Katniss Everdeen az én hősöm

A következőkben a New York Times cikkét olvashatjátok, amely a sorozat indulásának 10 éves évfordulójára íródott. Avagy hátha jár még erre valaki. Bár én is ritkán már, de most jól esett kicsit visszapillantani :)

Katniss Everdeennel 2010-ben Virginiában találkoztam egy esős délutánon. Szinte mindegyik könyvesboltban, ahol jártam, láttam kitéve Az Éhezők Viadalát és folytatásait. Azon a bizonyos napon, amikor teljesen el voltam keseredve saját sikertelen írási kísérleteim miatt, úgy döntöttem, megveszem ezt a könyvet, amelyről mindenki beszél.

Az első rész első harmadát még ott a boltban elolvastam, megvettem a folytatásokat is, majd napokig nem törődtem a családommal, míg együltő helyemben elolvastam a sorozatot.

A disztópiák persze nem jelentetettek számomra újdonságot. Középiskolában már olvastam hataloméhes kormányzatokról (Szép új világ, 1984), fősikolás koromban pedig felfedeztem az élet-halál harcról szóló könyveket is (Battle Royale) és a kétértelmű, ám reménykeltő végű történeteket (Szolgálólány meséje, Emlékek őre).

10 éve jelent meg az első Éhezők Viadala könyv

Nagyjából biztos vagyok benne, hogy senki nem jár már erre, de nekem jól esett látnom ezeket a nosztalgikus bejegyzéseket a sorozat hivatalos Facebook oldalán.

A fenti videóban különböző kiadványok méltatják a sorozatot, de a kiadón keresztül maga Suzanne Collins is köszönetet mondott a sorozat kedvelőinek:

Hálás köszönetem minden olvasónak és nézőnek, aki az elmúlt tíz év során Panembe látogatott. Nagyon jól esik, hogy szíveteket és lelketeket is megnyitottátok Katniss előtt és engedtétek, hogy megosszam veletek történetét. Soha ne hagyjon el Benneteket a remény!

Suzanne Collins

Cikk is lesz és az ígért, szokásos éves "kivel mi a helyzet" bejegyzés is tervben van, bár azt nyilván nem ígérem, hogy újranyit az oldal, de aki visszanéz még, azt szeretettel látom. :)