, hogy kell. Sosem tanultam vagy elfelejtettem vagy valami. Egy csomó mindent elfelejtettem, ráadásul sosem voltam nagyon muzikális típus. - Szavaim morcosan hangzanak.
- Jó, akkor csücsöríts úgy az ajkaddal, mintha meg akarnál csókolni valakit - Aztán minden bizonnyal meglátja a halálosan rémült tekintetemet, mert hozzáteszi: - Vagy mintha úgy csinálnál, mintha hal lennél.

Így teszek, mire bólint és határozottan kitapogatja a nyakamon az izmokat. Magabiztossága azt sugallja, tudja, mit tesz.
- Orvos vagy?
- Nem. Úgyhogy úgy vélem, az a helyes, ha tájékoztatlak arról, hogy semmit nem kell elfogadnod, amit teszek vagy mondok.
- Akkor honnan tudod mindezt?
- Harmadéves neurológus hallgató voltam a lázadás előtt. Az agyi traumákat tanulmányoztam, speciális területem a memóriavesztés volt. Én voltam a legfiatalabb, korosztályomban a legjobb.
- Akkor most nem vagy az?
- Elvesztettem a varázsát. - Válaszol elutasítóan, majd így folytatja. - A Kapitólium megszállása idején épp néhány úttörő kutatás kellős közepén voltam. A lényeg röviden, hogy az orvosod megkeresett, hogy kikérje a véleményemet az esetedről.
- És mit javasoltál?
- Semmit. Nem akartam, hogy közöm legyen hozzád. Aztán pedig már nem akartam orvos se lenni.
- Tettem ellened valamit, amiről nem tudok? - kérdezem morcosan.
- A tízéves ikeröcséimet megölte a bomba a Snow elnök rezidenciája előtti téren. Coin kivégeztette az apámat és az anyámat. Így aztán képzelheted, hogy nem akartam azok között állni, aki segítenek a Fecsegőposzáta férjén.
- Igen, nos, de mégis itt vagy. Az a házasság téma amúgy is színlelt volt, ha ez jelent bármit is. - mormolom sötéten. Ha nem lennék ilyen borzalmas helyzetben, undorodnék magamtól, amiért ennyire nem érintenek meg a nő családjában történt halálesetek. De szerintem így is undorodom. Mindenek tetejébe még gyűlölnöm is kell magamat.
- Nem, nem volt az. - válaszolja azonnal, sokkal inkább társalgási, nem pedig vádaskodó hangnemben.
- Ezt Delly mondta?
- Mondott nekem pár dolgot. De ha még nem is mondott volna, az ember nem használ egy bizonyos hanglejtést, ha valami nem történt meg. Emeld fel a kezed! - Julia egy pillanatra komolyan néz remegő kezeimre. - Ez a remegés mióta van?
- Mindig ez van, ha katasztrofális memória incidensem adódik - használom gúnyolódva a szakkifejezést. - Néha egy órán belül elmúlik. Máskor viszont sokkal tovább tart.
- Mikor történt a roham?
- Tegnap este.
- Ekkor szerezted a puklit is a fejedre?
- Igen. Haymitch Abernathy leütött egy palacsintasütővel, hogy megadályozza, hogy megerőszakoljam, majd megöljem a lányt, aki az úgynevezett barátnőm. - bukik ki belőlem keserűen. A keserű szavak sorfala és az önutálat pajzsa mögött fel-le ugrál a gyomrom. Azt hiszem, elájulok. De már kimondtam. Még csak nem is ismerem ezt a nőt, de ő már sejtheti, miféle barát is vagyok én. De talán elmondja Delly-nek, így nekem már nem is kell. Egy gúnyos kis hang hozzáteszi, hogy Katniss mintha mondott volna valamit rólam, amikor úgy fogalmazott, hogy ő az én barátnőm, de ez a legkényelmesebb kifejezése volt kapcsolatunknak, bár ez most már úgyse számít.

Julia egy kicsit sem jön zavarba. Sőt úgy tűnik, mintha egyáltalán nem döbbenne meg azon, amit az imént mondtam, hogy mit tettem majdnem Katniss-szel. Sokkal jobban aggasztja az agyrázkódásom.
- És azóta magadra hagyatva feküdtél itt?
- Nem, szerintem Katniss itt maradt, amíg magamhoz nem tértem, vagyis gyakorlatilag itt volt egész éjszaka és másnap reggel is. Aztán elment, amikor felébredtem. Miután leordította a fejemet.
Kit is érdekelne hasonló helyzetben egy enyhe agyrázkódás?
- Itt kellett volna maradnia veled. Nem lett volna szabad így beverned a fejed az asztalba. Akár kómába is eshettél volna az agyrázkódás miatt, ha az még súlyosabb lett volna, ő pedig nagy valószínűséggel erről nem tudott megbizonyosodni.
- Te nem hallottad, amit mondtam? Én megpróbáltam őt... - zihálok és tépem a hajamat, nem vagyok képes kimondani azokat a szavakat még egyszer.
Julia némileg csalódottan sóhajt fel.
- Mielőtt kitépnéd még a maradék hajadat is, érdemes volna tudnod, hogy te vagy a valaha volt egyetlen olyan ember, aki túlélte az elterelést, pedig ezzel a módszerrel már hosszú-hosszú ideje kísérleteztek. Az összes többi esetben az ádozatok kivétel nélkül megőrültek és az első adandó alkalommal végeztek magukkal.
- Nekik volt igazuk.
- Fejezd ezt be - mondja Julia nyersen, de nem haragosan.
- Mit?
- Hagyd ezt abba. - Julia szenvtelen válasza sak még jobban felidegesít.
- Miből gondolod, hogy jogod van ehhez?
- Mondd meg nekem, Peeta Mellark, hogy hány embert ismertél személyesen, akik mára mind halottak?

Rámeredek: - Majdnem mindet.
- Akkor viszont nincs jogod megölni magadat. - mondja szinte közönyösen. - Sőt, mit több, nincs is semmi szükség rá, hogy megtedd. Amit átéltél, az egy komoly traumát átélt agy teljesen természetes reakciója, miközben megpróbálja helyreállítani magát. Amit Delly mondott rólad és az úgynevezett barátnődről, arra késztet, hogy azt gondoljam, hogy épp egy bensőséges kapcsolat van kialakulóban közted és eltérítésed tárgya között. Ez a tény maga annyira elbűvöl engem, hogy úgy érzem, vissza kell térnem a kutatásaimhoz, de ami egyáltalán nem megdöbbentő számomra az az, hogy az a feszültség, amely a roham során előtört belőled, az annak köszönhető, hogy kialakulóban lévő szexuális életed arra ösztönzi a rohamaidat, hogy az ilyenkor benned felébredő erőszak maga is szexuális jellegű legyen.
- Azt akarod mondani, hogy ez normális? Mi a franc bajod van?
Julia határozottan kevés érzelemmel a hangjában válaszol, mintha csak egyszerű ténymegállapítást tenne.
- Csak az igazat mondom. Van egy listád a rohamokat kiváltó okokról. Láttam az asztalon. De ezekben a kiváltó okokban van valami közös: a szorongás. Amikor szorongsz vagy félsz valamitől, akkor vannak rohamaid. Aurelius segített neked abban, hogy felismerd, mely dolgoktól félsz legjobban, és ezeket a dolgokat rögzítettétek egy listában, majd, feltételezem, lassacskán hozzászoktál ezekhez. Terápiás szempontból ez zseniális stratégia volt, de a tény az, hogy a klinikai valóságában nem működik.
Everdeen kisasszony nem okoz számodra rohamot, legalábbis nem nagyobb valószínűséggel, mint a darazsak, kutyák és a robbantások. Te magad okozod azt, legalábbis az agyadban zajló kémiai folyamatok, amikor amiatt szorongsz, hogy Katniss vissza fog utasítani vagy kettőtök kapcsolatának következményei miatt és van vagy millió teljesen normális aggodalomforrás, ami a teljesen átlagos kapcsolatokban is jelen van. Megcsinálhatnék néhány tesztet, hogy teljesen biztos legyek benne, de azt hiszem, hogy az a hormonkeverék, amit egy mesterségesen létrehozott félelem állapotában injekcióztak beléd, gátolja azt a képességedet, hogy különbséget tudj tenni a valós emlékeid és a beléd plántált idegen emlékek között. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy ezeknek az emlékeknek is szinte saját személyiségük lenne. Láttam Hawthorne védelmi miniszter tegnap esti beszédét. Nagyszerű volt és én magam is egészen biztosan ideges lettem volna, ha korábban kapcsolatban állt volna életem szerelmével. Az a tény, hogy mindezek hatására egy nagyszabású, szexuális felhanggal rendelkező rohamod lett, egyáltalán nem meglepő. Nem tanultad meg, hogyan hagyd figyelmen kívül ezeket a kiváltó okokat. Azt tanultad meg, hogyan birkózz meg a félelemmel. Ezért van az, hogy a listán szereplő utolsó két elem a legrémisztőbb számodra.
- De ha ez mind igaz, akkor miért tudok mégis fantáziálni Katnissről anélkül, hogy rohamom lenne? - bukik ki belőlem, mire végiggondolhatnám, mit is mondok. Nem is tudom, hogy tehettem fel ezt a végtelenül megalázó kérdést. Talán mert ez a nő annyira hűvös és objektív, vagy talán mert már elmondtam neki a legrosszabbat, amit valaha is képzeltem, hogy elmondok bárkinek is.
- Mikor történt utoljára, hogy úgy tudtál Katnissre gondolni, hogy nem aggódtál a biztonsága vagy az egészsége miatt? Nagyon sokszor gondoltál már rá anélkül, hogy aggódtál vagy szorongtál volna miatta. Ha úgy próbálsz szexuálisan felizgulni, hogy elképzeled vagy gondolsz rá, biztos vagyok benne, hogy teljesen más érzéseket társítasz hozzá tudat alatt. Ennek semmi köze a szexhez - ennek a félelemhez van köze. Már bebizonyítottad, hogy le tudod győzni a késztetést, hogy kivégezd Katnisst. Senki más nem volt erre még képes előtted. Ezt már oly módon bebizonyítottad, hogy arra egyetlen orvos sem számított volna, így aztán a többi csak részletkérdés. Képes vagy fizikailag közel lenni Katnisshez és szexuálisan izgatottá válni anélkül, hogy rohamod lenne?
- Eddig úgy tűnik, igen. De minden ilyen alkalom spontán volt, és még azelőtt megtörtént, hogy leállíthattam volna. Gondolok itt arra, hogy egyszer megcsókolt, és ezeket a kis rövidnadrágokat hordja és... eltekintve attól, hogy nem tudom, mit szeretne, nem érzem úgy, hogy biztonságban lenne, ha kezdeményeznék nála, én pedig nem akarom elveszteni az irányítást és bántani őt.
- Nem hinném, hogy ilyet tennél. A legutóbbi este kivételével biztosan nem tettél semmi ilyet, pedig egy fél éve nap, mint nap látod őt. Azt is hozzátehetném, hogy az a nő híres arról, hogy tud vigyázni magára. Amikor kettesben vagytok romantikusan, szoktál rajta kívül bármi másra gondolni? Olyankor szó nincs szorongásról, így aztán nem lesz rohamod. - vonja fel szemöldökét egy egészen kicsit, én pedig látom, hogy ő mindezt teljesen nyilvánvalónak találja.

- Ez nem változtat mindazon, amit tegnap este tettem.
- Nem tudod, bántottad-e volna, amikor itt lett volna az ideje. Kiütöttek, mielőtt a roham a csúcspontjára ért. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy képes lettél volna végigcsinálni. Sőt, mi több, most hogy ez így történt, kétlem, hogy bármikor is megismétlődne.
- Ez nem olyasmi, amit hajlandó vagyok kockáztatni.
- Akkor egészen biztosan nem vagy "a legbátrabb, legbizakodóbb ember, akit valaha ismertem", ahogyan Delly olyan költőien jellemzett téged. Pedig most már sokkal jobban megbízom az értékítéletében, mint amikor még csak éledeztél az agyrázkódásodból. - Aztán elmosolyodik, mintha arra biztatna, legyek olyan, amilyennek Delly beállít. Ez pedig Johannára emlékeztet egy egészen kicsit.

Nem tehetek róla, de elmosolyodom a tegnap este, a ma reggel és az egész beszélgetés ellenére is.
- Mi az ördögről tudtok ti egyáltalán Dellyvel beszélgetni? Nem hinném, hogy bárkit is ismernék, aki ennyire más lenne, mint ő.
- A szerelem nem válogat. Vagy igen?
- Nem, valóban.
- Én azt mondom, neked már rég nem kellene élned. Nem is lehetnél normális. Szóval, ha a szerelemnek köze van ehhez... nos, ennek semmi értelme.
- Ez nem jelenti azt, hogy Katniss hajlandó lesz még egyszer szóba állni velem. Mindenek tetejébe még hazudtam is neki.
- El tudom képzelni, hogy bizonyos esetekben a bocsánatkérés hasznos dolog lehet. - Julia szeme felvillan, én pedig elgondolkodom, Delly nem ezt szereti-e benne.
- Julia, meg kell tenned egy szívességet az én és a saját kedvedért.
- És mi lenne az, Peeta Mellark?
- Végezd el az orvosit.

Folytatás: vasárnaponként
Forrás: Fanfiction.net

6 megjegyzés:

  1. :)

    Nagyon-nagyon ott van!

    VálaszTörlés
  2. Jó volt köszi a feltoltest

    VálaszTörlés
  3. Köszi, már is várom a következőt :)

    VálaszTörlés
  4. Fúúú. Eljutottam az epilógusig.
    Jó lesz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóó! Irigykedem! :D
      Timi

      Törlés
  5. Alig várom a folytatást.......😂

    VálaszTörlés